2008-08-23
ZseniKém - Az Ügynök Haláli
Nevetés - bevetésen
Napjainkban kicsit másképp áll hozzá a mozizáshoz /dvd-zéshez az átlagember, nem szeret rákészülni filmekre, mert azok rosszul sülnek el, nincsenek garanciák, egy kedvenc színész vagy rendező a következő filmben lehet tök béna, és fordítva, minden lehet, és mindennek az ellenkezője is - az, hogy egy film jó vagy gyenge, olyan esetleges, mint egy szülőotthonban, hogy az aktuális szülés eredménye fiú vagy lány. A Zsenikém például eléggé jól sikerült ...
A Zsenikém azért különösen i
zgalmas film-projekt, mert az alapján, amit el lehet róla mondani, nyugodtan lehetne egy tök gyenge film is. Egyszerű kém-vígjáték, mégis valahogy nagyon profin sikerült kikeverniük, mert eléggé jól hat a nézőire.
Nagyon röviden talán úgy lehetne megfogalmazni a titkát, hogy egyszerű, pofonszegyszerű, de picit sem primitív, picit sem elhanyagolt - sőt.
Baromi humoros, de ezek a humorok meglehetősen szofisztikált humorok, nem a piacot még mindig elárasztó altesti és kőbunkósági humorok, hanem olyanok, hogy ha van egy plusz másodperced végiggondolni az előző Steve Carrell humort, körülbelül kétszer
akkorát fogsz nevetni. Például börtönbe kerül, alszik a priccsen, és hirtelen felriad, mint egy rémálomból - úristen, megint kövér vagyok - ordítja, mert azt álmodta, hogy visszahízott. A börtön meg a priccs senkit sem érdekel :) Máskor azt mutatják, ahogy egyre másra nyírják ki az ügynököket, mindenkit egy lövéssel, spagetti-evés közben, meg ilyenek. Az egyik szegény ügynököt ehhez képest véletlenül lábszáron lövik, és ott ugrál az étterem terasza mellett - mígnem elüti egy kamion. Igazi Czukor stílus :)
Az egyszerű vígjátékok egyébként eleve úgy működnek, hogy rendes, folyamatos cselekmény helyett a nézőnek inkább olyan élményben van része, mint egy színpadi show-műsornál, ahol egy-egy szám után mindig van némi
szünet, amely során a film rákanyarodik a következő nagyobb jelenet felé vezető útra. Az Ügynök Haláli ezzel szemben ugyanolyan rendes cselekménnyel rendelkezik, mint bármelyik rendes film - szünetek, pihenők nélkül, ráadásul még vicces is. A nézőt nemcsak a hülyeség érdekli, hogy jöjjön már megint valami bizarr helyzet, hanem maga a történet is. A Get Smart (itt: "szóljatok Smart-nak - az okosnak", mert így hívják Carell-t a filmben, plusz "válj ügyessé") sokkal inkább egy nagyon vicces film, mint egy vígjáték.
A filmet egy nagyon izgalmas betépettség uralja (lásd a Ferrari vagy a boxer alsó). Egyszerűen máshol vannak a hangsúlyok, mint más filmekben általában - és ezt a hangsúlyeltolást tényleg mesteri szinten űzik, Carell stílusára alapítva. Semmi
sem fekete vagy fehér, hanem minden összetett. A gyengébb viccek sztereotípiákon alapulnak, az egyik filmklubban például ilyet lehetett hallani: "megy a rasszista" - és ezen egy kopasz, nagy darab fickót értettek. Hol van ez a szint ahhoz képest, hogy "Chokito - ronda és finom" ? Steve Carell karaktere is egy ilyen finomabb stílusú kreáció. Smart ügynök például egyáltalán nem ügyetlen - csak még nincs bevetési tapasztalata, mert még eddig nem ment át a vizsgán - de nem azért, mert béna, hanem azért, mert volt vagy 40 kiló súlyfölöslege, amióta pedig lefogyott, azóta a fránya orosz nyelvvel gyűlt meg a baja rendszeresen.
Most végre sikerül neki, de most sem kapja meg a bevetésekhez szükséges ügynöki rangot - mert egyszerűen túl okos, túl jó hírelemző ahhoz, hogy előléptessék, és így az elemzők elveszítsék.
Carell karaktere nem annyira ügyetlen, mint inkább szűz - tulajdonképpen nagyon profi, tehát egy fegyvert bármikor
kiszed egy vele szemben álló támadó kezéből - csak aztán nem feltétlenül jól folytatja a mozdulatsort :) Akármit is csinál, azt úgy csinálja, mintha még mindig csak kiképzés lenne - és ez eléggé vicces. Mr. Bean ügyetlen - de jóindulatú, és meg lehet érteni a logikáját, szándékát - amiből a durva baklövések alakulnak ki. Smart ügynök ezzel szemben ügyes, bár néha, illetve gyakorlatilag bármikor ügyetlenkedik - egy csomót.
A Zsenikém több szempontból is emlékeztet kicsit az I Spy-ra, amely film azonban
sajnos nem tudta tartani azt a színvonalat, amit az első 5-10 percben produkált. A Zsenikémnek ez azonban nem okoz problémát, sőt, végül még Anne Hathaway-t is megkedvelteti velünk - ami nem kis szó :) Hathaway-vel kapcsolatban az egyik legjobb humor az, hogy amikor Carell arra panaszkodik, hogy a lány túl fiatal hozzá, a lány megnyugtatja, hogy a plasztikai sebészt, aki legutóbb új arcot adott neki, megkérte, hogy jó pár évet tüntessen el, szóval Carell-nek nem kell aggódna.
A Zsenikém tipikusan az a film, amit az ember vidáman végignéz, majd haverjainak arra panaszkodik, hogy könnyű, egyszerű limonádé - nyári film. Álszentség nélkül ugyanez úgy hangzik, hogy napjaink filmgyártói rengeteget
erőlködnek, hogy legalább valami viccesnek látszó tárgyat varázsoljanak a vászonra, s ha néha sikerül is nekik, az a "film" általában nem áll össze - így nem lehet eléggé megbecsülni egy ilyen kitűnő stílusérzékkel megalkotott, elegáns és hűsítő vígjátékot, mint amilyen a Get Smart - amit a forgalmazó jó érzékkel eredeti nyelven engedett a mozikba :)
zgalmas film-projekt, mert az alapján, amit el lehet róla mondani, nyugodtan lehetne egy tök gyenge film is. Egyszerű kém-vígjáték, mégis valahogy nagyon profin sikerült kikeverniük, mert eléggé jól hat a nézőire.
Nagyon röviden talán úgy lehetne megfogalmazni a titkát, hogy egyszerű, pofonszegyszerű, de picit sem primitív, picit sem elhanyagolt - sőt.
Baromi humoros, de ezek a humorok meglehetősen szofisztikált humorok, nem a piacot még mindig elárasztó altesti és kőbunkósági humorok, hanem olyanok, hogy ha van egy plusz másodperced végiggondolni az előző Steve Carrell humort, körülbelül kétszer
akkorát fogsz nevetni. Például börtönbe kerül, alszik a priccsen, és hirtelen felriad, mint egy rémálomból - úristen, megint kövér vagyok - ordítja, mert azt álmodta, hogy visszahízott. A börtön meg a priccs senkit sem érdekel :) Máskor azt mutatják, ahogy egyre másra nyírják ki az ügynököket, mindenkit egy lövéssel, spagetti-evés közben, meg ilyenek. Az egyik szegény ügynököt ehhez képest véletlenül lábszáron lövik, és ott ugrál az étterem terasza mellett - mígnem elüti egy kamion. Igazi Czukor stílus :)
Az egyszerű vígjátékok egyébként eleve úgy működnek, hogy rendes, folyamatos cselekmény helyett a nézőnek inkább olyan élményben van része, mint egy színpadi show-műsornál, ahol egy-egy szám után mindig van némi
szünet, amely során a film rákanyarodik a következő nagyobb jelenet felé vezető útra. Az Ügynök Haláli ezzel szemben ugyanolyan rendes cselekménnyel rendelkezik, mint bármelyik rendes film - szünetek, pihenők nélkül, ráadásul még vicces is. A nézőt nemcsak a hülyeség érdekli, hogy jöjjön már megint valami bizarr helyzet, hanem maga a történet is. A Get Smart (itt: "szóljatok Smart-nak - az okosnak", mert így hívják Carell-t a filmben, plusz "válj ügyessé") sokkal inkább egy nagyon vicces film, mint egy vígjáték.
A filmet egy nagyon izgalmas betépettség uralja (lásd a Ferrari vagy a boxer alsó). Egyszerűen máshol vannak a hangsúlyok, mint más filmekben általában - és ezt a hangsúlyeltolást tényleg mesteri szinten űzik, Carell stílusára alapítva. Semmi
sem fekete vagy fehér, hanem minden összetett. A gyengébb viccek sztereotípiákon alapulnak, az egyik filmklubban például ilyet lehetett hallani: "megy a rasszista" - és ezen egy kopasz, nagy darab fickót értettek. Hol van ez a szint ahhoz képest, hogy "Chokito - ronda és finom" ? Steve Carell karaktere is egy ilyen finomabb stílusú kreáció. Smart ügynök például egyáltalán nem ügyetlen - csak még nincs bevetési tapasztalata, mert még eddig nem ment át a vizsgán - de nem azért, mert béna, hanem azért, mert volt vagy 40 kiló súlyfölöslege, amióta pedig lefogyott, azóta a fránya orosz nyelvvel gyűlt meg a baja rendszeresen.
Most végre sikerül neki, de most sem kapja meg a bevetésekhez szükséges ügynöki rangot - mert egyszerűen túl okos, túl jó hírelemző ahhoz, hogy előléptessék, és így az elemzők elveszítsék.
Carell karaktere nem annyira ügyetlen, mint inkább szűz - tulajdonképpen nagyon profi, tehát egy fegyvert bármikor
kiszed egy vele szemben álló támadó kezéből - csak aztán nem feltétlenül jól folytatja a mozdulatsort :) Akármit is csinál, azt úgy csinálja, mintha még mindig csak kiképzés lenne - és ez eléggé vicces. Mr. Bean ügyetlen - de jóindulatú, és meg lehet érteni a logikáját, szándékát - amiből a durva baklövések alakulnak ki. Smart ügynök ezzel szemben ügyes, bár néha, illetve gyakorlatilag bármikor ügyetlenkedik - egy csomót.
A Zsenikém több szempontból is emlékeztet kicsit az I Spy-ra, amely film azonban
sajnos nem tudta tartani azt a színvonalat, amit az első 5-10 percben produkált. A Zsenikémnek ez azonban nem okoz problémát, sőt, végül még Anne Hathaway-t is megkedvelteti velünk - ami nem kis szó :) Hathaway-vel kapcsolatban az egyik legjobb humor az, hogy amikor Carell arra panaszkodik, hogy a lány túl fiatal hozzá, a lány megnyugtatja, hogy a plasztikai sebészt, aki legutóbb új arcot adott neki, megkérte, hogy jó pár évet tüntessen el, szóval Carell-nek nem kell aggódna.
A Zsenikém tipikusan az a film, amit az ember vidáman végignéz, majd haverjainak arra panaszkodik, hogy könnyű, egyszerű limonádé - nyári film. Álszentség nélkül ugyanez úgy hangzik, hogy napjaink filmgyártói rengeteget
erőlködnek, hogy legalább valami viccesnek látszó tárgyat varázsoljanak a vászonra, s ha néha sikerül is nekik, az a "film" általában nem áll össze - így nem lehet eléggé megbecsülni egy ilyen kitűnő stílusérzékkel megalkotott, elegáns és hűsítő vígjátékot, mint amilyen a Get Smart - amit a forgalmazó jó érzékkel eredeti nyelven engedett a mozikba :)-fülöp-
2008-08-23