microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2008-11-24

Katasztrófafilm

Agy-zsibbasztó nagyüzem


A filmforgalmazás útjai néha kiszámíthatatlanok: miközben igazán jó filmek elkerülik hazánkat, és néha még DVD-formában sem jutnak el hozzánk (pl. Tom DiCillo Delirious c. filmje), addig olyan művek is megkapaszkodnak a mozi-vetítőtermek ajtaján, mint a mindennél rosszabb Katasztrófafilm.



Jason Friedberg és Aaron Seltzer két jó barát, akik egy darabig csak forgatókönyvíró-társként működtek közre filmekben, aztán egy idő után magukra vállalták nemcsak az írás, hanem a rendezés nagy terhét is, már ami ezeket a szimplán idióta, nulla minőségű filmeket jelenti, amiket a kettősük jegyzett az elmúlt években (Csajozós Film, Bazi Nagy Film, Spárta a Köbön, stb..). A mostani közös művük ha lehet, még lejjebb süllyedt a ranglétrán, olyan selejtes darab lett, aminek jellemzésére nehéz megfelelő szavakat találni.



Az alkotók nem tettek mást, mint un. "noname" színészeket béreltek fel borzasztó szerepekre, amik között akad olyan is, amelynek keretében valaki hosszú percekig egy kutyaszart törölget az arcáról nagy igyekezettel. Ezen a szinten igazából fel sem merül a forgatókönyv jelenléte, vagy éppen hiánya, a két jóbarát nem sokat filózott azon, mivel töltsék ki a filmidejüket: a színészeik egyik 2007-es film paródiájából mentek át a másikba, bár hozzá kell tennünk, ezek nem igazi paródiák, csupán ötlettelen és vicctelen utalások az eredetikre, minden gondolkodás nélkül.

A jó paródiák olyanok, hogy mire rájövünk, melyik filmre, vagy filmszereplőre való utalást láttunk éppen, már szinte túl is vagyunk a nevetésen, a dolgok (mint például a szórakoztatás) észrevétlenül, gördülékenyen történnek, és az sem számít, mennyire volt jelentős az eredeti film, ha a paródia jól meg tudja fogni a lényegét, röviden, pontosan, és legesleginkább humorosan.

Amikor Leslie Nielsen és társai a Nagyon Különleges Ügyosztályban egy kuka két oldaláról lövöldöznek egymásra, az vicces, vagy amikor ugyanebben a sorozatban a végén a stáblista alatt a színészek merevednek meg egy pózba, ahelyett, hogy a kép merevedne meg (mint a 70-es, 80-as évek krimijeinek a végén szokott), az nagyon vicces, mert könnyedén és rögtön felismerhetően dolgoznak fel valamit, úgy, hogy később már nem tudjuk ugyanazzal a szemmel nézni az eredetit. (Ilyenek egyébként a Csupasz Pisztolyok is). De a Friedberg-Seltzer univerzumban nincs ilyen, itt mindenki szuper-minimálba "nyomja" azt, amiért fizetik, kérdés, hogy a producereknek végül mennyire érte meg ez az egész alantas produkció. (Úgy tudjuk, 20 millióból készült a film, és 33 millió körül hozott a jegyeladásból, ami nem egy jó arány, főként, hogy a 20 millióban nincs benne a reklámköltés).

Az, hogy egy ilyen film meg tud jelenni a mozik műsorán, a nemzetközi filmforgalmazás egy sötét foltját jelenti, egy olyan gyenge pontot, ami normál esetben kiszűrésre kerül, egy olyan hibát, ami szinte bántja a nézők szemét.

Ha valaki bekeveredik egy olyan moziterembe, ahol éppen a Katasztrófafilmet adják, valószínűleg egy darabig nem fog tudni moccanni sem (nem az élvezettől, hanem a ledöbbenéstől), de aztán ha jót akar magának, hagyja veszni azt az egy rongyot, amit kiköltött rá, és nem dob ki 70-80 percet az életéből egy ilyen dologra, mert azt később eléggé megbánná. Ez a film nem szórakoztató, hanem csak simán kínos, nem paródia, hanem egy új műfaj, ami minden agy nélkül megírt/leforgatott/megvágott jeleneteket rak egymás mellé, "hadd szóljon" megfontolással. Reméljük, alkotópárosunk most kibírja pár évig, és nem készít újabb filmeket, mindenkinek jobb lenne így...
-olasz-
2008-11-24

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Katasztrófafilm info-file
:::::::  (Disaster Movie 2008.)