2009 a bringázás éve

A válság (nálunk: válság a köbön), már 2006 óta érdekes tüneteket produkál a közlekedésben résztvevő járművek terén. Egyre-másra jönnek elő a trabantok és zsigák, wartburgok és skodák, a kis-polszkik pedig reneszánszukat élik, és ha nem figyelsz egy kereszteződésnél, lehet, hogy épp egy moszkvics akar majd kivasalni. A természet, hogy esélyt adjon az életnek, gondoskodik arról, hogy minden folyamat, még a legdestruktívabb folyamatok is, ha tartósak, végül átmenjenek valami pozitív, emelkedő ágú tendenciába. A válság egyik ilyen első, a romok alól kinövő üde zöld hajtása a bringázás térhódítása Budapesten.



Az un. "bringaút hiányt" leszámítva semmi sem szól ellene, sőt, minden érv amellett szól, hogy bringával kell közlekedni - csak idő kérdése volt, hogy a bringás BOOM mikor következik be. 2009 megfelelő év ehhez - úgy látszik. A bringázás úgy terjed, hogy vannak, akik úttörők, mások meg a buszok, trolik ablakából figyelik szomorúan, a plexihez tapasztva orrukat, hogy "de jó lehet nekik". Aztán van egy idő, ami alatt az ilyen látens bringásból virulens bringás válik. Ez a következő

kérdések megválaszolásával jár - mint egy fejlődési útvonal:





1. mennyibe kerül egy bringa? (költségvetési elkülönítés)

2. hol fogom tárolni?

3. hogy nem fogják ellopni?

4. hol fogok bringázni?

5. hogy nem fognak elütni?





E kérdéseket mindenkinek körbe kell járnia, vannak, akik számára ez még kiegészül a "hogy jön velem a kutyusom, vagy hogy jön velem a gyerekem" kérdéssel is. Amíg naponta 5-10 bringást látsz, addig ennek az útnak a megtétele hónapokba, szezonokba, évekbe kerülhet, de amint megnő ez a szám, mondjuk napi 100-ra, a vonzás, amit a bringázás egy halandóra gyakorol, Odüsszeusz-i mértékben lesz ellenállhatatlan. A legvadítóbb, legtrendibb trend. Nincs mese. A bringások az élet császárai - nem lehet nem észrevenni. Teljességgel ésszerű módon várható, hogy a bringázás népszerűsége őrületig fokozódik idén (ez január óta nyilvánvaló).





Eddig csak egy darab rakpartot látott a bringázás után vágyó fiatal (vagy középkorú vagy idősebb ember, vagy gyerek). Egy darab budai rakpart volt, ami, ha valakit összekötött a munkahelyével, szerencsésnek érezte magát, és felvehette a bringás életstílust. Ez a rakpart azonban mára teljesen használhatatlanná vált, köszönhetően a turista szezonra időzített rakpart-felújításnak, és a tudatos rakpart-leépítő politikának (a csíkokat hagyták elkopni, pedig segítettek eldönteni, ki melyik oldalon menjen, gyalog meg bringával, máshol, Óbudánál a sárga kockaköveket jól felszedték, és helyükre azonos színű köveket pakoltak, azért, hogy ..? Akármiért is, tudatosan jártak el, hisz mindez egy felújítás keretein belül történt.)

A "gerincútvonal", amire minden kezdő bringás úgy támaszkodhatott, hogy ha más nem, hát ott legalább "lehet menni", mára többnapos vízi hullaként atomjaira bomlott. A bringás forradalom azonban nem a marxi, hanem a lenini (lenin egy gyilkos politikus volt, de poénkodni azért lehet vele) útvonalat követi, a leggyengébb láncszemnél valósul meg az áttörés. A rakpart leépítése, plusz a botrány, hogy a kiskörút átadása véletlenül átcsúszott a választási kampány csúcsidőszakára, meg az, hogy a bringasáv csak nem akar odarajzolódni (oké, tudjuk, még picit várni kell, mert még kell egy réteg aszfalt), Budapestet bringázás szintjén is a sereghajtók közé utalja - és ez a mi jó hírünk, a leggyengébb láncszem elve révén ez azt jelenti, hogy nálunk hatalmas bringás áttörés várható (ami, ha kinézünk az ablakon, már itt is van). Beindul az indiai feeling. A Kálvin téren a villamos síneken már ilyen módon állnak sorban a járművek: BUSZ, bringás, bringás, villamos (néha becsúszik egy-két görkoris is). Ez itt már a Kánaán! Nem pont úgy, ahogy képzeltük, nem pont úgy, ahogy a választási kampányok során a kábító tudatmodifikáló ígéretek hatása alatt képzeltük, hanem egy nyers és hétköznapi gátszakadás formájában. Emberek tízezreinek tudatán söpör át a napokban a gondolat: nekem nincs plusz tíz évem erre meg erre - a "MOST" mindent elvakító erővel jelenik meg mindenki fejében. MOST - mint "ÉLJ MOST!", "BRINGÁZZ MOST!" - hiába vársz arra, hogy majd a dolgok egyszer valahogyan spontán mutáció révén jobbra fordulnak - ez van, nem kell szeretni, de nincs másik.

Vagy szerzel magad alá egy bringát most - vagy hosszú éveken keresztül várhatsz a csodára, hogy majd egyre több "bringaút" épül, meg minden. Hogy majd lesznek értelmes kresz módosítások, amik révén nem kell a szocializmust idéző módon a bringásoknak a bringaúton menni, ha van olyan, amik kitiltják a reklámjárművek bringasávokban való "közlekedését", ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, és az Andrássy-n nem lesz ott a bringások és gyalogosok együtt tábla (amit letakarni mondjuk 10 percnél nem venne többet igénybe, de úgy látszik, erre még mindig nem adtak felülről engedélyt - no, ez a gond a politikával a civil szférában, ahova betör, ott többé nem világos, mi miért történik, és mi miért nem). Szóval többé nem kell várni a majdani Kánaánra, mert a Kánaán itt van. Azért lett itt, mert rájöttünk, sosem jutunk el oda, ezért hát szükségszerűen itt kell lennie. Nincs még egy elpazarolni való szezonja senkinek, hogy robbanó motoros dobozkában szenvedje végig a nyarat, esetleg a méregdrága BKV-n zötykölődve, a szovjet gyártmányú metrókon izzadva, kapaszkodva gyötörje magát, amikor a közlekedés móka is lehet, a móka magas foka. Bringával bárhova eljutni egy TRIP! Bringával mozogni TRIP! A (lepusztult) BKV szívás, az autó szívás.







Akár az van, hogy a bringások száma érte el a kritikus tömeget, amely miatt a nem-bringások most gyorsított iramban válnak bringássá, akár az, hogy a jövőbe vetett tompa hitet a MOST felpörgött akarása váltotta fel, egyre megy. A végeredmény az, hogy a nem-bringások túl sok bringást látnak, és túl gyakran, és a találkozás élménye elviselhetetlen, mert túlságosan nagy a szabadsági-fok különbség a bringások és a szegény nem-bringások között. Így az történik, mint az urán-atomokkal, amiket a neutronokkal való találkozás élménye sokkol, és ettől meghasadnak, és csomó neutront bocsátanak ki maguk is. A szegény nem bringások csomó bringást látnak, amitől besokallnak, és végül elrohannak bringát venni, így a többi még-nem-bringásnak eggyel máris több bringás pimaszul felszabadító látványát kell elviselnie - ameddig ez emberileg egyáltalán lehetséges. Ez tehát a nagy bringás lánc-reakció :)





Egyszóval, ha nincs bringád, vagy nem azzal jársz, ez számodra az üzenet a megafonban: "SEMMI ÉRTELME AZ ELLENÁLLÁSNAK!:)" - "MOST pattanj bringára, mert holnap sajnálni fogod, hogy a mai napot is kihagytad !

További üzenet is van, természetesen, éspedig, hogy a bringavásárlás olyan műfaj, aminél nagyon elkél a jó tanács. A másik pedig az, hogy a bringavásárlás nem az egyetlen nagy lépés, amelytől bringássá válik valaki, hanem csak az első, az okulás, tapasztalatszerzés pedig élethosszig tart, de az első hónap során viselkedj tanulóvezetőhöz méltóan.

A legeslegfontosabb pedig az, hogy sisak nélkül egy centi se menj, ne ülj fel a dőre divatnak, a sisak egyébként is sokkal jobban néz ki, mint a sapó, sapót pedig viselhetsz a sisak alatt is, hogy amikor beméssz egy helyre, és leveszed a sisakot, sapóban villoghass :)

Kellemes 2009-et mindenkinek!

PS: ne feledd, ÁPRILIS 22. a Föld Napja - s mint minden más remek napot, beleértve a hétköznapokat, ezt is BRINGÁVAL ünnepeljük !:) Szóval: Föld Napi Critical Mass 19-én! Ne aludd át, sőt, bring a friend!

részletekért goto: CriticalMass.hu (értelemszerűen).