2008-12-02
Alkonyat
Finom illatú csábítás
Az Alkonyat már az előtt sikerfilm lett, mielőtt megjelent volna, köszönhetően a nagyon népszerű könyvnek, amit feldolgozott. Egy vámpír srác és egy ember tinilány szerelme olyan történet, ami alapjáraton jó ötlet, de ettől még rosszul is elsülhet a dolog. Bár a könyvhöz még nem volt szerencsénk, a film nemcsak szép, de hangulatos és jó is lett, amit élvezet nézni.
Ebben az élvezetben nagy szerepe van az esős, és folyton beborult időjárású helyszínnek, ami különleges hangulatot ad a cselekménynek, és látvány szempontjából is előrevivő. Washington állam egyik kisvároskájában, Forks-ban játszódik a történet, és ott vagy esik az eső a film szerint, vagy sötétszürke felhők rohangálnak az égbolton. Ide érkezik Bella, a helyes 17 éves lány, aki most egy kis időt az apjával akar tölteni, miután az anyja az új férj-jelöltjével utazgat.
Jól tudjuk, miről fog szólni a történet, mármint azt, hogy vámpír-szereplők keverednek emberekkel, és mégis, nagyon fontos, hogy hogyan vezeti be a film a vámpír-vonalat. Szerencsére itt kifejezetten érzékenyen és művészien vezették fel Edward nevű főhősünket és családtagjait, a "vegetáriánus" Cullen vámpír-családot. A vámpírokhoz mindigis kötődött valami arisztokratikus vonás (lsd. a régi erdélyi vámpírt, Drakula gróf alakját), és itt is hasonló jelentést kaptak, Edward nemcsak kimért és elegáns, okos és a művészetekben tájékozott, hanem úgy is mozog, mint aki egy kiválasztott (elit) társaság tagja, és aki folyton a Föld felett jár kicsivel. A film kreatív művészeti rendezése azt is kitalálta, hogy Bella arca is hófehér legyen, amivel az ő (másféle) kiválasztottsága is tükröződhetett.
Ez egy igazi szerelmes film, nem kétséges, hogy a könyv is nagyon szépen írhatta le Belláék egymásra találását, de Catherine Hardwicke rendezőnő (Tizenhárom, Születés) keze alatt egy sor érzékeny jelenet jött létre, ami szinte szavak nélkül mutatta meg a két szép tizenéves egymáshoz való közeledését. Akik remekül mutatnak külön-külön is, és valahogy érezzük, hogy jóról szólnak mindketten, amikor pedig együtt vannak, az egy-az-egyben romantikus és érzelemtelített, vagyis szerelmes.
Érezhető a finom feszültség köztük, az, hogy tényleg egymásnak vannak teremtve, mégha Edward esetében ez nem olyan könnyen értelmezhető tény. Edward 1918 óta folyton 17 éves, mert vámpír, és bár ő és családja nem "élnek" emberekkel, csak állatokkal, azért mégis eléggé feszültségteli az ő és Bella kapcsolata. Bellának a történet szerint csodálatos illata van, ami Edward-ot is elbűvöli, de ami más, gonosz vámpíroknak is felkelti a figyelmét. Nagyon izgalmas ez az illat-motívum, mert ez az érzék, amit sem a könyv, sem a film nem tud átadni, és ami ezért még rejtelmesebb elemként működik.
A történet nem játszik az izgalmak adagolásával, a lényeg nem is a durva vámpírok elkapása (akik embereket is ölnek), hanem a két különböző lényegű fiatal egymásra találása. Szerencsére nem kapunk ki véres és durva jeleneteket emberek szétmarcangolásával és vérének kiszívásával, hanem inkább a Cullen-család különlegességére koncentrálunk, arra, ahogy vegetáriánus ebédre hívják meg, befogadják és később együttesen védik meg Bellát.
Izgalmas és érzelemdús a történet, a rendezés pedig egy csomó kifejező elemet használ, a különleges fények, a csodás operatőri munka és a művészi trükkök megteszik a maguk hatását, és emlékezetessé teszik a filmet. A szereplők nem sietnek, Bella is éli az életét, mindenkivel kedves és természetes, de amikor beleszeret Edward-ba, egy perc alatt egy külön világ születik számukra, a kettejük a világa, amit később meg kell védeniük. Régen "jött át" ennyire egy filmen a szerelem, mint itt, és ha mást nem is, de ezt mindenképp értékelni kell, mert ebben nemcsak az írónőnek, hanem a tehetséges rendezőnőnek is nagy szerepe van.
A produkció igényességéhez még jól kiválasztott filmzenék is tartoznak, plusz remek színészi játékok, azzal együtt is, hogy a főszereplők maguk is 18 és 22 évesek csupán. Kristen Stewart visszafogottan és ezért éppen jól játssza Bellát, a ki nem mondott mondatai és kevés kimondott szavai aláfestik azt a szerelmet, amit az arca kifejez, és azt az eltökéltséget, ami Edward-hoz köti, szinte bármi áron. Robert Pattinson is kezdő fiatal színész, aki nagyon jól ráérzett arra az eleganciára és stílusra, amire Edward-ként szüksége van.
Nem nagyon találunk kivetnivalót az Alkonyatban, úgy is, hogy még nem olvastuk a könyvet, eléggé élménydús 2 órát jelentett a megnézése. Úgy néz ki, nemcsak tinifilmről van szó, vagyis nemcsak a tinik bírják, hanem bárki, aki fogékony a szerelmes és kiválasztottakról szóló történetekre, az érzékeny és jófej vámpírokról szóló mesékre, és kiváncsi egy 17 éves lány kitartó szerelmére. Vagyis majdnem mindenki...
Jól tudjuk, miről fog szólni a történet, mármint azt, hogy vámpír-szereplők keverednek emberekkel, és mégis, nagyon fontos, hogy hogyan vezeti be a film a vámpír-vonalat. Szerencsére itt kifejezetten érzékenyen és művészien vezették fel Edward nevű főhősünket és családtagjait, a "vegetáriánus" Cullen vámpír-családot. A vámpírokhoz mindigis kötődött valami arisztokratikus vonás (lsd. a régi erdélyi vámpírt, Drakula gróf alakját), és itt is hasonló jelentést kaptak, Edward nemcsak kimért és elegáns, okos és a művészetekben tájékozott, hanem úgy is mozog, mint aki egy kiválasztott (elit) társaság tagja, és aki folyton a Föld felett jár kicsivel. A film kreatív művészeti rendezése azt is kitalálta, hogy Bella arca is hófehér legyen, amivel az ő (másféle) kiválasztottsága is tükröződhetett.
Ez egy igazi szerelmes film, nem kétséges, hogy a könyv is nagyon szépen írhatta le Belláék egymásra találását, de Catherine Hardwicke rendezőnő (Tizenhárom, Születés) keze alatt egy sor érzékeny jelenet jött létre, ami szinte szavak nélkül mutatta meg a két szép tizenéves egymáshoz való közeledését. Akik remekül mutatnak külön-külön is, és valahogy érezzük, hogy jóról szólnak mindketten, amikor pedig együtt vannak, az egy-az-egyben romantikus és érzelemtelített, vagyis szerelmes.
Érezhető a finom feszültség köztük, az, hogy tényleg egymásnak vannak teremtve, mégha Edward esetében ez nem olyan könnyen értelmezhető tény. Edward 1918 óta folyton 17 éves, mert vámpír, és bár ő és családja nem "élnek" emberekkel, csak állatokkal, azért mégis eléggé feszültségteli az ő és Bella kapcsolata. Bellának a történet szerint csodálatos illata van, ami Edward-ot is elbűvöli, de ami más, gonosz vámpíroknak is felkelti a figyelmét. Nagyon izgalmas ez az illat-motívum, mert ez az érzék, amit sem a könyv, sem a film nem tud átadni, és ami ezért még rejtelmesebb elemként működik.
A történet nem játszik az izgalmak adagolásával, a lényeg nem is a durva vámpírok elkapása (akik embereket is ölnek), hanem a két különböző lényegű fiatal egymásra találása. Szerencsére nem kapunk ki véres és durva jeleneteket emberek szétmarcangolásával és vérének kiszívásával, hanem inkább a Cullen-család különlegességére koncentrálunk, arra, ahogy vegetáriánus ebédre hívják meg, befogadják és később együttesen védik meg Bellát.
Izgalmas és érzelemdús a történet, a rendezés pedig egy csomó kifejező elemet használ, a különleges fények, a csodás operatőri munka és a művészi trükkök megteszik a maguk hatását, és emlékezetessé teszik a filmet. A szereplők nem sietnek, Bella is éli az életét, mindenkivel kedves és természetes, de amikor beleszeret Edward-ba, egy perc alatt egy külön világ születik számukra, a kettejük a világa, amit később meg kell védeniük. Régen "jött át" ennyire egy filmen a szerelem, mint itt, és ha mást nem is, de ezt mindenképp értékelni kell, mert ebben nemcsak az írónőnek, hanem a tehetséges rendezőnőnek is nagy szerepe van.
A produkció igényességéhez még jól kiválasztott filmzenék is tartoznak, plusz remek színészi játékok, azzal együtt is, hogy a főszereplők maguk is 18 és 22 évesek csupán. Kristen Stewart visszafogottan és ezért éppen jól játssza Bellát, a ki nem mondott mondatai és kevés kimondott szavai aláfestik azt a szerelmet, amit az arca kifejez, és azt az eltökéltséget, ami Edward-hoz köti, szinte bármi áron. Robert Pattinson is kezdő fiatal színész, aki nagyon jól ráérzett arra az eleganciára és stílusra, amire Edward-ként szüksége van.
Nem nagyon találunk kivetnivalót az Alkonyatban, úgy is, hogy még nem olvastuk a könyvet, eléggé élménydús 2 órát jelentett a megnézése. Úgy néz ki, nemcsak tinifilmről van szó, vagyis nemcsak a tinik bírják, hanem bárki, aki fogékony a szerelmes és kiválasztottakról szóló történetekre, az érzékeny és jófej vámpírokról szóló mesékre, és kiváncsi egy 17 éves lány kitartó szerelmére. Vagyis majdnem mindenki...
-lido-
2008-12-02