2008-09-05
Pokolfajzat 2 - Az Aranyhadsereg
Horror vígjáték
Az első Pokolfajzat-film csöppet sem nyerte meg a tetszésünket, és nemcsak azért, mert még mindig averzióink vannak az egyszerű képregény-feldolgozásokkal szemben (az X-Men sorozat például nem tartozik ide), hanem azért, mert senkinek sem hiányzik egy olyan film, amiben egy szarvval rendelkező ördögivadék harcol komputeres közegben Raszputyinnal. Tényleg fárasztó egy film volt, most pedig a mérsékelt siker ellenére is itt a folytatás, ami bármilyen meglepő, néhány fokozattal jobb lett, mint az elődje.
Ami még így sem jelent egy nagy minőségi ugrást, de azért mégis örülhetünk. Bár a főbb szereplőink
ugyanazok, a karaktereik és a köztük levő viszonyok sem sokat változtak (na jó, a Pirosnak nevezett Hellboy mostanra már összejött Selma Blair-rel), és itt is akadnak kemény horror jelenetek és más filmekből ismerős elemek, azért ezzel a filmmel nincs annyi bajunk.
Pedig elég sok mindent igyekezett a fő alkotó Guillermo del Toro egybe gyúrni: a képregényes mítoszt (Hellboy csak vendég az emberek közt, de igazából nem tartozik hozzájuk, és erre vonatkozóan van egy kis idegenség érzete), a horrorfilmes elemeket (durva testfelzabáló lényeket alkalmazva), a rettenthetetlen cowboy-kabátos főhőst (vicces szivarozással és visszafürészelt szarvakkal), jópofizó főnököt, szerelmi konfliktust, Gyűrűk Urás fantázia-alakokat, rendes romantikát, Men In Black-ből ideszármaztatott (ezúttal gonosz) földönkívüli lényeket, Star Wars-hangulatú bárt, és még sok más dolgot. Ezek mind együtt szerepeltek a filmben, úgyhogy adódott néhány vegyes stílusú jelenet, és gyakran volt deja vu érzésünk, de ez nem volt nagyon zavaró.
Amit megcélzott a film, azt kb. el is végezte: horror-közeli akciókkal
tarkított elröppent történet, képregény karakterekkel és gyakran felbukkanó jópofizó beszólásokkal - és az egésznek a közepén egy kettős identitású Pirosnak nevezett fickóval, akinek a lények lövöldözése mellett magánéleti gondjai is adódnak.
A nálunk forgatott film másodpercekre látszó epizódszereplői sajnos elég bénán néztek ki (Oroszlán Szonja barna parókával és úgy látszott, Kamarás Iván is feltűnt egy röpke pillanatra), és a film egész látványvilága nem volt egy túl nagy dobás (pedig del Toro-t nagyon nagyra értékelik a Faun Labirintusa c. filmje miatt, aminek állítólag különleges lett a látványvilága), de ne felejtsük el, ez mégiscsak egy képregény-film, és például az előzőhöz képest itt már létezett olyan jelenet, ami emlékezetesre sikerült (a zárt csarnokban őszi színű levelek hullása pl.), ami nagy szó.
Végülis nehéz eldönteni, hogy ez egy horrorfilm akart lenni, az X-Menből importált fura lényekkel megtámogatva (akiket az emberek itt sem fogadnak be igazán), vagy egy könnyed vígjáték-szerűség, amiben a szerelmi cívódás és a férfias közös nótázás mellett azért akadnak akciók és gonosz alakok is.
Akárhogy is, ez a film eltért az elődjétől, nem
lett annyira gáz, sőt, gyakran azt vettük észre magunkon, hogy szórakozunk rajta. A történet szinte említésre sem méltó, de cserébe volt egy-két drámai megmozdulás, ami itt nem feltétlenül emberi, hanem inkább úgy mondanánk, "lényi" érzéseket villantott fel. Szóval túl vagyunk a heppy endes Hellboy 2-n is, és kíváncsian várjuk a még érdekfeszítőbb 3-ik film eljövetelét, a kész "Piros"-családdal, és egyebekkel.
ugyanazok, a karaktereik és a köztük levő viszonyok sem sokat változtak (na jó, a Pirosnak nevezett Hellboy mostanra már összejött Selma Blair-rel), és itt is akadnak kemény horror jelenetek és más filmekből ismerős elemek, azért ezzel a filmmel nincs annyi bajunk.
Pedig elég sok mindent igyekezett a fő alkotó Guillermo del Toro egybe gyúrni: a képregényes mítoszt (Hellboy csak vendég az emberek közt, de igazából nem tartozik hozzájuk, és erre vonatkozóan van egy kis idegenség érzete), a horrorfilmes elemeket (durva testfelzabáló lényeket alkalmazva), a rettenthetetlen cowboy-kabátos főhőst (vicces szivarozással és visszafürészelt szarvakkal), jópofizó főnököt, szerelmi konfliktust, Gyűrűk Urás fantázia-alakokat, rendes romantikát, Men In Black-ből ideszármaztatott (ezúttal gonosz) földönkívüli lényeket, Star Wars-hangulatú bárt, és még sok más dolgot. Ezek mind együtt szerepeltek a filmben, úgyhogy adódott néhány vegyes stílusú jelenet, és gyakran volt deja vu érzésünk, de ez nem volt nagyon zavaró.
Amit megcélzott a film, azt kb. el is végezte: horror-közeli akciókkal
tarkított elröppent történet, képregény karakterekkel és gyakran felbukkanó jópofizó beszólásokkal - és az egésznek a közepén egy kettős identitású Pirosnak nevezett fickóval, akinek a lények lövöldözése mellett magánéleti gondjai is adódnak.
A nálunk forgatott film másodpercekre látszó epizódszereplői sajnos elég bénán néztek ki (Oroszlán Szonja barna parókával és úgy látszott, Kamarás Iván is feltűnt egy röpke pillanatra), és a film egész látványvilága nem volt egy túl nagy dobás (pedig del Toro-t nagyon nagyra értékelik a Faun Labirintusa c. filmje miatt, aminek állítólag különleges lett a látványvilága), de ne felejtsük el, ez mégiscsak egy képregény-film, és például az előzőhöz képest itt már létezett olyan jelenet, ami emlékezetesre sikerült (a zárt csarnokban őszi színű levelek hullása pl.), ami nagy szó.
Végülis nehéz eldönteni, hogy ez egy horrorfilm akart lenni, az X-Menből importált fura lényekkel megtámogatva (akiket az emberek itt sem fogadnak be igazán), vagy egy könnyed vígjáték-szerűség, amiben a szerelmi cívódás és a férfias közös nótázás mellett azért akadnak akciók és gonosz alakok is.
Akárhogy is, ez a film eltért az elődjétől, nem
lett annyira gáz, sőt, gyakran azt vettük észre magunkon, hogy szórakozunk rajta. A történet szinte említésre sem méltó, de cserébe volt egy-két drámai megmozdulás, ami itt nem feltétlenül emberi, hanem inkább úgy mondanánk, "lényi" érzéseket villantott fel. Szóval túl vagyunk a heppy endes Hellboy 2-n is, és kíváncsian várjuk a még érdekfeszítőbb 3-ik film eljövetelét, a kész "Piros"-családdal, és egyebekkel. -ming li-
2008-09-05