microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2009-01-05

Római Vakáció

A földönjáró hercegnő


Ha az összes eddig készült film közül csak egyet választhatnánk, mint legkedvencebb romantikus filmet, akkor az minden bizonnyal a Római Vakáció lenne, Audrey Hepburn és Gregory Peck csodálatos szerelme a filmvásznon, Rómában...
Ez a film 1953 óta gyűjti a rajongóit, akik számosan vannak, és akik el vannak bűvölve az elsőfilmes, 24 éves Hepburn varázslatos bájától és szépségétől, a nagyon jól megírt történettől, Gregory Peck sármjától és jellemfejlődésétől, illetve az 53-as Róma izgalmas felvételeitől.


A történetet hívhatnánk mesésnek is, ha akarnánk, de mivel ennél jóval többet látunk a filmvásznon, így inkább csak egy nagyon romantikus és megkapó történetnek írnánk le, amit William Wyler rendező életre hívott. Adott egy fiatal amerikai újságíró, Joe Bradley (Gregory Peck) aki Rómában dolgozik kiküldetésben, és éli az életét, ahogy tudja, egyik napról a másikra, kártyázva, és némileg szélhámos stílusban. A szokásos átmulatott-kártyázott éjszakái egyikén hazafelé egy fiatal lányra bukkan a város egyik főterén, aki úgy tűnik, alkoholtól fekszik kábultan. A lány Anna hercegnő, egy közelebbről meg nem nevezett európai ország trónörököse, amúgy pedig egy bájos és szép fiatal lány, aki kezd besokallni a tengernyi reprezentációs kötelezettségtől.

Európai körútján éppen Rómába érkezett, amikor meglegyintette az idegösszeroppanás szele, és ezért az udvari orvos egy altatóinjekciót adott be neki. Anna ezzel együtt is azt találja ki, kioson a palotájából, és belekukkant a rómaiak hétköznapjaiba, vagy legalábbis egy estéjükbe. Ez nem jön össze neki, mert az altató hatni kezd, és ha Gregory Peck nem talál rá, és nem viszi haza, akkor bizony a Capitolium környékén egy padon alussza át az éjszakát. Joe Bradley tehát hazaviszi, eléggé kényszeredetten, de aztán amikor másnap reggel rádöbben, hogy az ágyából éppen most gömbörítette ki Anna hercegnőt (akivel egy exkluzív interjú jó sok pénzt hozhatna számára), kissé másképp kezd viszonyulni a talált lányhoz.

Bár ez még csak a film eleje, már ezek az események is izgalmasak, és érdekesek, és tele vannak érzelmekkel. Audrey Hepburn az életben is éppen olyan finom jelenség volt, mint a filmben, és az alapvetően meglévő hercegnői vonásai is jól jöttek Anna megformálásakor, de emellett nagyon jól is játszott. Apró mozdulatokkal tudja érzékeltetni azt a talpraesett és közben álmodozó lányt, aki a sors akarata folytán egy zárt, védett és válogatott környezetben él, aki bár nagyon jól főz, mos és varr, nincs olyan ember mellette, akire alkalmazhatná ezeket a képességeit. Anna művelt, okos és érzékeny, minden helyzetben hamar kapcsol, és másodpercek alatt megkedvelik őt vadidegenek, akik nem is tudják róla, hogy hercegnő. Ahogy nézzük az ébredését, és a Bradley-vel töltött néhány óráját a napfényes Róma utcáin, simán látjuk magunk előtt az alternatív életét, a nem-hercegnő életmódját, és azt a boldogságot, amit így kaphatna az élettől. De mivel ez nem ilyen egyszerű, és a hercegnő nem adhatja fel a hercegnőségét, hiába érzi, hogy megtalálta élete szerelmét, a végén el kell engedniük egymást, nincs mese.

Hiába hangzik a felületen meseszerűnek a történet, a film azért jó, mert sokkal többet nyújt ennél, egy Csipkerózsika-jellegű sztorinál, itt egy kedves és bájos fiatal lány egynapos kirándulását látjuk, ami alatt olyan "tiltott" dolgokat csinál, mint hajlevágás, táncolás, fagyi evés az emberek közt, és egyéb, kicsi, de annál lényegesebb tevékenységek. Kevés szabad idő adatik számára az elvegyüléshez, és újdonsült barátja számára is, aki egy félig-meddig szélhámos karakterétől indul, és egy gerinces és szerelmes kedves fickóvá válik a film végén, az Annával töltött 24 óra hatására.

Jó történet, ami alatt szinte mindegyik szereplő megváltozik kissé, és amely filmidő nem múlik el egyik szereplő számára sem nyomtalanul. Audrey Hepburn játákos kedvessége mindenkit levesz a lábáról, a nézőket is beleértve, Gregory Peck pedig a tőle megszokott színvonalon játszik, ezúttal egy jó útra térő újságírót. A kettejük közös jelenetei, a római utcákon való mászkálás, motorozás és egyéb kalandok mind rendkívül élvezetesek és izgalmasak, és mindegyikben ott van a szerelmi feszültség, a hercegnő és az újságíró lassú közeledése egymás felé. Ez egy szép szerelem képe, egy kötöttségek közé zárt erős szerelem története, ami éppen azért fájdalmas, mert látszik benne, hogy ideálisan jól működhetne, ha hagynák.

Hiába szeretnénk, hogy a főhőseink minél több időt tölthessenek együtt, és további kalandokat élhessenek át Róma kalandos utcáin, a film is gyors és a kettejük közös ideje is behatárolt, ami végül eléggé drámaivá teszi a filmet.


Nem véletlenül lett a Római Vakáció a romantikus filmek fő klasszikusa, a komoly szerelmes filmek egyik felejthetetlen darabja, mert itt szerencsés módon több tehetség és egy ártatlansággal és szépséggel teli lány pompás szerepjátéka találkozott egy filmben. Audrey Hepburn elsöprő sikert aratott, Gregory Peck rávette a producereket, hogy a debütáló színésznő nevét a fő helyre rakják a film plakátjain, mert Hepburn biztosan Oscar-díjas lesz ezért a játékáért, és így is lett, a film 3 Oscar-díja közül (1954-ben) az egyik az akkor 25 éves Hepburn-é lett. Megérdemelte, nem is kérdés, és ezt a szép filmet bármikor és bárhányszor meg lehet újra nézni, ha fel akarunk töltekezni finom érzelmekkel, ha látni akarjuk a lehengerlő Peck-et, ahogy komolyan és elegánsan játszik, és Audrey Hepburn-t, ahogy felragyogó mosolyával több nemzedéket képes rabul ejteni. Szép film, köszönet William Wyler-nek érte.
-lid-
2009-01-05

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Római Vakáció info-file
:::::::  (Roman Holiday 1953.)