2008-08-25
Lizi & Yeti - Egy Király Sztori
A német rajzfilm humor
Hogy miért készítenek a német filmesek egy Monarchia korabeli, "ferencjóskás" stílusú rajzfilmet, amiben egy jeti az egyik főszereplő, minden császári családtag zakkant, és a sátán mint mellékszereplő jópofizik benne? Nem tudjuk, de mindenképp rossz húzás volt.
Már a cím sem ígér túl sok jót, de 
maga a film minden várakozásunkat alulmúlja. Az író-rendező, Michael Herbig olyan filmekkel állt eddig elő, mint a Manitu Bocskora, vagy a Zűrhajó, amelyek mind paródiafilmek voltak, de azokban is egyfajta furcsa stílust képviseltek. Most a Lizi és Yeti a csúcsra viszi az agyatlan viccelődést, a bugyuta humor-próbálkozást, ami ebben a császár családi környezetben még kínosabb.
Van egy jeti, valahol a német erdőkben, valamikor az 1800-as évek végén, vagy az 1900-as évek elején, aki gusztustalanul él, és egyik nap még a sátán is el akarja vinni. Váratlanul elkezd üzletelni a sátánnal, és arra már nem emlékszünk hogyan, de arra jutnak, a jeti megszerzi a leghelyesebb lányt a környéken, a sátán meg cserébe nem viszi el a pokolba.
Látható, mennyire igényes sztorival állunk szemben, ebből már tényleg nem fog kibontakozni egy remek, európai stílusú humoros rajzfilm.
És valóban, ez a színvonal működik az egész filmben, aminek a stílusához hozzátartozik az is, hogy a női karaktereket is férfiak szinkronizálják. Ez az eredetiben is így van, Michael Herbig maga is egy sor szereplőt fest alá, de ez a legnagyobb távolságra van a South Park-féle humortól, ahol teljesen rendben van, hogy Matt és Tray fejenként kb. 20 szereplőnek kölcsönzik a hagjukat, és a 10 pontos magyar szinkronban is hasonlóképp vannak átfedések.
Itt csak furcsa, hogy Lizi karakterét is egy elváltoztatott férfi hang szinkronizálja, de ha belegondolunk, ez illik is a filmhez. Itt egyfajta bugyuta felhőtlenségben leledzenek a főszereplőink, egy olyan sztereotíp világban, ami a Monarchia
"boldog békeidejében" sem létezett sohasem, egymást "francizzák" (a király neve Franci), a király anyja pedig folyton szexuálisan zaklatja a tábornokát, aki olyan produkciókra ragadtatja magát a királyi pár szórakoztatására, ami továbbra sem vicces, hanem inkább a vásári stílust idézi.
Semmilyen fantázia, vagy vicces elem nem található ebben a filmben, a képek csak úgy peregnek előttünk, mi meg pár perc után (miután a csodálkozásunk alábbhagyott), már csak fásultan nézzük.
Nem
tudjuk, a német közönség mennyire volt oda a Lizi és Yeti-ért, de gyanítjuk, a magyarok nem fogják nyakukat törni, hogy eljussanak a vetítésére.
Ez egy bugyuta stílusú, nem is szórakoztató rajzfilm, aminek egyébként igényes lehetne a kivitelezése, vagyis a karakterek rajzoltsága, de ezt lerontja a nulla történet, és az alsó szintű jópofizás. Herbig ennél már csak jobb filmet készíthet legközelebb.
maga a film minden várakozásunkat alulmúlja. Az író-rendező, Michael Herbig olyan filmekkel állt eddig elő, mint a Manitu Bocskora, vagy a Zűrhajó, amelyek mind paródiafilmek voltak, de azokban is egyfajta furcsa stílust képviseltek. Most a Lizi és Yeti a csúcsra viszi az agyatlan viccelődést, a bugyuta humor-próbálkozást, ami ebben a császár családi környezetben még kínosabb.
Van egy jeti, valahol a német erdőkben, valamikor az 1800-as évek végén, vagy az 1900-as évek elején, aki gusztustalanul él, és egyik nap még a sátán is el akarja vinni. Váratlanul elkezd üzletelni a sátánnal, és arra már nem emlékszünk hogyan, de arra jutnak, a jeti megszerzi a leghelyesebb lányt a környéken, a sátán meg cserébe nem viszi el a pokolba.
Látható, mennyire igényes sztorival állunk szemben, ebből már tényleg nem fog kibontakozni egy remek, európai stílusú humoros rajzfilm.
És valóban, ez a színvonal működik az egész filmben, aminek a stílusához hozzátartozik az is, hogy a női karaktereket is férfiak szinkronizálják. Ez az eredetiben is így van, Michael Herbig maga is egy sor szereplőt fest alá, de ez a legnagyobb távolságra van a South Park-féle humortól, ahol teljesen rendben van, hogy Matt és Tray fejenként kb. 20 szereplőnek kölcsönzik a hagjukat, és a 10 pontos magyar szinkronban is hasonlóképp vannak átfedések.
Itt csak furcsa, hogy Lizi karakterét is egy elváltoztatott férfi hang szinkronizálja, de ha belegondolunk, ez illik is a filmhez. Itt egyfajta bugyuta felhőtlenségben leledzenek a főszereplőink, egy olyan sztereotíp világban, ami a Monarchia
"boldog békeidejében" sem létezett sohasem, egymást "francizzák" (a király neve Franci), a király anyja pedig folyton szexuálisan zaklatja a tábornokát, aki olyan produkciókra ragadtatja magát a királyi pár szórakoztatására, ami továbbra sem vicces, hanem inkább a vásári stílust idézi.
Semmilyen fantázia, vagy vicces elem nem található ebben a filmben, a képek csak úgy peregnek előttünk, mi meg pár perc után (miután a csodálkozásunk alábbhagyott), már csak fásultan nézzük.
Nem
tudjuk, a német közönség mennyire volt oda a Lizi és Yeti-ért, de gyanítjuk, a magyarok nem fogják nyakukat törni, hogy eljussanak a vetítésére.
Ez egy bugyuta stílusú, nem is szórakoztató rajzfilm, aminek egyébként igényes lehetne a kivitelezése, vagyis a karakterek rajzoltsága, de ezt lerontja a nulla történet, és az alsó szintű jópofizás. Herbig ennél már csak jobb filmet készíthet legközelebb.
-ming li-
2008-08-25