Mrs. Ratcliffe Forradalma

Az ötlet nem feltétlenül rossz, bár ha a szórakoztatás a cél, akkor eleve nem túl sok jóra lehet számítani szocialista filmekkel kapcsolatban. A jó irány a feltárás, a bemutatás lenne, amit ugyancsak lehet viccesen, mármint humorral is átitatva készíteni, amely a maró gúny és a metsző kritika édestestvére, lásd Jeles András Kis Valentino, vagy Álombrigád című klasszikus (isteni) filmjeit.

A Mrs. Ratcliff a remek Kelet, Az Kelet című film producereinek produkciója, és bevallottan egy ahhoz hasonló low-budget vígjáték akar lenni - de csak akar, ez már a kezdeteknél kiderül. Az internacionálé a Szovjetunióval együttműködő szatellit pártok kedvenc mozgalmi nótája (Magyarországon az MSZP-sek 1-2 éve még rendszeresen énekelték a gyűléseiken, amíg a tévében be nem mutattak róluk egy ilyen felvételt). A Ratcliff család feje, aki kicsit nyilvánvalóan hasonlít Hitlerre, bocs, Leninre, reggelenként ezt énekelgeti, egy Moszkvicsot vezet, és egy szép napon, amikor legnagyobb álma válik valóra, az az álom nem más, minthogy meghívták az NDK-ba tanítani (a családja egyből el is kezd örülni).

Viccesen akar indulni a film, mutatják a zűrös családot, ahogy nekivágnak a Moszkviccsal az útnak, sőt, még rajzfilm-betétet is látunk, amely illusztrálja útjukat a csatornán és Nyugat-Európán át az NDK-ba. A majom, természetesen itt ugrik a vízbe, mármint a határon, azaz az első ponton, ahol az NDK-t megjelenítik, és mi tagadás, már itt látszik, hogy filmünk nem a magasabb kategóriákból való, mi több, éppenséggel a tök felületes és közhelyes filmek sorát szaporítja. Az NDK határra semmilyen formában nem lehet ráismerni. Teljesen fiktív az egész, ilyen alapon akár az agymosott Neveletlen Hercegnő fiktív királyságában is játszódhatna.





A felületes, közhelyes és fiktív ábrázolásmód a továbbiakban csak még durvább lesz. Az NDK-t úgy ábrázolják, hogy ocsmány, lepattant, mocskos házakban élnek az ottaniak, szegénységben és nyomorban. Ezt egyszerűen kikérjük magunknak - és az egykori kelet-németeknek is. Az egykori NDK egy tiszta ország volt, olcsó árakkal (a szovjet uralom alá vont országok közül itt volt a legjobb az élet), jó minőségű ételekkel, gazdag áruválasztékú boltokkal - ha valaki nem érzékeny az elnyomásra, a diktatúrára, azt mondhatta volna, ez egy remek hely, itt jó lehet élni. Állítólag az NDK a szocializmus kirakata volt. Mármost mi értelme van annak, hogy egy ilyen országot, ahol szocializmuson belül dúlt a jólét, úgy állítanak be, mint egy lepusztult kerületet Moszkva külvárosában (annak idején)? Ha kritizálni akarják a szörnyű diktatúrát, hát tegyék, de ne azzal próbáljanak meg ellenszenvet, lenézést generálni a nézőben, hogy a luxust kiradírozzák a képből (ez olyan, mintha egy lányra azt mondanánk, hogy csúnya, azért, mert nem tud sziklát mászni). Amit NDK-ként próbálnak eladni, az egyszerűen nonszensz.

Látunk Wartburgokat, de nagyon összeszedettek, a rendszáma az egyiknek csak úgy rá van drótozva (vagy hogy), és egyiknek sincs Wartburg-hangja. Trabantokat nem is nagyon látunk, pedig 1968-at írunk, és ekkor a híres Trabant 601-es (a végső klasszikus verzió) már rég forgalomban volt. Látunk azonban Volgát, meg Csajkát - együtt, egy konvojban - ami eléggé vicces. Különböző évjáratú és típusú autók egy magasrangú konvojban ugyancsak a nonszensz kategóriájába esnek.

Az országhatár, amit később látunk, szintén nonszensz, egy főiskolás vizsgafilm jelzés-szerű stílusában készítették el a laza szögesdrótos kerítést. Nem kizárt, hogy valahol, az egykori NDK határa mentén volt ilyen kerítés, de az is biztos, hogy ha ilyen kerítés lett volna, és így őrizték volna, akkor németek ezreinek nem kellett volna a Berlini falon keresztül megpróbálniuk a disszidálást.





Ami a történetet illeti, teljesen súlytalan. Már az apa, Mr. Ratcliff kommunizmus iránti rajongásának sincs hitele. Hogyan is lehetne 1968-ban, 12 évvel azután, hogy a magyarok 1956-os forradalmát és szabadságharcát vérbe fojtották, mégpedig a világ szeme láttára. A szocializmusról ekkor már senki sem gondolhatta, hogy nem egy gyilkos diktatúra.

Amikor a család berendezkedik a fiktív német faluban, a szocializmust csak éneklő kis-úttörők jelenítik meg, plusz néhány Stasi ügynök - akiket itt teljes komolytalansággal sikerült ábrázolniuk. Ha valaki látta az Alagút, vagy a Mások Élete című filmeket, nem lehet képes a Stasi ügynökök ilyen nevetséges, bohózatszerű ábrázolására, sem az ilyen nevetséges ábrázolás komolyan vételére.





Maga a történet gyakorlatilag annyi akar lenni, hogy ami kezdetben az elvakult kommunizmus-rajongó apa számára rózsaszín álom, arról folyamatosan az derül ki, hogy sötét, fekete valóság. Ez a "történet" azonban inkább csak koncepció, hiszen gyakorlatilag semmi sem jelenik meg belőle. Az angol tinilány lázad az NDK rendszer ellen popzenét bömböltetve? Na bumm - és akkor mi van. Szerelmes lesz egy német srácba? És? Az apja megcsókol egy német nőt, aki fiatalabb és csinosabb, mint az anyja? Na és? Úgy értjük, az apa semmit sem tud mondani védekezésként, egyszerűen átsiklik felette. Később azt mondja, igenis imádja a feleségét - de az ugyanolyan súlytalan, mint amikor a német nőt megcsókolta. Látunk egy téren (a főtéren) két ügynököt ülni, akik üldözőbe veszik a tinilány barátját, és rálőnek. És akkor mi van? Nem is ismerjük ezt a srácot, az ügynökök sem valódiak, semmi sem az - így nem is érzünk semmit.

Ez a film minden bizonnyal a részletek filmje akart lenni, a féllábú nő lecsatolja a lábát, mielőtt ágyba ugrik a mafla angollal, a Stasi ügynök, aki disszidál, folyamatosan bandzsít, és gyönyört érez, amikor egy autó tankjában átjut a határon Nyugatra. Egy fiatal német srác öngyilkos akar lenni, de csak a haját gyújtja meg az öngyújtó-pisztollyal. Az útlevélhamisítók számára nagyon vicces, hogy Mrs. Ratcliff folyamatosan foglalóról beszél, és nem hajlandó előre kifizetni a teljes összeget. Mindez trailernek jó - de filmnek kevés. Egyrészt kell a történet, ami a részleteket összefogja, másrészt kell a hitelesség, amely a történetet tartja egyben - e filmből mindkettő hiányzik.

Különösen hiteltelen, és különösen felszínes és közhelyes történet ez, amit látunk. Vígjátéknak kicsit sem jó, történelemnek viszont kifejezetten durva. Az emberben az egész filmmel kapcsolatban egyetlen kérdés merül fel leginkább: miért nem lehetett az egykori Kelet-Németországban forgatni? A válasz szinte adja magát - ez a film megalázó a németekre nézve, és nem történelmi hitele (mert azt a németek jól viselnék, hisz mind a nácizmusról, mint a kommunizmusról ők készítették a legjobb történelem-feltáró filmeket, lásd a Bukás, a Mások Élete, az Alagút), hanem hiteltelensége miatt. Ezt a filmet a németek heves tiltakozása kísérte volna, ha náluk forgatják - így esett a választás a magyarokra, akik annyira jól befogadták ezt a produkciót, hogy Budapest a szovjet emlékművével és szabadságszobrával a szocializmus műtermévé vált - idén nyáron egyik nap a budapestiek arra lettek figyelmesek, hogy egy hatalmas Lenin-szobor úszik a Dunán - semmi különös, csak egy egy újabb szocialista produkció ...