Star Trek

Mint nem annyira beavatottak, mérsékelt érdeklődéssel vártuk "a Star Trek-et", mármint az új filmet, és nem gondoltuk volna előre, hogy végül ennyire tetszeni fog, amit látunk - pedig de, izgalmas, feszültségteli és eléggé tartalmas film kerekedett ki a sci-fi filmek egyik prototípusának számító 60-as évekbeli tv-sorozat nyomán. És az is igaz, hogy nem kell kívülről fújnunk a mindenféle űrlények identitását, vagy a U.S.S. Enterprise nevű űrhajó történetét ahhoz, hogy simán élvezhessük ezt a jól sikerült sci-fi-filmet.

Azok az elemek, amiket egyébként az egyik Star Trek-paródiából, a remek Galaxy Quest-ből ismerünk (a főszereplő űrhajó, egy idegen bolygó lényeinek támadása, a komputer vezérlésének fontos szerepe, a csapat tagjainak hatalmas szaktudása, az emberi-nem pont emberi tulajdonságok keveredése egy űrhajón belül, néha egy valakin belül is, stb..) itt most mind felbukkantak, természetesen, hiszen ez a film nemcsak a tv-sorozatnak, hanem az egész Star Trek-mitológiának is a feldolgozása.

Kevesebb elröppentséget kaptunk, mint vártuk volna, és több izgalmas akciót. Miközben szépen megtartotta a rajongóknak fontos sci-fi elemeket, közben elég sok figyelmet tudtak fordítani arra is az alkotók, hogy a "külsősök" is élvezhessék a filmet.

A központi esemény két fiatal pilóta vetélkedése, Kirk és Spock ebben az időben még huszonéves fiatalok, akik különböző háttérrel rendelkeznek, de mindketten elhivatottak, és egy életveszélyes akció közepén kell összebarátkozniuk, illetve megvívniuk egymással.

Nemcsak a konkrét akciók kötik le a figyelmünket, hanem a személyes motivációk és érzelmek is rendben vannak, vagyis nem egy egyszerű sci-fi akciót kapunk ki, hanem egy egészen jól kitervelt drámai filmet is. Persze azért akadnak lazaságok, és sztereotípiák, amiket kihagyhattak volna, ráadásul ezekre a leegyszerűsített, viccesnek beállított karakterekre vagy helyzetekre még a magyar szinkron is rátesz, a negatív irányba. Az elcsépelt orosz akcentus helyett most már tényleg ki kellene találni valami más intonációt, és a vöröshajú angol (skót) csávó is túl sokat nevetgél és poénkodik, Görög László hangjával megküldve.

De ezek a kisebb hibák nem annyira szembeszökőek, úgy vesszük, ez a vígjátéki vonal sara. Ennél talább súlyosabb hiba a főgonosz karakter bénasága, Eric Bana, a Spielberg-féle München izraeli titkosügynöke most felismerhetetlenné maszkírozva játssza Nero-t, az elvakult tömeggyilkost, ami azt illeti, elég rosszul. Nem nagyon képes árnyalni a karakterét, csupán nagyon gonoszul néz, és hajthatlanul áll bosszút valamiért, ami nem is biztos, hogy úgy történt.



Ezzel együtt Kirk és Spock folytonos csatája remekül működik, tök jó, ahogy egyszer parancsnok, majd kapitány lesz Kirk-ből, illetve ide-odaváltogatják ők ketten a címeiket.

A film előrehaladtával gyorsan múlnak el az enyhe fenntartásaink is, a félig vulkáni eredetű Spock személyisége és működése hasonlóan érdekes, mint a "rosszfiú" Kirk kikupálódása.



Ezek tulajdonképpen egyszerű menetek, de itt valami miatt mégis jól működnek. Pedig a rendező, J.J.Abrams eddig csupán tv-sorozatokban remekelt, ha az egy játékfilmjét, a nem jó Mission Impossible 3-at nem számítjuk. Mindenesetre ő és írótársai (Alex Curtzman és Roberto Orzi nemcsak a Mission Impossible 3-ban, de a Sziget-ben és a Transformers-ben is közreműködtek) ezúttal jó munkát végeztek, a filmet nemcsak a megrögzött Star Trek-rajongók fogadják el (ami nagyon fontos szempont egy ilyen mitikus történetnél), hanem bárki jól szórakozhat rajta, erőltetés nélkül.