microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2008-09-11

Galapagos 3D

ami az IMAX 3D élményt illeti ..


Az előítéletek nagyon komoly területet foglalnak le maguknak elménkben, gondolkodásunkban, szinte nem is hinnénk, mekkorát. Ebből adódik egyebek közt, hogy az IMAX 3D élményt is egyetlen kézmozdulattal intéztük el anno (mondván, hogy az nem film), pedig sokkal több van benne, mint azt az ember gondolná ...

A színes, szagos, 3 dimenziós mozi utópiája a '70-es évek óta időről-időre felizgatja az embereket, és olyankor mindig úgy is gondolnak erre az újdonságra, mint a jövő mozijára, ám ez a lelkesedés megmarad azon a szinten, hogy ha majd lesz ilyen, nyilván kipróbálom - és kész.

A legkülönlegesebb dolog a 3D-s mozival kapcsolatban egyébként pont az, hogy a mozinézők minden rétege, a legegyszerűbbektől a legszofisztikáltabbakig zsigerből tudja, hogy a 3D nem a mozi jövője, hanem csupán egy mutáció, oké, szebb szó használatával: egy speciális leágazás (amit nyugodtan érthetünk a szó pozitív értelmében). Ennek a nagyfokú egyetértésnek az ad alapot, hogy bárki bármikor könnyen elképzeli, hogy a Madarakban a madarak 3D-ben röpködnek, vagy azt, hogy a Szédülésben a kapaszkodó James Stewart 3D-ben lebeg a mélység felett, és tudja, hogy a 3D semmit sem ad hozzá a filmélményhez, sőt.

Igen, bármely mozinéző számára szinte magyarázat nélkül is világos, hogy (egy bizonyos tekintetben) a film sokkal jobb, mint a színház, mert az, hogy egy jelenetet egy bizonyos nézőpontból, a tér egy bizonyos pontjáról nézünk végig (mintha egy dobozban ott lennének előttünk a színészek) korántsem annyira csábító lehetőség, mint az, ahogyan "a kamera felszabadítja a látást” (ahogy Lev Kulesov mondja). Képzeljük el a Psycho-t, amidőn Norman Bates nagymamája lelepleződik, és a köntösbe bújt Norman Bates késsel támad a függő lámpa őrült ingása és árnyvetése közepette. Ez a filmélmény a vágás nélkül, a látószögek álomszerűen szabad váltakoztatása nélkül sosem jöhetne létre. Egyszóval, vagy befizetsz a vidámparkba, hogy megnézz egy cápát - 3D-ben, vagy megnézed Spielberg filmjét, ahol mellesleg vágás nélkül, a látószögek szabad váltakoztatása nélkül a híres ragadozó primitív műanyag bábuvá egyszerűsödne. A kamera, a kétdimenziós kamera éppen arról híres, hogy egy unalmas 3D-ben lejátszódó jelenetből lélegzetelállító filmélményt képes generálni. Láttad a jelenetet élőben, 3D-ben, de alig várod, hogy megnézhesd a vetítőben, mert a csoda pont itt jön létre, ahogyan a kamera elválik a nyers, 3D-s valóságtól, mint repülőgép a kifutópályától felszállás közben. A csoda éppen ez a repülés, ez az oldott, emelkedett vizuális folyam.

A 3D ehhez képest pont azt csinálja, hogy a forgatás, a felvétel körülményeit konzerválja - ami filmek esetében nem túl nagy dobás, sőt. Gyakorlatilag minden további nélkül kijelenthetnék, hogy 3D-ben filmet nem lehetséges készíteni (és nem azért, mert a technika még nem elég fejlett, hanem azért, mert a 3D által kínált lehetőség technikailag ellentétes azzal, amit egy film forgatása során az alkotók el akarnak érni). Mellesleg már egy fotó, tehát egyetlen kép elkészítése során is a 3D szembemegy azzal, amire a fotó műfaja jó, amire a fotós törekszik. Az ábrázolás, a láttatás, a saját látószög, nézőpont, és az ezekből fakadó megfogható és megfoghatatlan hangulati, esztétikai elemek mind-mind eltűnnek a 3D esetén - amikor is a kész felvétel a néző számára lehetővé teszi a szabad nézelődést, azaz a fotó elkészülése előtti állapotba röpíti vissza nézőt - ezért van, hogy amikor valaki 3D-s felvételt lát, legszívesebben előkapná a kameráját, hogy jól lefotózza vagy levideózza, amit lát.

A 3D nem alkalmas fotó vagy filmkészítésére - mármint abban az értelemben, hogy fotó- vagy film-élmény forrása lehessen. Ezzel együtt a 3D fényképezésnek hatalmas jelentősége van, orvosi, műszaki, törvényszéki felvételek esetében a 3D, mint a fotó vagy film "High Fidelity” verziója jelenik meg. Egyszerűen össze se lehet hasonlítani egy 3D felvételt egy 2D fotóval. Amint valamiről elkészült a 3D "fotó”, komputeren belül körbejárhatóvá, nagyobb objektumok esetében akár bejárhatóvá is válik. Ezek a "3D felvételek” azonban egészen más műfajt képeznek, hiszen itt már nem egy sztereó hatásról beszélünk, azaz nem arról, hogy egy adott nézőpontból érzékeljük, hogy valami közelebb van, valami más pedig távolabb, hanem arról, hogy a felvétel tárgya végül, sok vagy rengeteg fotó elkészítése nyomán körbejárhatóvá, bejárhatóvá válik. Ez más tészta - de a fotó-élményhez, film-élményhez ugyanúgy nincs köze, "csak” a valóság megfigyeléséhez, rögzítéséhez.

A 3D puszta látványosság, nem ad filmélményt, mondhatjuk, de ezen a ponton hatalmasat tévednénk. Filmélményt nem is, de mozi élményt annál inkább, sőt, mindennél nagyobb moziélményt ad! Filmélmény egyenlő Godard, Hitchcock, Andrew Davis, Mathieu Kassovitz, Robert Altman, Roland Emmerich, akármi és akármilyen stílusú is legyen a cselekmény, mozi élmény viszont egyenlő azzal, hogy egy mozi jön a vásznon, a nézők pedig lehúzzák a fejüket. A moziélmény puszta látványosság - a filmélmény egy trip, egy történet, egy vizuális folyam, amely történetként lepereg bennünk. A legjobb és a legegyszerűbb filmeknek is van látványosság-élmény szintjük (olyankor összecsapjuk a kezünk, hogy milyen gyönyörűen van fényképezve), azaz minden filmélményhez tartozik moziélmény is, minden filmélmény magában foglal moziélményt is (ezt ugyancsak nem kell különösebben magyarázni). A 3D IMAX filmek ezzel szemben 0 filmélményt produkálnak, mégis, amit látunk, nem lebecsülhető módon jelent nagy élményt.

Képzelj el egy vízalatti kirándulást, 30-40 percben. Ha mindezt egy tévében látod, vagy egy mozivásznon, a harmadik percben elalszol. Amikor azonban egy IMAX 3D teremben ülsz, a szád is simán tátva marad. Ha azt mondják, gyíkokat, halakat, vízalatti növényeket, állatokat fogsz nézni 40 percen keresztül, holtbiztos, hogy nem az jelenik meg lelki szemeid előtt, mint ami majd a moziban fogad. Az IMAX 3D (illetve a 3D) kifejezetten látványos dolog, és ha film-élményt nem is, látványélményt annál inkább produkál. A 3D mozi megajándékoz az ottlét illúziójával - tényleg, mintha ott lennél, ami mondjuk egy Galapagos-i tengerpart esetében nem kis élmény (bár egy San Francisco-i kávézóra lehet, hogy becserélnénk).

E 3D-s mozizás azonban még e korlátokon belül sem tuti-nyerő élmény. Vannak neki korlátai, amiket érdemes lenne figyelembe venniük azoknak, akik e filmeket készítik. A teleobjektíves felvételek például nagyon illúziórombolóan néznek ki, a másik korlát pedig a túl nagy látószögű optikák használata, amikor is a személyek túl picik lesznek -értsd, a búvárnő ott úszkál előtted, és nem érted, miért 130 centis, búvártársaival együtt. Ez a törpeség amiatt jön létre, hogy az emberi szem baromi nagy látószöget fog át, így ha ezt utánozni akarjuk, nagy látószögű optikákat kell alkalmazni - ettől viszont picik lesznek az emberek (is). Ideális megoldás nincs, csak tűrhető kompromisszum. A törpeség egyébként már régesrég hozzánőtt a 3D felvételekhez, a Csillagok Háborúja 1-ben Leia Hercegnő (illetve R2-D2) "help me, Obi-Wan Kenobi”- jelenetében, ugyanúgy, mint a nézőt egy-egy pillanatra lenyűgöző látványosság-mivolta is, mégpedig a Vissza a Jövőbe egyik jelenete révén, amikor egy szupermarket előtt a semmiből előugró cápa ijeszti meg Marty-t (ami egy reklám volt).

Az már szubjektív megítélés kérdése, de ugyancsak eldöntendő kérdés, hogy vajon a nem-valóságos látványok (mint a Föld belsejébe történő utazás, vagy egy űrséta) mennyire vonzanak vagy irritálnak egy nézőt - ami minket illet, hacsak nem atomfizikai vagy csillagászati felvételekről van szó, a valóságos látványok messze überelik a computer generált image-eket.

Az IMAX mozi az Arénában roppant izgalmas. Amikor a nézőtérre igyekszel, lefelé a lépcsőn, egy szakadék alján lévő hasadék felé közeledsz. Odabent, a nézőtér alján egy korláttal határolt valóságos szakadék mentén sétálsz, mintha egy vízesésnél lennél - és a vízesés a korlát mögötti szakadékon túl látható vászon. Izgalmas belépni, izgalmas várakozni, és izgalmas, amikor elkezdődik a show.

A show közben szinte garantáltan végig ámuldozol, és meg vagy róla győződve, hogy a legjobb helyen vagy, ahol csak lehetsz. Miután azonban vége a show-nak, mindaz, amit láttál, viszonylag gyorsan eliramlik rövid távú emlékeid közül is. Még emlékszel rá, hogy tök jó volt, de a mozi utáni kávézós, sörözős, borozós beszélgetés során nem fogsz túl sok mondatot pazarolni a látottakra.

Az IMAX 3D nagy élmény, de nem úgy, ahogyan egy film nagy élmény (nagy filmélmény tud lenni), itt inkább csak a méretére utal a kifejezés. Ezzel együtt menet közben élvezetet okoz, hiszen a show nagyon látványos. Nem pótolja egy Godard-film megtekintését az Örökmozgóban - de nem is kell neki pótolnia, hiszen totál más tészta.
-fülöp-
2008-09-11

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Galapagos 3D info-file
:::::::  (Galapagos: The Enchanted Voyage 1999.)