microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2009-03-11

Largo Winch - Az Örökös

a sérthetetlen


Mivel alapjáraton nem vagyunk oda a képregény-adaptációkért, a Largo Winch csöppnyi hátránnyal indult a hét legkedvesebb filmje-versenyben. De aztán jöttek az ellenkező irányú hatások, a főszereplő Tomer Sisley budapesti felbukkanása, illetve az az információ, miszerint a filmet az a Jerome Salle rendezte, aki két éve nagyon jó filmet hozott össze, Anthony Zimmer címmel.

Az Anthony Zimmer egy nagyon élvezetes kombináció volt, izgalmas és látványos volt egyszerre, úgy, hogy közben nem is történt benne annyira sok minden. Kitapintható volt benne a francia filmes stílus, az európai krimi-gyökerek hatása, és az akkor még nem ismert fiatal rendező egyéni képkészítő stílusa. Két év alatt nem változik meg egy rendező látásmódja, úgyhogy tényleg örültünk neki, hogy a Largo Winch az ő keze alól került ki, mert Salle tud valamit, ami miatt egy 2000-es évekbeli látványos Belmondo-krimiben érezzük magunkat, attól függetlenül, hogy éppen egy képregényt próbálnak-e meg feldolgozni, vagy mást (mondjuk, egy szerelmi történetet).



A Largo nemcsak a cselekményében, de a képi világában is utal a képregény-gyökereire, de ez itt érdekes módon nem veszi ki rosszul magát, a hosszú tárgyalóasztalnál üldögélő részvényesek és a körfotelben lazázó örökös látványa, vagy a borostásan, félmeztelenül menekülő Largo akciója, ezek mind comics-stílusú jelenetek, mégis sikerült valahogy megtölteni őket rendes filmes tartalommal.

Bár a főszereplő Tomer Sisley szerint ez nem egy akciófilm, hanem egy mese (egy fiúról, akinek nincs senkije, csak az apja, akit a film elején elveszít), azért mi mégis hajlanánk rá, hogy ezt egy jól megkomponált akciófilmnek tartsuk, ahol ilyen-olyan fordulatokkal halad előre a cselekmény, és ahol meghatározott időközönként azért menekülnie kell a főhősnek.



Az biztos, hogy Salle egyéni stílusa rajta hagyta az ujjlenyomatát a filmen, és ez jó hír: a levegős-látványos képek, nem tolakodó trükkök, a kifejező jelenetek, és a megfelelő mértékű érzelem-adag mind-mind a kedvenc Anthony Zimmer-re emlékeztetnek. Maga a cselekmény nem nagy dobás, de ezt már megszokhattuk comics-terepen - egy milliárdos cég örökösödési hercehurcájáról szól, örökbefogadott fiúval, előre kitalálható gonosz szereplőkkel, és váratlanul felbukkanó bombázó csajokkal, akiknek a történeti szálát egyik esetben sem sikerült elvarrni-megoldani.

A szereposztás egészen jól sikerült, Tomer Sisley nem erőlteti az akcióhős-státuszt, hanem csak elvégzi szépen, amit rábíztak, és ettől egy könnyed, kedves srác lesz, aki jól ki tudja tölteni a főhős Largo Winch alakját. Apját a mostanában több filmben látott Miki Manojlovic játssza, és bár kicsi a szerepe, azért hihető karaktert formált meg. Ami Kristin Scott Thomas-t illeti, ő azt adja, aminek első pillantásra tűnik - a hideg szőke számító nő prototípusát, de cserébe felbukkan (megint orosz maffiózó szerepben) Karel Roden cseh színész, aki hiába játszik folyton negatív karaktereket (lsd. Spíler), még mindig nagyon szimpatikus arc.

Sajnos, a magyar szinkron (ami amúgy most sem lett volna rossz) nem nagyon figyelt arra, hogy egy-egy ismertebb hang lelőheti a film egyik fő poénját, úgyhogy ha tehetjük, inkább nézzük meg feliratosan.

Az elég egyszerű történetből a tehetséges Jerome Salle-nak köszönhetően egy teljesen rendben levő, élvezetes akciófilm kerekedett ki, ami magán hordozza a Salle-jegyeket. A dramaturgiát kicsit szorosabbra is fűzhették volna, egy-két szálat jobban ki kellett volna dolgozni, de azért látványban és európai akciódús hangulatban nem volt hiányunk. Nem annyira jó film, mint az Anthony Zimmer volt, de ezért leginkább a képregény-nyersanyag okolható, illetve az ebből kikerekített történet.

Nem baj, azért így is élveztük, és ezek után is szívesen látjuk a további Salle-filmeket.
-lido-
2009-03-11

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Largo Winch - Az Örökös info-file
:::::::