Halálfutam

A főszerepben Jason Statham, eredetileg Guy Ritchie-felfedezett, de azóta leginkább gagyifimek főszereplője (kivéve a Mobilt és az Olasz Melót), a színész, aki tulajdonképpen bármilyen szerepet elvállal (a jelek szerint). Most sem sokat hezitált, hogy beugorjon-e egy erőszakos börtönfilm és egy autóversenyzős akciófilm keverékébe, főszereplőként, bár az egész filmben nincs túl sok mondata, és többször kell egy maszk mögött mozognia, azért ő karrierjét ez nem befolyásolja, legalábbis reményei szerint.

Statham megtesz mindent a maga részéről, hogy működjön a film, kigyúrta magát őrült nagyra, és felvette a zárkózott arckifejezését, tudott fenyegetően és bosszúállóan nézni, és esetenként durván verekedni. Ennél többet egy börtönfilm sem kívánhatna magának, vagyis Statham-mel jól járt a produkció, végülis az ő neve legalább ismert a többi szereplő között.

Maga a film a 90-es évek kanadai koprodukcióban készült B-filmjeire emlékeztet, az igénytelen kamera-rámozdulásaival (a hirtelen ráfókuszálással), a tisztán sztereotíp karaktereivel (a különböző nemzetiségű bűnözők szereplése mellett a szőke "kemény" főnöknő alakja-akit a Bourne-sorozatból ismert FBI-ügynökös Joan Allen játszik-, a gömbölyű latin és fekete navigátor csajok sora, akik mind szoros farmerekben és mellkirakós topokban nyomulnak a bűnözők előtt, a főhős közhelyes barátai, stb), és a nagyon durva és értelmetlen erőszak-jeleneteivel.



Nem sokat foglalkoztak az alkotók azzal, hogy valamiféle történet vegye körül a vérengzős autóversenyzést, itt erre nincs szükség, éppen elegendő, ha megtanuljuk, hogyan "veszik fel" a küzdő-fegyvereket a gyilkos sofőrök, és látjuk, mennyire gonosz a börtön főnöknője és náci tisztnek kinéző segédje.

A sztori annyi, hogy Jensen nevű főhősünk egy igazán durva börtönbe kerül, ártatlanul, ahol a Death Race nevű futamban kell részt vennie, álarcban, más neve alatt. Ezen a versenyen bárkit meg lehet (és úgy néz ki, kell is) ölni, és a börtönigazgatónő azért élvezi annyira a futamot, mert Amerika-szerte millióan fizetnek be a műsorára. Tehát pénzről van szó, az emberek autóval való gyilkolászása csak hab az élvezeteken, mi viszont nem bírjuk az ilyen filmeket.

Paul W. S. Anderson valahogy elérte, hogy ismert legyen a neve (a már említetteken kívül volt még egy 95-ös Mortal Kombat-ja), és biztosan van egy jókora rajongótábora is a tinisrácok körében, de ezt a filmet nem sok értelme volt elkészíteni. Hiába írják ki a végén, hogy az autópályákon, utakon "élőben" ne próbálják ki a nézők, amit láttak, mert életveszélyes, az adrenalin durva felnyomása mellett más célja nem nagyon lehetett az alkotóknak, producereknek ezzel a művel.



Kb. a huszadik percnél már eléggé unjuk a felállást, miután előre látható, mi fog történni a filmvásznon (csak a napalm, a rakéták és más eszközök mértéke változhat), sok meglepetés nem ér minket, plusz azt sem lehet elmondani, hogy annyira aggódnánk főhősünkért, vagy annyira drukkolnánk valakinek, hogy nyerje meg ezt a fránya versenyt. És ami még lényeges, még egy alacsonyabb szinten sem szórakozunk jól a filmen, vagyis még az az élvezet is elmarad, amit egy jól megírt és látványosra forgatott B-akciófilm nyújthat nekünk.

Jason Statham szemrebbenés nélkül bukkan fel ezekben a minőségi filmekben, mint a Crank, vagy most ez a Halálfutam, de mi is úgy látjuk, ez már nem árthat a karrierjének, annyira pompásan helyezkedik bele ezekbe a sztereotíp karkaterekbe, hogy öröm nézni. Tyrese Gibson a Halálosabb Iramban c. autóversenyzős filmben játszott legutóbb szimpatikus fekete száguldozós srácot, most egy fokkal gonoszabb arcot öltött, de itt is száguldozott, és ez a lényeg.



Nem tudjuk pontosan, miért készült el ez a film, és mennyire "jött be" a megcélzott, tinisrác közönségének, mindenesetre világszerte nem hozott be túl sok bevételt, még a viszonylag kis költségvetéséhez képest sem. Végülis örülhetünk, mert ennek tutira nem lesz második része...