Mázli

Ami úgy-ahogy sikerült is neki, bár ami a humor-faktort illeti, egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány jelenetben mosolyogtunk el, vagy somolyogtunk megértően. Adott tehát egy fiatal filmes, aki először készít egész estés játékfilmet (értesülésünk szerint eddig a reklámszakmában tevékenykedett), és ehhez egy falusi történetet választ, fő-gegnek egy olaj-lopást, főszereplőnek pedig Lukáts Andort. Nem marad ki Lázár Kati, a magyar filmek szinte állandó szereplője sem, de meglepetésszerűen felbukkan a fiatal francia színészsrác, Loránt Deutsch is, a Háromszoros Visszavágó Tibor-ja, bár dramaturgiailag nincs jelentősége, hogy pont egy francia színész játssza a hip-hop rajongó helyi srácot.

A történet annyira egyszerű, hogy egy mondatban is össze lehet foglalni: egy kis falu lakói a volt polgármester ötlete nyomán elkezdik megcsapolni az ott futó olajvezetéket, és ebből az illegális eladásból tesznek szert egy csomó pénzre. Annyira belelovallják magukat a könnyű pénzkeresetbe, hogy amikor lebuknak, akkor sem akarják abbahagyni, és még a kommandósoknak is ellen akarnak állni. Ez tényleg nagyon izgalmasan hangzik, de persze itt is igaz, hogy egy kevésbé ütős sztorit is ki lehet tölteni jó dramaturgiával, érdekes párbeszédekkel és remek karakterekkel, és fordítva: egy jól kitalált történet élét is el tudja venni a két történés közti lagymatag kötőanyag, az, amikor effektíve nem történik semmi érdemleges a filmvásznon hosszú percekig.



A Mázlinál az a helyzet, hogy eleve nem nagy dobás az alapsztori, de ezt sem bontják ki eléggé érdekesen, vagyis nem töltődik meg a cselekményváz érdekes dolgokkal. Lukáts Andor, mint a "falu kitaszítottja" egy idő után már nekünk sem annyira szimpatikus, a filmbeli lánya (Kerekes Vica) és Loránt Deutsch szerelme pedig csöppet sem működik, láthatóan csak hely-és időkitöltőnek kerültek bele a filmbe, az pedig, hogy a faluban ki mennyiért árulja kinek az illegálisan csapolt olajat, pedig tényleg nem köti le a figyelmünket. Így aztán nem sok szórakoznivalónk maradt: Lukáts Andor ötleteit és akcióit követhetjük figyelemmel és a fő-ellenfelének, Gyuricza Istvánnak az ellenakcióit, a veszekedéseket és a rövid ideig tartó paradicsomi béke állapotát, akkor, amikor több millió forintot szereznek a helybeliek a csalásukkal. Erkölcsileg nem nagyon tudják a falubeliek megtámogatni a lopásukat (de megpróbálják: a napi több millió forint a helyi iskolára és plébániára kell), bár egy jól működő vígjátékban ez lehet, hogy nem is lenne fontos, ha a filmbeli drámai vonal helyett több vicces jelenetet kaphatnánk ki, nem is akadnánk le ezen.



Sajnos nem érvényesül eléggé a falusias hangulatból, a zárt közösségből adódó humor-potenciál, úgy tűnik, mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, drámát, vagy vígjátékot akarnak-e kihozni a történetből. A jelek szerint inkább a drámára hajlottak, de talán a jobb eladhatóság érdekében igyekeztek vicces mezbe öltöztetni a nagy falusi olajlopást. Két jelenet volt eléggé vicces, az osztrák krízis-menedzser túszul ejtése, illetve a felfegyverzett kommandósok behatolása a helyi kocsmába. Ezekből a jelenetekből is látszik, hogy nem kellett volna sok hozzá, hogy egy jó falusi vígjátékot kapjunk az alkotóktól (első film ide, vagy oda), de ez több odafigyelést igényelt volna, már a forgatókönyv megírásánál is.



A filmmel kapcsolatos infók közül az egyik legerősebb információ az, hogy a stáb nagyon élvezte a munkát a Cserhátszentiván nevű falucskában, ahol forgattak. A Mázli-sok szinte beépültek a helyiek életébe, és rossz volt otthagyniuk az újsonsült barátaikat, amikor végetért a forgatás. Ezt persze gyakran lehet hallani filmekről, de ezúttal el is hisszük, hogy így volt, és azt is, hogy ezért is örültek az alkotók, hogy az új e-mozis módszerrel Cserhátszentivánon is be tudták mutatni a filmet, a budapesti premierrel szinte egyidőben (mintha még korábban lett volna ott a film vetítése, mint Pesten). Szóval egy jó hangulatú, barátságos forgatás eredménye a Mázli, és ez indulásnak nem is rossz, az már más kérdés, hogy a filmnek elég sok hibája van ahhoz, hogy egy rendes vígjátékként gondolhassunk vissza rá.