microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2009-03-12

A Világ Nagy és a Megváltás a Sarkon Ólálkodik

Vissza az életbe


Jogos a felvetés, miszerint egy ennyire hosszú című filmet hogyan lehetséges jól forgalmazni, és hogy mi viheti rá a leendő nézőket, hogy a mozipénztáraknál hosszú másodpercekig citálják a mondatot, amire jegyet kérnek. A cím tényleg nagyon hosszú, viszont cserébe a film meg jó.

Nem minden nap akadunk össze egy bolgár filmmel (a film a sokszoros koprodukció mellett azért leginkább bolgár), és éppen ezért is élményszerű a találkozás. Nincsenek prekoncepcióink vele szemben, ami jó is, mert amúgy sem működnének. Ezt a film egy olyan dráma, amit jól találtak ki, érzékenyen gondoltak át, írtak meg, és vitték vászonra. Szinte minden egyes perce izgalmas, és nem azért, mert annyifelé ágazhat el a történet, hanem azért, mert nagyon átélhető, amit látunk.

A főszereplőnk egy fiatal srác, Alex, aki narrálja is a történetet, ami róla szól. Egy autóban utazik, hátul ül, amikor hirtelen megcsúszik az autó (egy másik autós hibájából), és balesetet szenvednek. A fiú életben marad, de nem emlékszik semmire a baleset előtti időkből. Nem tudja, hogy a szüleit veszítette el éppen, és alapvetően meg van zavarodva. Ekkor lép be a képbe a nagyapja, Bai Dan (Miki Manojlovic, Kusturica egyik kedvenc színésze), hogy rendbe tegye a dolgokat. A nagyapát és a szülőket már előtte is láttuk visszaemlékezős jelenetekben, szóval mire megjelenik a jelenbeli nagyapa, már szinte ismerjük őt.

A film végig nagyon ügyesen és érzékenyen használja a múltbeli történések és a jelen képeinek a keverését, nemcsak egyre többet tudunk meg a családról, de időben két oldalról áll össze bennünk egy kép róluk - és ez egy finoman kidolgozott kép.



Miközben a film elvileg egy család 3 generációjának a drámáját mutatja be, mégis derűs a hangulata. Olyan, mintha a szomorú és kemény események (a szülők és a fiú emigrálása, a nagyapa börtönbe vetése, a nehéz menekült-évek, a fiú mai elszigeltsége és magánya) mind egy egyszerű alaphoz térnének vissza, attól kapnának "feloldozást", vagy inkább könnyedséget - a szeretet, a szülői-nagyszülői feltétlen szeretet, az erkölcsi tartás és az élet mindenkori élvezete adja ezt a kedves mediterrán alapot, ami képes rendbe rakni a történelem által okozott károkat (az apát besúgóvá akarják tenni a kommunista funkcionáriusok, ezért inkább külföldre menekülnek, ahol hosszú hónapokat töltenek menekült táborban, és eközben az otthon maradt nagyszülőket meghurcolják - később, a jelenben, amikor a fiú és a nagyapa együtt térnek vissza Bulgáriába, az akkori fő kommunista végrehajtó arca van kiplakátolva, választási kampányként: "az új Bulgáriáért" cím alatt)).

Miközben a szocialista diktatúra szedi az áldozatait, közben a nagyapa megpróbál úgy élni, ahogy a polgári génjei, adottságai és erkölcsi elvei diktálják, ostáblákat (más néven backgammon-táblát) készít, titokban, hogy eladja őket, mert ő tulajdonképpen az ostábla valódi bajnoka és népszerűsítője. Az élete, a világszemlélete, filozófiája valahogy az ostáblához kapcsolódik (pl. sohasem játszik pénzért, csak becsületért), és nemcsak minden hétköznapját tölti a tábla mellett (a mediterrán országokból ismert kép: a helyi férfiak a kocsma-szerű kévázóban töltik a napjukat, ott iszogatnak, szendvicseznek, beszélgetnek és játszanak), de a fontosabb eseményeket is a játékhoz vezeti vissza. Ez az ostábla-vonal remekül megy végig a filmen, és teljesen érthető lesz számunkra, miért válik harmadik főszereplővé ez az ősi keleti játék.

Egyébként a film maga végig izgalmas és érzelemdús: a drámai jeleneteknek (a kisfiú elbúcsúzása a nagyszüleitől, az emigráció előtt, a már felnőtt srác visszatérése a gyerekkori helyszíneire) mindig megvan a kellő súlyuk, mint ahogy a kevésbé komolyak is a helyükön vannak - remek dramaturgia viszi végig a történetet.

Az Alex-et játsszó fiatal színész, Carlo Ljubek nagyon jó a szerepében, pompásan játszik és tökéletes meggyőző, mint bolgár gyökerű srác, aki végül Németországban nőtt fel (a valóságban Berlinben született, emigráns horvát szülőktől). Ő és Miki Manojlovic gond nélkül elviszik a filmet, úgy jók, ahogy vannak, egy remek szereplőválasztás eredményeiként.

Ha valaki még nem ismerte a film előtt az ostábla/backgammon játékot, akkor ez biztosan felkelti az érdeklődését iránta, hiszen itt totál főszereplő lesz ez a filozofikus nem-szerencsejáték, ha pedig már játszott előtte, akkor meg simán megérti az író-rendező lelkesedését ezügyben.



Meglepően jó lett a végtelen hosszúságú című filmünk, olyan, ami tisztán és egyszerűen tálal egy drámai történetet, és ami közben úgy érezzük, nincs jobb dolog az utazásnál, minden értelemben...
-ming li-
2009-03-12

Címkék:



:::::::
  LÁSD: A Világ Nagy és a Megváltás a Sarkon Ólálkodik info-file
:::::::
 Svetat e Golyam i Spasenie Debne Otvsyakade 2009.