Másnaposok

Mi is készültünk a Másnaposok-ra, ráadásul az utóbbi idők legkorszerűbb formájában, készültünk rá, de anélkül, hogy rákészültünk volna (biztosan vannak, akik értik, miről van szó). Nagyon jó kis koncepció - az előző nap filmszakadás utáni részeinek rekonstrukciója. A Hé, Haver, Hol a Kocsim? (Dude, where's my car?) 2001-ben, bár maga a film nem volt egy kiemelkedő darab, mégis elkápráztatott minket, annyira elemi sztori ez, az előző nap eseményeinek összerendezgetése másnaposan. Ráadásul a Hé, Haver, Hol a Kocsim? erre a problémára (emlék-visszaszerzés) történelmi léptékkel mérve is emlékezetes választ adott: ugyanazt kell csinálni, mint előző nap, és akkor vélhetően ugyanoda lyukadnak majd ki a srácok, és végül meglesz a kocsi :)





Az alapötlet a Másnaposok esetében is kiváló. Főszereplőink nem emlékeznek semmire, nem értik, hogy ki az a nő, aki hajnalban lekopik a szállodai lakosztályból (amit barátjuk legénybúcsúja alkalmából vettek ki közösen). Nem értik, mi az a tyúk a szobában, miért füstölög az egyik leégett fotel, miért van tigris a fürdőszobában, egyiküknek miért hiányzik egy foga, és nem utolsósorban, nem értik, hova tűnt barátjuk, akinek a legénybúcsúja volt -- és akit épségben vissza kéne szállítaniuk az esküvőre ...





Az alaptörténet, a történet alapötlete tényleg nagyon rendben van, és előzetesen tényleg egy abszolút csábító filmként gondolunk rá. A moziban azonban már nem teljesen rózsásan alakulnak a dolgok, és a kezdeti nagy elan később megtörik, hogy végül egy közepes filmként gondoljunk rá - egy nagyon durva csattanóval (ez a csattanó hozza fel a a végén a filmet közepesen gyengéről közepesen oké szintre).





A film nem apránként veszíti el kezdeti lendületét, hanem nagyon is konkrét pontokon, nem morzsánként, hanem nagy falatonként. Fontos, hogy e film részleteibe ne nagyon menjünk bele, mert ha infót szivárogtatunk ki, azzal poénokat lőhetünk le, ami ennek a filmnek az élvezeti értékéből nagyon sokat le tud vonni. Szerencsére elég néhány apró mozzanatot felemlíteni, melyek nem is jelentősek. Van egy rendőrségi rész, ahol egy ellopott rendőrautó miatt a rendőrök durván beszadizzák a főszereplőinket. Ez a rész kifejezetten törést okoz a film által nyújtott élmény fogadásában. Az a baj, hogy ők a jó fejek (elvileg), a rendőrök pedig a rossz arcok. A szadizás minden normálisan balanszírozott vígjátéknál kb. úgy alakulna, hogy 1 pont a rendőröknek, még 1 pont nekik, aztán még egy harmadik is, de amikor a negyedik, legdurvább szadizásra készülnek, akkor főszereplőink mellé szegődik a szerencse, és megfordul a játék, és a rossz fejek járnak pórul. Itt nem ez történik. 1:0, 2:0, 3:0, majd 6:0 - ez a menet és ennyi. Nincs fordulat, főszereplőink egyhangúan csak kapnak.





A másik dolog a tigris, ami forgatókönyvírás közben úgy tűnhetett, hogy jó ötlet, a filmben azonban nem működött jól. Egy tigris a fürdőszobában egyszerűen nem értelmezhető valóságos szinten. Egy laza 70-es, 80-as évekbéli vígjátékban, akár Pierre Richard-val, akár Chevy Chase-szel, simán elmegy, de egy betépett filmben 2009-ben nem állja meg a helyét. Egy tigris túlságosan veszélyes ahhoz, hogy egy autó hátsó ülésén, ha meg akarja támadni az első ülésen ülőket, az ne vicces legyen, hanem csak rajzfilmszerű. A kutyák számtalanszor szerepelnek viccesként vígjátékokban, lásd az Amerika Kedvencei c. filmben Billy Crystal esetét a kutyával. A kutyák lehetnek viccesek, filmes kultúránk valahogy úgy alakult ki, hogy amikor egy kutya (amely 50 km/h-val simán nyomába tud eredni bárkinek) száz métereken keresztül üldöz embereket, az vicces. Nyilván utol érné őket kb. a 20. méternél, mégis, valahogy belefér, valahogy elhisszük. A tigris azonban más. A tigris olyan, mint egy cápa, túl durva az ilyenfajta laza nevettetéshez . Nem az persze a gond, hogy ijesztő (látni olyan pelenka-reklámot is, amelyben egy kisfiú egy tigrissel haverkodik) - még nem ijesztő, de már nem vicces.





Később egy elvileg vicces jelenet adja a harmadik kellemetlen élményt, amikor egy meztelen kínai (?) egy pajszerrel nagyon durván elintézi barátainkat. Látni, ahogyan a feszítővas fejen (is) találja őket, iszonyat durva. Az, hogy utána Bradley Cooper száján egy olyan pici sérülés marad csak, amit kb. egy bokszoló mókus okozhat, nem enyhíti a szitut, csupán csak még hiteltelenebbé teszi, ettől függetlenül a pajszeres támadás kifejezetten sokkoló látvány (még ha elmondva eszméletlen bizarrul is hangzik).





Ha már a bizarrnál tartunk, a Másnaposok igaziból a bizarr-ra épül, sokkoló, megdöbbentő jeleneteket látunk, időnként nagyobb intenzitásúakat. A bizarr persze minden alkalommal meglep minket, és így nevetünk is, de pár másodperccel később ugyanaz, visszatekintve már nem tűnik annyira viccesnek. A film a végén, a csattanó jelenet-sorban ismét magához ragadja a kezdeményezést, és ismét alaposan megnevetteti nézőit, de sajnos, itt is túllő a célon, kezdve például az egyik dagi főszereplő nemi szervének mutogatását egy orális-szex szituációban: megdöbbent, sokkol, röhögünk - de aztán azt kérdezzük, "mi van?".

Úgy tűnik, a film alkotói kizárólag a film alapjául szolgáló kiindulási szituációra fókuszáltak, és úgy írták meg a filmet, hogy egyedül arra törekedtek, hogy ezt az alapot a legdurvábban, a legbizarrabb módon bontsák ki. Tulajdonképpen abszolút ötösre oldották meg a saját maguk számára feladott házi feladatot (hogy a lehető legdurvább legénybúcsút írják meg), mégsem tapsolunk, mert túl durvára sikerült. Pedig tényleg nagyon komoly humorok vannak benne, kezdve a Tru Calling szakállas boncnokával, aki szinte minden egyes mondatával azt leplezi le, hogy még olyan durva élménye is volt már (ami éppen szóba került). Ha már a szakállas fickót emlegetjük (Zach Galifianakis), be kell látnunk, hogy a film tulajdonképpeni főszereplője, és egyben fő humorforrása is ő. Kifejezetten profin kitalált és megírt karakter az övé, és tényleg nagyon vicces is. Bárcsak inkább az ő karakteréről szólt volna a film, kevesebb tigrissel és pajszerrel - valszeg sokkal jobban jártunk volna.