2009-05-27
Titanic 3D - Az Óceán Szelleme
újabb merülés, 3D-s élmény
James Cameron Titanic c. filmje egyike a legjobbaknak, nemcsak az igényességét, a ráfordított pénzt és energiát tekintve nagy formátumú, hanem a ránk gyakorolt drámai hatás miatt is, ami minden egyes újranézési alkalommal ugyanúgy működik. A Titanic kultikus filmmé vált, mint ahogy maga a hajó is az, a tragédiája pedig bármennyi év után is megrázó.
A Titanic roncsait 1985-ben 
tárták fel, vagyis fedezték fel, akkor merültek le hozzá először, Robert Ballard vezetésével. Aztán amikor Cameron készült a filmjére, 95-ben ő is lemerült a saját stábjával, köztük a testvérével, aki direkt erre a majdnem 4 ezer méteres merülésre fejlesztett ki egy speckó kamerát.
Ezt a merülést a film producerei állták, mivel Cameron meggyőzte őket, hogy fontos, hogy a filmben legyenek felvételek a Titanic roncsairól, és persze nagyon igaza volt, ez nagyon sokat hozzáadott a film valódiságához és szépségéhez. Aztán 2001-ben ismét szervezett a rendező egy merülést, szerintünk direkt a 3D-s verzióhoz, és ez az, amit a Titanic 3D c. 59 perces IMAX-filmben láthatunk.
Valóban izgalmas IMAX-os 3D-ben megnéznünk a Titanic roncsait, amikhez két okos kis gép segítségével
kerültek közel Cameronék. Az expedícióban részt vett Bill Paxton is, aki a Titanic-filmben is szerepelt, mint roncskutató. Szóval ebben a verzióban a két kis gép mozgatásával kerülnek a kamerák közel a Titanic egyes részeihez, az ő "szemükön" keresztül látjuk a majdnem 4 ezer méter mélyen fekvő Titanic maradványait, a főlépcső helyét, a kormányfedélzetet, a hajóorr környékét, az első osztályú szalon egy részét, és a kisebb részleteket.
Közben időnként láthatjuk az eredeti hajórészletet is, ami a roncs mellett villan fel, természetesen digitális verzióban.
Ahogy a kamerák pásztázzák a roncsdarabokat, közben halljuk a résztvevők elragadtatott felkiáltásait, ami érthető, hiszen itt mindenki éveket dolgozott előtte a projekten, Bill Paxton kivételével, ő meg egyszerű egy Titanic-rajongó, vagyis az ő helyébe is bele tudjuk
képzelni magunkat.
Jó dolog, hogy 3 dimenzióban tudjuk megnézni a Titanic roncsait, Cameron és csapatának köszönhetően. Ez az újfajta kamera és kis gép-technika lehetővé teszi, hogy nézőként valóban ott érezhessük magunkat a több ezer méteres óceán mélyén, bár párszor kizökkent minket a technikai cuccokkal való foglalkozás a merülés során, azért mégis ott tudunk lenni másodpercekre a tragikus luxushajó fedélzetén, képzeletben, és ez különleges érzés.
tárták fel, vagyis fedezték fel, akkor merültek le hozzá először, Robert Ballard vezetésével. Aztán amikor Cameron készült a filmjére, 95-ben ő is lemerült a saját stábjával, köztük a testvérével, aki direkt erre a majdnem 4 ezer méteres merülésre fejlesztett ki egy speckó kamerát.
Ezt a merülést a film producerei állták, mivel Cameron meggyőzte őket, hogy fontos, hogy a filmben legyenek felvételek a Titanic roncsairól, és persze nagyon igaza volt, ez nagyon sokat hozzáadott a film valódiságához és szépségéhez. Aztán 2001-ben ismét szervezett a rendező egy merülést, szerintünk direkt a 3D-s verzióhoz, és ez az, amit a Titanic 3D c. 59 perces IMAX-filmben láthatunk.
Valóban izgalmas IMAX-os 3D-ben megnéznünk a Titanic roncsait, amikhez két okos kis gép segítségével
kerültek közel Cameronék. Az expedícióban részt vett Bill Paxton is, aki a Titanic-filmben is szerepelt, mint roncskutató. Szóval ebben a verzióban a két kis gép mozgatásával kerülnek a kamerák közel a Titanic egyes részeihez, az ő "szemükön" keresztül látjuk a majdnem 4 ezer méter mélyen fekvő Titanic maradványait, a főlépcső helyét, a kormányfedélzetet, a hajóorr környékét, az első osztályú szalon egy részét, és a kisebb részleteket.
Közben időnként láthatjuk az eredeti hajórészletet is, ami a roncs mellett villan fel, természetesen digitális verzióban.
Ahogy a kamerák pásztázzák a roncsdarabokat, közben halljuk a résztvevők elragadtatott felkiáltásait, ami érthető, hiszen itt mindenki éveket dolgozott előtte a projekten, Bill Paxton kivételével, ő meg egyszerű egy Titanic-rajongó, vagyis az ő helyébe is bele tudjuk
képzelni magunkat.
Jó dolog, hogy 3 dimenzióban tudjuk megnézni a Titanic roncsait, Cameron és csapatának köszönhetően. Ez az újfajta kamera és kis gép-technika lehetővé teszi, hogy nézőként valóban ott érezhessük magunkat a több ezer méteres óceán mélyén, bár párszor kizökkent minket a technikai cuccokkal való foglalkozás a merülés során, azért mégis ott tudunk lenni másodpercekre a tragikus luxushajó fedélzetén, képzeletben, és ez különleges érzés.
-finito-
2009-05-27