2009-05-31
Megint 17
a mérsékelt tinédzser
Időutazásos tinédzserfilmet láttunk már egyet, ami mellesleg nagyon szórakoztató és kedves filmként vonult be a történelembe, Tom Hanks zseniális kölyök-alakításával, ez pedig a Segítség, Felnőttem (Big, 1988). Ott is hasonló történt, mint itt Matthew Perry-vel, csak fordítva, ott a főhős egyik nap váratlanul felnő, de belül még 13 éves marad, itt viszont Matthew Perry lesz hirtelen ismét tinédzser, miközben agyilag és szellemileg nem változik vissza. Mindkét formában ígéretes egy sztori, ami most sem sült el rosszul.
Az is érdekes meglepetés, hogy Zac Efron, minden tinilány
főkedvence, a zenés tinifilmek egyik sztárja (High School Musical-sorozat) amúgy egy rendes színész srác, aki teljesen jól végezte a munkáját, és egy hihető karaktert formált meg, tök viccesen. Zac itt egy olyan 37 éves fickót játszik el, aki egyszer csak megkapja, amit kívánt, visszamegy a tinikorába, bár közben ő maga belülről ugyanaz marad, és a jelen sem változik meg, mármint a 80-as évek helyett maradunk 2009-ben. De ezzel a fura időutazással (ami igazából nem is az, inkább "testutazás") lehetőséget kap, hogy újra átélje a 17 éves korát, az akkori komoly döntését, ami egész életére kihatott később.
A film egészen gördülékeny, és az időnkénti túlzásai ellenére meglehetősen szórakoztató. Zac Efron remekül játssza a szerepét: tinédzser, aki belül már egy tapasztalt családapa, gyorsan reagál mindenre, a legjobbat akarja a családja tagjainak, miközben egy sor megpróbáltatáson megy keresztül.
Efron természetes, meglepően laza és kifejezetten humoros, tényleg jó ötlet volt őt rakni a főszerepbe.
Sajnos Matthew Perry-vel
kevesebb ideig találkozunk a filmvásznon, pedig ő is elég jó, és nemcsak a hasraesős-beijedős Bérgyilkos a Szomszédom-féle bugyuta krimi vígjátékokban.
Mivel a főszereplővel kapcsolatos események biztosan nem tudnák kitölteni a teljes játékidőt, ezért be kell hozni egy vicces mellékszereplőt is, aki ezúttal egy Gyűrűk Ura- és Star Wars-megszállott, egy fantáziafilm-őrült, fénykardokkal és tünde-fülekkel, de aki ezzel együtt is inkább idegesítő, mint vicces (Thomas Lennon). Az ő női párja a filmben Melora Hardin, itt elröppent igazgatónő, akit a Monk-rajongók leginkább Trudy-ként ismerhetnek.
A forgatókönyvírónak és a rendezőnek külön-külön sem volt nagy játékfilmes tapasztalatuk ezelőtt, de furamód ez most nem ütközött ki, bár a sztori tényleg nem messzirevezető, és az elszállt mellékszereplő-szál idegesítő, azért a többi elviszi a filmet, és végül nemcsak remekül szórakozunk, de együtt is érzünk a főhősünkkel.
A gimibe való
visszaröppenés elég sok film témája volt már (Grosse Point Blank, Romy és Michelle, Előre a Múltba, stb), láttunk már tini-felnőtt testcserés-időutazásos filmet is (Big), szóval filmünk nem vadiúj ötlettel állt elő, de ez nem baj.
Van elegendő "mondanivalója", kifejezetten szól valamiről, és a sorozatos humoros helyzetek közzé szépen elhelyezték a tinikor csapdáiról szóló jeleneteket is. Élvezetes film, Zac Efron pedig úgy jó, ahogy van.
főkedvence, a zenés tinifilmek egyik sztárja (High School Musical-sorozat) amúgy egy rendes színész srác, aki teljesen jól végezte a munkáját, és egy hihető karaktert formált meg, tök viccesen. Zac itt egy olyan 37 éves fickót játszik el, aki egyszer csak megkapja, amit kívánt, visszamegy a tinikorába, bár közben ő maga belülről ugyanaz marad, és a jelen sem változik meg, mármint a 80-as évek helyett maradunk 2009-ben. De ezzel a fura időutazással (ami igazából nem is az, inkább "testutazás") lehetőséget kap, hogy újra átélje a 17 éves korát, az akkori komoly döntését, ami egész életére kihatott később.
A film egészen gördülékeny, és az időnkénti túlzásai ellenére meglehetősen szórakoztató. Zac Efron remekül játssza a szerepét: tinédzser, aki belül már egy tapasztalt családapa, gyorsan reagál mindenre, a legjobbat akarja a családja tagjainak, miközben egy sor megpróbáltatáson megy keresztül.
Efron természetes, meglepően laza és kifejezetten humoros, tényleg jó ötlet volt őt rakni a főszerepbe.
Sajnos Matthew Perry-vel
kevesebb ideig találkozunk a filmvásznon, pedig ő is elég jó, és nemcsak a hasraesős-beijedős Bérgyilkos a Szomszédom-féle bugyuta krimi vígjátékokban.
Mivel a főszereplővel kapcsolatos események biztosan nem tudnák kitölteni a teljes játékidőt, ezért be kell hozni egy vicces mellékszereplőt is, aki ezúttal egy Gyűrűk Ura- és Star Wars-megszállott, egy fantáziafilm-őrült, fénykardokkal és tünde-fülekkel, de aki ezzel együtt is inkább idegesítő, mint vicces (Thomas Lennon). Az ő női párja a filmben Melora Hardin, itt elröppent igazgatónő, akit a Monk-rajongók leginkább Trudy-ként ismerhetnek.
A forgatókönyvírónak és a rendezőnek külön-külön sem volt nagy játékfilmes tapasztalatuk ezelőtt, de furamód ez most nem ütközött ki, bár a sztori tényleg nem messzirevezető, és az elszállt mellékszereplő-szál idegesítő, azért a többi elviszi a filmet, és végül nemcsak remekül szórakozunk, de együtt is érzünk a főhősünkkel.
A gimibe való
visszaröppenés elég sok film témája volt már (Grosse Point Blank, Romy és Michelle, Előre a Múltba, stb), láttunk már tini-felnőtt testcserés-időutazásos filmet is (Big), szóval filmünk nem vadiúj ötlettel állt elő, de ez nem baj.
Van elegendő "mondanivalója", kifejezetten szól valamiről, és a sorozatos humoros helyzetek közzé szépen elhelyezték a tinikor csapdáiról szóló jeleneteket is. Élvezetes film, Zac Efron pedig úgy jó, ahogy van.
-lido-
2009-05-31