Sziget-szombat

A Sziget szombat érdekes képzõdmény, a folyamatos bulizásba belekeveredik egy olyan nap, ami elvileg bármeddig elhúzódhat, tekintve, hogy másnap nem kell dolgozni, de mégis ez a nap szokott a legvisszafogottabb lenni nálunk, gyakran olyan formában, hogy a pihenés-feltöltekezésnek szánjuk, egy nulla-alkoholos napként. Most nem ez történt.

De azért a visszafogottság érzõdött rajtunk, és ez köszönhetõ volt a váratlan hideg idõnek is. Az R.E.M. annyira jó volt, hogy megint úgy éreztük magunkat, a várva várt Sziget koncert élményt kapjuk éppen, úgy, mint mondjuk a Faithless esetében szokott történni, ott állunk a tömegben, iszunk, nevetünk, éneklünk és táncolunk, váltakozó sorrendben.


Mögöttünk a meglepõen magyar társaság betéve tudja a számok szövegeit, és ezért a mellettünk álló spanyol csávóval és velük nagy egyetértésben együtt kiabáljuk az R.E.M. számokat. Nagyon jó volt ott lenni, Michael Stipe és csapata tökéletes hangzást mûvelt, beindult elõadással, finom mozgással, és gyakori közönségbe vegyüléssel. Nem volt bennük semmi álságos, jó zenét nyomtak, jó összeállításban, és bírták a Sziget-közönséget, ami külön figyelemreméltó motívum.

Az R.E.M. után nem akartunk mást, csak még több R.E.M.-et, ami nem jött össze, ezért kicsit a sörökbe menekültünk, és a váratlanul beálló mínusz 10 fokra való tekintettel igyekeztünk hazafelé. Ez nem ment könnyen, olyan, mintha direkt a bringás Szigetelést igyekeznének valakik megnehezíteni (nem feltétlenül a Sziget-szervezõk), mert nem elég, hogy a híd (K-híd, tekintve, hogy a H-híd csak befelé használható) után nem mehetünk ki az útra, és a kiáramló embertömegben kell lavíroznunk a biciklikkel, és utána, amikor a kordon egy pillantban megszakadna, és embereket engednek ki az ottálló taxisokhoz, váratlanul odaáll két takker és egy rendõrnõ, hogy ezt biciklivel már ne tehessük meg (vagyis ne mehessünk ki az útra 10 perc nyomakodás után). Ez tényleg nagyon idegesítõ, bár az utolsó napon azt az információt kaptuk az egyik barátnõnktõl, hogy a H-hídnál is ki lehet menni a Szigetrõl (nekünk az infopólós srácok épp az ellenkezõjét mondták korábban).

Ráadásul a Red Bull miatt még jobban lezárták a budai alsó rakpartot, úgyhogy pár francia bringás-Szigetes sorstársunkkal vissza kellett tekernünk egy csomót, hogy visszajuthassunk a bicikliútra. Ahhoz képest, hogy a Szigetes biciklitárolóban kb. 7-800 bicikli állt, nagyon nehéz volt hajnalban kinyomakodni bringával a Szigetrõl, míg a taxihoz vagy buszhoz igyekvõket simán kiengedték a kordon mögül. Ez rossz volt, de amúgy a szombat is eléggé jól sikerült.