2009-05-10
A Provance-i Fűszeres
takkra-indul
Barátságos kisvárosi, sőt, faluban játszódó francia film - tud-e ennél jobbat bárki? Aligha! A Provence-i Fűszeres nemcsak nemcsak műfajából adódóan hozza ezt a formát, de minden, amit látunk alapvetően gyökerezik a francia vidék stílusában.
Lassú, low-budget, emberközeli jelenetek - lehet-e ennél kellemesebb egy művészfilm kezdete? 
A főszereplő élete teljesen lent van, semmije sincs, csak a szuverenitása. Eljött otthonról - de lényegében ez minden, amit fel tud mutatni, akár saját maga számára is. A film első harmada gyakorlatilag erről szól, ennek a passzív konfliktusnak a különböző oldalakról történő megvilágításáról.
A srác apja kórházba kerül. A srác apja a fűszeres odahaza a faluban és a környéken. A srác és az apja nem jönnek ki egymással. Az anya persze más. Az első legizgalmasabb jelenet az, amikor az anya felmegy a sráchoz, akinél leülni sem lehet, mert nincs mire. Az anya nagyon aranyos- az egész jelenet pedig teljesen művészfilmesen izgalmas. Nem annyira, mint a Levesben film eleji telefonbeszélgetése, de azért tényleg ott van a környékén.
A srác egy meglehetősen jó stílusú lányhoz vonzódik, aki "a francia" és "a berlini" stílus érdekes ötvözete. Azon, hogy a srác kölcsönkér az anyjától, hogy a lánynak odaadja a pénzt - azért, hogy leérettségizhessen, kicsit sem akadunk fenn. Gyakorlatilag még az sem fura, hogy ebből az is adódik, hogy a lány a sráccal együtt leköltözik Provance-ba, hiszen ott jobban
lehet tanulni, sokkal jobban. Izgalmas, emberközeli jeleneteket látunk, érezzük a levegő melegét, a szereplők testi közelségét, a padló reccsenését, az este illatát, mintha mi is ott lennénk.
A történet alapkonfliktusa ekkor bomlik ki, éspedig abban a formában, hogy a srác rosszfej. Kiderül, nemcsak az élete rossz, de maga is kissé el van vetemedve. Bár feladata az, hogy a környéket a kis furgon (helyesebben speciális lakókocsi) segítségével ellássa élelmiszerrel, sajnálatos módon utálja az embereket. Türelmetlen, mogorva, sőt, durva. Ez ellentétes a hivatásával. A néző számára pedig világos, vagy a bunkósága marad, vagy a meló.
A film jó az elején, és tulajdonképpen jó a vége felé is, van azonban, ami nem igazán jó benne, éspedig a kettő közötti átmenet. A filmben az átmenet az, hogy a srác bunkóból átmegy valami másba. Ez az átmenet, sajnos nem egy folyamat, hanem csak egy pillanat műve. Bár onnantól ismét sínen van minden - emiatt a megalapozatlanság miatt nem csúszik be kedvenc filmjeink táborába mégsem.
A főszereplő élete teljesen lent van, semmije sincs, csak a szuverenitása. Eljött otthonról - de lényegében ez minden, amit fel tud mutatni, akár saját maga számára is. A film első harmada gyakorlatilag erről szól, ennek a passzív konfliktusnak a különböző oldalakról történő megvilágításáról.
A srác apja kórházba kerül. A srác apja a fűszeres odahaza a faluban és a környéken. A srác és az apja nem jönnek ki egymással. Az anya persze más. Az első legizgalmasabb jelenet az, amikor az anya felmegy a sráchoz, akinél leülni sem lehet, mert nincs mire. Az anya nagyon aranyos- az egész jelenet pedig teljesen művészfilmesen izgalmas. Nem annyira, mint a Levesben film eleji telefonbeszélgetése, de azért tényleg ott van a környékén.
A srác egy meglehetősen jó stílusú lányhoz vonzódik, aki "a francia" és "a berlini" stílus érdekes ötvözete. Azon, hogy a srác kölcsönkér az anyjától, hogy a lánynak odaadja a pénzt - azért, hogy leérettségizhessen, kicsit sem akadunk fenn. Gyakorlatilag még az sem fura, hogy ebből az is adódik, hogy a lány a sráccal együtt leköltözik Provance-ba, hiszen ott jobban
lehet tanulni, sokkal jobban. Izgalmas, emberközeli jeleneteket látunk, érezzük a levegő melegét, a szereplők testi közelségét, a padló reccsenését, az este illatát, mintha mi is ott lennénk.
A történet alapkonfliktusa ekkor bomlik ki, éspedig abban a formában, hogy a srác rosszfej. Kiderül, nemcsak az élete rossz, de maga is kissé el van vetemedve. Bár feladata az, hogy a környéket a kis furgon (helyesebben speciális lakókocsi) segítségével ellássa élelmiszerrel, sajnálatos módon utálja az embereket. Türelmetlen, mogorva, sőt, durva. Ez ellentétes a hivatásával. A néző számára pedig világos, vagy a bunkósága marad, vagy a meló.
A film jó az elején, és tulajdonképpen jó a vége felé is, van azonban, ami nem igazán jó benne, éspedig a kettő közötti átmenet. A filmben az átmenet az, hogy a srác bunkóból átmegy valami másba. Ez az átmenet, sajnos nem egy folyamat, hanem csak egy pillanat műve. Bár onnantól ismét sínen van minden - emiatt a megalapozatlanság miatt nem csúszik be kedvenc filmjeink táborába mégsem.-zé-
2009-05-10