microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2008-10-27

Ananász Expressz

A legjobb barátok


Nem mondhatnánk, hogy nem készültünk rá egy kicsit erre a fimre, mivel a sztorija és a trailere alapján úgy tűnt, ez egy jófajta füves film lesz, tele szédült, szétszórt és nem-harsány humorral, és némi üldözéssel, két szimpi fiatal színész előadásában. Végül nem csalódtunk olyan nagyot, bár a film kb. a felétől átment paródiába.

A South Park óta minden gyerek tudja, hogy "a drogok rosszak, értem?", és ide tartozik a könnyűdrog marihuána is, vagyis sem a film alkotói, sem senki nem bíztatná a nézőket arra, hogy "otthon is kipróbálják a látottakat." Ezzel együtt a fűhöz egy teljesen más kultúra, személyiség, "betépettség" tartozik, mint az összes más droghoz, és ehhez a fű-világhoz egy sajátos humor is kapcsolódik, amit vagy elő tud hívni egy film, vagy sem. Itt két fű-szívó sráccal van dolgunk, az egyik hivatásszerűen foglalkozik ezzel (lévén díler), ő James Franco, vagyis Saul.

A másik srác Dale, vagyis Seth Rogen, aki pár év alatt elismert vígjátéki színész lett, és aki ezúttal nemcsak producerként-főszereplőként, hanem társ-forgatókönyvíróként is közreműködött. Rogen a Superbad, a Felkoppintva, vagy a 40 Éves Szűz-féle vígjátékokban érzi otthonosan magát, az Ananász Expresszt is a Superbad-es írótársával, Evan Goldberg-gel írta, illetve Judd Apatow-val, aki pedig a két utóbbi film író-rendezője, vagyis elmondhatjuk, hármuknak eléggé egy srófra jár az agyuk. Ez a közös érdeklődés kb. a csajozás, szex, és az idétlen tinédzser fiú-humor, a komolytalan életszemlélet, és a nonstop bulizás filmbeli megjelenítéséről szól, ami néha jól veheti ki magát (Superbad), néha pedig nem (Felkoppintva).

A lényeg a humor-stílus, ami egy ilyen füves-filmnél legjobb esetben olyan lehetne, mint Brad Pitt Floyd-karaktere a Tiszta Románc-ban, aki egész nap csak vigyorogva feküdt a kanapéján, és minden betérőt barátsággal és idült vigyorral fogadott, legyen az akár a legkeményebb maffiózó is. A fű-szívó karaktereknek ez lehet a speckó "bájuk" egy filmben, ez a szétszórt, békés, kicsit infantilis, a föld felett járó, de mindenképp barátságos világszemlélet, ami miatt nem is tudnak más, csakis pozitív hősök lenni.

Nos, az Ananász Expressz elvileg rendelkezik két ilyen hőssel, csak sajnos a már említett gyerekes-tinisrácos gondolatrendszer itt azt eredményezte, hogy a film a közepe tájától elkezdett kevésbé érdekes lenni, veszített a humor-erejéből is, és egy adott ponton már nem láttunk mást, csak értelmetlen lövöldözéseket, és öldöklést.

Ennyi gyilkolászást egy füves vígjáték nehezen tud elbírni, és tényleg, az alapvetően pacifista életszemlélet (kb: "haver, ne idegeskedj, rakd le azt a fegyvert, szívjunk inkább el közösen egy békepipát") itt összetűzésbe kerül azzal a rengeteg erőszakkal, ami a végefelé elburjánzik a filmvásznon. Hiába veszik "viccesre" ezt a sok gyilkolást (annyira, hogy egy kettős haslövés sem öl meg valakit, akire később talán még szüksége lehet a szereplőknek), és hiába kerülik a konkrét vérengzést, azért ez mégiscsak egy elröppent forgatókönyv eredménye, egy olyané, amit unatkozó srácok találnak ki egy esős délutánon. De ez itt most filmmé vált, köszönhetően az alkotók előző kasszasikereinek (40 Éves Szűz), úgyhogy egy-az-egyben kell vennünk barátaink fura csavar-ötleteit, és azt a leszámolást is, amit a 3 forgatókönyvíró kitalált végkifejlet gyanánt (ezzel a leszámolás-dologgal nem árulunk el titkot, ami jellemző a filmre).



Szó mi szó, a traileren eddig sokkal többet nevettünk, mint magán a filmen, lehet, hogy elnyújtva, és más eseményekbe ágyazva azok a gegek, amikkel a film megjelenéséig szórakoztattuk magunkat nap mint nap, már nem hatnak annyira. Pedig külön-külön is jól játszott a két főszereplő srác, csak az a fő gond, hogy a film második felét már nem dolgozták ki, ami a humort és a cselekményt illeti. Többször van olyan rész, amikor érezzük, hogy elvileg lehetne mulatságos is, amit látunk (Saul-ék tiniknek adnak el füvet, sőt, együtt is szívják el), de valahogy nem jön össze, úgyhogy csak nézünk, kicsit bután, ahelyett, hogy kacarásznánk. Az infantilis stílushoz (amit először Kevin Smith alkalmazott a Shop Stop-ban, tök jól, ott, ahol a szereplők a Csillagok Háborúja Halálcsillag nevű bolygójának iparosairól beszélgetnek, sokáig) hozzátartozik, hogy Dale egy 17 éves kiscsajjal jár (Dale a filmben kb. 25 éves, az életben 26), és hogy írtózik az elköteleződéstől, csak a szexet és más mókás dolgokat tudja értékelni a kapcsolatában. (Seth Rogen következő főszerepét Kevin Smith filmjében játssza).



Jó vonal, ahogy Saul tekint a díler munkájára ( nála nem a pénz számít, mint más kábítószeres cuccok árusainál, hanem a baráti közös időtöltés a kedvenc vásárlójával, a nagyija - mintha egy Adam Sandler-filmben lennénk- a szakmai presztízse, és a világ olyan érdekes dolgai, mint pl. az építészet), jó, ahogy mindenre kész a legjobb barátjáért (és egyben törzsvásárlójáért), és jó a lelassult, kósza beszédstílusa, de kellő cselekmény hiányában ő sem tud végig megnevettetni minket. Seth Rogen kicsit visszafogottabb, mint James Franco, és így talán kevésbé vicces is, de azért ebben a filmben elég szimpatikus, szemben a Felkoppintva-beli karakterével.



Van még egy jelentős szereplőnk, Gary Cole, aki most egy gengszterfőnököt játszik, és aki minden szerepében jó és valahogy mindig humoros. Legjobban a főkedvenc Hivatali Patkányokból (Office Space) ismerhetjük, ahol egy nagyon jellegzetes főnököt játszott, pmpásan, aki minden nap minden órában egy memót keresett hőseinken. Láthattuk a Monk c. tv-sorozat egyik epizódjában, mint gazdag és gyilkos dandyt, és a mostani szerepében is egy hasonló karaktert ölt magára, a selyemköntösben mászkáló, bőrpapucsos idegesítő maffiózót, de az az igazság, hogy ezt is nagyon jól csinálja, úgyhogy senki mást nem tudnánk elképzelni a helyére.



Hiába működnek rendesen a főszereplőink, a történet tényleg idétlen fordulatot vesz egy adott ponton, ami után egyfajta időhúzás folyik, és vagy a két srác párbeszédeivel, vagy a gengszterek egymás lelövöldözésével tölthetjük az időnket. Kár, mert egy "füves vígjátéknak" igazán nagy létjogosultsága lenne a piacon, és nem kérdés, hogy az Ananász Expressz is felkeltette az érdeklődését olyan fiataloknak, akik amúgy nem biztos, hogy járnak moziba, hanem szabadidejük egy részét mondjuk a Spektrum Televízió vagy a National Geographic műsora előtt töltik, gumicukrot, chipszet és más édességeket eszegetve közben. Egy jókora űr van a jó stílusú, marihuána-központú vígjátékok színterén, de sajnos ezt az Ananász Expressz nem fogja betölteni, mert nem sikerült annyira jól. A felétől már nem is igazán vicces, és a sok lődözés abszolút nem vezet sehova. Legközelebb jobban meg kellene erőltetnie magát a forgatókönyíró triásznak, ha jót akar...
-lido-
2008-10-27

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Ananász Expressz info-file
:::::::  (The Pineapple Express 2008.)