Mozi-szituáció: Toldi Mozi 2008

A Mozi megnyitóján Port Ferenc, a Budapest Film vezérigazgatója új arcát mutatta meg, novellaírói és előadóművészi minőségében, a "mozi a mozi helyén" az ő mondata, amely egy tökéletesen letisztult egyperces novella csattanója - amivel kapcsolatban drukkolunk, hogy papíron is megjelenjen, mert egy igazán jó minőségű irodalmi mű, és 100% Budapest. Szóval, a színpadra irányított reflektorfényben feltűnt e vezérigazgató, hogy az új moziról, a felújított Toldiról beszéljen. Először is ismertette a technikai fejleményeket, hogy a Toldi egy digitális mozi, amely HD (High Definition) színvonalat, felbontást, minőséget tud nyújtani a filmek és a közönség számára. Egy "HD Digitális Mozi" ég és föld távolságban van attól, hogy bizonyos mozikban "DVD-ről" vetítenek filmeket. A digitális mozi címet eddig, ha jól tudjuk, a Mom Park egyik terme tudhatta magának ebben a formájában, vagy legalább is, ott volt először ilyen komoly technika. A digitális mozi, mint olyan globális szinten vadiúj fejezete a filmkultúrának, mind a filmgyártás, mind a forgalmazás, mind a filmnézés terén (lásd külön cikkünk erről), a Toldi Mozi pedig teljesen tudatosan illeszkedik, kapcsolódik bele ebbe a jövőbe vezető áramlatba - a Nyomozó c. filmet pedig a Budapest Film máris digitálisan forgalmazza, 15 "kópiával" az országban, anélkül, hogy e 15 darab "kópiára" 15x rengeteg pénzt (10 millió forintokat) kellett volna költeniük (üdv a digi-mozi varázsainak előszobájában).



A felújított mozi nem az első remekmű Port Ferenc és a Budapest Film részéről. A Puskinnál figyeltünk fel annak idején a különlegesen barátságos, szimpatikus (értsd: a miénkkel azonos) szemléletre, amivel a műkincs-mozi felújításához hozzáálltak. Ott és akkor egy merész beavatkozás révén, illetve annak ellenére sikerült megőrizniük a mozi eredeti stílusát, és közben felhozni a mozit a jelenidőbe, ahol azóta is él és vidul - az Europa Cinemas kötelékén belül. A Mammut Mozik építésekor is kilógott a szimpatikus lóláb, egy műanyag multiplex helyett sikerült egy meglehetősen jó stílusú (fekete, szürke, csillagocskák, popcorn-szagú kárpitoktól mentes) mozi-multiplexet létrehozni. Akkor még nem ütött be a mozi-recesszió (lásd következő cikkünk), akkor még egy Rózsadombi mozi építése is kilátásban volt (meg is valósult, de hamar bezárt), és Buda mozinézőit külön akarták megcélozni.

Ennek a még paradicsomi mozi-szituációnak az édes gyermeke az Odeon Lloyd mozi felújítása, amely ugyancsak Port Ferenc nevéhez fűződik. Az Odeon mozi, amely eredeti Lloyd nevét is visszakapta a szocializmusban szerzett "Duna" helyett, egy nyílt sisakos koncepció gyümölcse, amely úgy hangzik, hogy az Odeon Lloyd-nak nem kell nyereséget termelnie (!!!), neki az a dolga, hogy önmaga legyen (mondta annak idején Port Ferenc). A videótékával (amely önmagában egyenlő "a videótékával") és a kávézóval több-komponensűsített pici film-kult hot-spot azóta is Budapest egyik belső fénylésű ékköve, amely nélkül Budapest nem lehetne az, ami.



A Toldi Mozi felújítása új fejezet a Puskin és az Odeon után (még korábbról a Corvin is ide tartozik). A Toldit már nem restauráló módon újították fel - a Toldi egy tiszta újjászületés, újjávarázslás. Az új Toldi valóban új, "csupán" eredeti funkcióját tartották meg, azt azonban ismét megdöbbentően szimpatikus módon.

Amikor CEO-k, felső vezetők beszélnek mozikról, létesítményekről, kultúráról, általában döbbenetes, micsoda szakadék van köztük és aközött, amiről beszélnek. Általában csak próbálják imitálni az emberek nyelvét, csak próbálnak az ő általuk ismert és használt fogalmakkal mondatokat alkotni - de mindig lebuknak, hogy közük sincs. A másik általános jelenség, ami egy mozi koncepciójának megfogalmazásakor előadódhat, még a mozival szövetazonos körökből származó emberek részéről is, az a homályos, "mindent pakoljunk bele szupi jófej módon, és tök jó lesz" stílus, hogy majd "például lesznek rendezvények, meg eventek, meg például előadások is", stb (ez csak példa volt). A Port Ferenc-féle koncepció a mozi Budapesten betöltendő pozíciójáról ezekhez képest külön megdöbbentően világos, pontos és érzékeny (ha nem hallottuk volna a saját fülünkkel, el sem hinnénk).



Port Ferenc elmondta, hogy felfigyeltek rá, hogy a Toldi Mozit valahogy kiszemelte magának a bringások közössége, ami egy Horváth András nevű sráchoz köthető, aki mellesleg a mozi mostani vezetője (no meg persze a Hajtipajtihoz, akik annak idején, az adóvevők és a mobil kommunikáció előtt a Toldi nyilvános készülékén fogadták Szini és Mariska, a két diszpécser hívásait, és ezért sokat lógtak ott). Elmondta, hogy a bringások közössége egy más-kultúra, a másság egyik képviselete, és hogy e szubkultúra kötődését a Toldihoz az új koncepció alappilléreként tekintik, és ebben a szellemben a Toldi Mozi egy bringás mozi akar lenni (szóltunk, hogy hihetetlen lesz), egy mozi, amely e közösség, e szubkultúra számára "home" akar lenni továbbra is.

Minden más esetben úgy nézett volna ki ez a kis koncepció ismertetés, hogy a mozi szeretné megőrizni régi közönségét, és hozzá dinamikusan újat is szerezni, stb ... A Budapest Film azonban nyíltan kiállt a régi törzsközönsége, illetve az idők legújabb szava mellett (miszerint a bringázás a legtrendibb belvárosi stílus), és jelezte, ez egy bringás mozi. A természetvédők finom odafigyelésére emlékeztet ez a gesztus, amikor mindent elkövetnek, hogy egy-egy különleges madár-faj életét, akik költőhelyül szemeltek ki egy helyet, ne zavarják meg, és büszkék rá, hogy e faj oda tartozik.



Az új Toldi belül és kívül egyaránt merész plasztikai műtéten esett keresztül. Kívülről úgy néz ki, mint egy bank (ami csak első ránézésre fura), belül pedig úgy, mint egy nyugati (Magyarországon a "nyugat" egy ismét értelmet nyert fogalom) kulturális töltetű szórakozóhely. A nagy ablakok, a kívülről is jól belátható belső tér a bécsi kult-helyeket idézi, amely stílus Budapest kult-helyeitől nem is kicsit elüt. Budapest kult helyei tradicionálisan általában a belül füstben úszó, nem a normáknak megfelelő öltözetű és nem is feltétlenül színjózan emberektől népes tereket rejtettek, ahova kívülről nem nagyon lehet bepillantani. A dohányzás visszaszorulásával azonban remek fordulat nyílik (nem a dohányosok visszaszorulásáról beszélünk, velük semmi baj, hanem a dohányzásról, amely visszaszorul az emberek életéből, dohányosokéból és nemdohányosokéból, leszokottakéból egyaránt), aminek a Toldi ugyanúgy részese lesz, mint a bringázás kultúrájának és a digitális HD mozik új érájának.



Budapestnek szüksége van a Toldi-jellegű helyekre, és először is szüksége van egy Toldira. Félreértés ne essék, nem Budapest összlakosságának a többsége igényli a Toldit, hanem egy kisebbség, de Budapest nem lehetne az, ha Toldi és ez a kisebbség, ez a szubkultúra nem lenne jelen. Ez a különbség az épületek, és létesítmények halmaza és egy város között - egy város ott kezdődik, hogy van saját kultúrája, ami pedig ott kezdődik, hogy a belvárosban megvethetik lábukat a szubkultúrák (e gondolatnak természetesen semmi köze a nemrégiben napvilágot látott döbbenetesen durva programhoz, miszerint Budapest belvárosából költözzenek ki az idősek, és az aktív embereknek adják át a helyüket (?????)).



Port Ferenc az új mozi reflektorfényében a következő rövid történetet mesélte el. Az átépítés közben gyakran fordult elő, hogy bejött egy-egy nézelődő, olyankor az esetek zömében szinte ugyanolyan forgatókönyv szerint zajlott le a beszélgetés. Az illető érdeklődő bejön, körülnéz és némi gyanakvással megkérdi, mi lesz itt, egy bank? Mivel az illető nemcsak egyszerűen azt kérdezte, "mi lesz itt?", egy találgatós játék alapjait fektette le máris. A válasz természetesen az volt, hogy "nem", nem bank. A kérdező tovább folytatta, még nagyobb gyanakvással az arcán, mintegy előfeltételezve, hogy akkor a még rosszabb irányában kell keresgélni - "akkor kínai üzlet?". Nem, nem kínai üzlet. Akkor hát, lássuk csak, gyorsétterem? Nem, nem gyorsétterem. A moziban tevékenykedők, akik a válaszaikat a rájuk kényszerített mulatságos koreográfia mentén kellett, hogy adják, ki kellett, hogy várják, amíg az érdeklődő végül széttárja karjait, és feladva a találgatást kiböki, hogy de hát akkor mi lesz itt? Mozi - hangzott ilyenkor a végső, mindent feloldó válasz, amit az érdeklődő részéről mindig különös megdöbbenés kísért, amelyben a meghökkenés a megkönnyebbülés és a rosszhiszemű előfeltételezés miatt érzett kellemes szégyenkezés a legfurcsább kombinációban keveredtek. Mozi a mozi helyén? Igen - ilyen egyszerű - mozi a mozi helyén ... - hangzott a történet.



Minden jó, ha jó a vége, minden jó, ha ilyen jó az eleje ... Sok boldogságot az új mozihoz mindenkinek, amit az Odeon mellé máris felvettünk kedvenc mozijaink kurta listájára :)