nem vagy belépve:
microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2009-01-04

A Törvény Gyilkosa

Visszavágó

Vannak olyan filmek, amik első hallásra még jól is hangoznak, és a leendő nézők már látatlanban vevők rá, de aztán kicsit közelebbről megvizsgálva már nem tűnik annyira szívderítőnek a projekt. A Törvény Gyilkosa is ilyen, kezdve azzal, hogy ezt a semmitmondó magyar címet már a mozipénztárig is többször elfelejti az ember.

Elég egyszerű megállapítás, de sajnos nem hagyhatjuk ki, miszerint Al Pacino-t és Robert De Niro-t indokolatlanul szerepeltetni egy filmben tulajdonképpen nem fair húzás, miután e két nagy színész egyike is elegendő lenne egy jelentős filmhez. Ők ketten a méltán legelismertebb amerikai színészek, és utoljára a 95-ös Szemtől Szemben-ben láthattuk őket együtt, egy filmvásznon, egy időben. A két őstehetségű és erős aurájú színész külön-külön is képes pályára állítani egy filmet, még ha az nem is rendelkezik túl jó forgatókönyvvel.

Szóval két nagyon igényes és tehetséges színésszel állunk szemben, de hinnénk-e, hogy ezt a filmet még ők sem tudták megmenteni. Pedig így van, a Törvény Gyilkosa sajnos az utolsó percig nem áll össze, és menet közben sem mutat a koherenciára vagy az átgondoltságra mutató jeleket.

A történet nem ötletes, és nem kidolgozott. Pacino-ék New York-i zsarukat játszanak, a változatosság kedvéért, akik élő legendákként teszik a dolgukat az utcákon. Nem nagyon látjuk őket éles nyomozás közben, csak azt, hogy lazán osztják az észt az őrsön, és beszólnak a fiatalabb kollégáiknak. Aztán egyik nap egy régi gyilkosságra emlékeztető esetet kapnak ki, és ezzel elkezdődik a filmbeli nyomozás, egy sorozatgyilkos után, aki mindenféle vallásos hangulatú cetlit hagy a hulláin, és úgy tűnik, kifejezetten rosszfúkra utazik. Nem tudjuk, hogyan, de a film eléri azt, hogy egyáltalán ne érdeklődjünk a hullák és a nyomozás iránt.

Ide-oda mászkálnak a főszereplőink, elvileg nyomoznak, de mi csak azt látjuk, hogy a népszerűségükből élnek, mint filmbeli veterán nyomozók és mint két szuperjó színész. De Niro pont olyan arcokat vág, mint amiket szokott, amikor az olasz-amerikai örökségét hozza előtérbe, Al Pacino visszafogottabb, de azért ő is előadja a bevált gesztusait, de az egészből sajnos nem sül ki semmi jó.

A fő baj a forgatókönyvvel van, amit a Belső Ember forgatókönyvírója, Russell Gevirtz írt, és ami nagyon semmitmondó, szétágazó és unalmas lett. A film 80 %-ában meg vagyunk róla győződve, hogy De Niro nyírja ki sorba az embereket, aztán kétségeink támadnak, de egyik verziónak sincs jelentősége.

Hasonlóan unalmas és kevéssé érdekes krimit leginkább nem A-listás tv-csatornák B-műsorai között találunk, és az egészben az a legrosszabb, hogy De Niro és Al Pacino elpazarolták a színészi játékukat erre a béna projektre. Egyikük sem volt jó ebben a rossz szerepben, se külön, se együtt, és bizony nem jó hír. A fentieknek megfelelően olyan sokat nem is nézték meg a filmet, a 60 millióból készült mű eddig összesen 74 millió dollárt hozott, ami ha a reklámköltést is figyelembe vesszük, épp hogy nullszaldóssá teszi a produkciót.



Miközben a tv-sorozatok ez irányú dömpingje mellett is lehet jó krimiket készíteni mozifilmek formájában (lsd. Például a Légcsavart), ez a Törvény Gyilkosának nem jött össze, hogy enyhén fogalmazzunk. A nagy nekigyűrkőzésből végül is egy se nem dráma, se nem thriller jött ki, amiben nem drukkolunk senkinek, és nem nagyon izgat minket a főgyilkos kiléte sem. Ha az volt az alkotók célja, hogy visszavágjanak a Heat végkifejletének, hát megvolt, de simán ki is hagyhatták volna ezt a projektet, nem veszítettünk volna sokat.
-lid-
2009-01-04

Címkék:



:::::::
  LÁSD: A Törvény Gyilkosa info-file
:::::::  (Righteous Kill 2008.)