Transformers: A Bukottak Bosszúja

Ezt a filmet kritizálni egyedül úgy érdemes, hogy feltételezzük, hogy valakinek az első rész már tetszett. Úgy, mint egy darab film, teljesen védhetetlen, egyáltalán nem állja meg a helyét, és hatalmas szónoklatokat vált ki bárkiből, amik arról szólnak, hogy a film micsoda nagyszerű dolog, és hogy ez a hülye 3D CGI mennyire durva korszak eljövetelét eredményezte a film világában. Ezeket a szónoklatokat most kihagynánk, és tényleg koncentráljunk pusztán arra, hogy azon belül, amit ez a film képvisel, milyen, azaz hogyan teljesít az elvárásokhoz képest.

Emberi dolgokból viszonylag kevés van ebben a filmben - emberi dolog mindaz, ami iránt érzelmileg viszonyulni tudunk (mi, emberek). A srácnak van egy topmodell barátnője (nem valóság, hanem műanyag, barbi sztori), imádják egymást, a csaj hegeszt meg tuningol, s közben úgy néz, mintha habos vízzel mosna autót farmersortban. Uncsi-uncsi-uncsi.

A Földet megtámadják a gépek ... ez sem üti meg a valóságosság, vagy átélhetőség minimál-mércéjét. Csak nézünk, miközben Hongkong-i akciófilmek koreográfiáit látjuk - fémből összerakott gépek által előadva. Hua, hua! Hijaaa! Ha!! stb, stb. Ezt látjuk, és várjuk, hogy ha majd ennek vége, akkor végre kialakul valami - az egészből. A film alkotói azonban láthatóan nem izgatták magukat, és inkább úgy gondolták, a látvány majd mindent visz, a látvány elég lesz a tini srácoknak ahhoz, hogy ódákat zengjenek az új Transformers-ről.


Szerintünk tévedtek. Szerintünk ez egy hibás koncepció, lebecsülni az emberit, az emberek emberi iránti vágyát - egy gépekkel kapcsolatos film estében is, nagy hiba. A vetítés után a liftben két fickó beszélt, nem tinik voltak, de szimpatikus arcok. Egyikük azt mondta, hogy de hát ez szahar. A másik azt, hogy dehogy, nem, egyáltalán, a látvány nagyon komoly volt, látszik, hogy rengeteget költöttek rá.



Az egyik csak egyre csóválta a fejét, és azt mondta, az első rész tetszett neki, de ez minősíthetetlen. A másik folytatta, hogy oké, sztori nem volt nagy dobás, de hát a látvány, az látvány.

Vicces volt hallgatni. Vicces, és egyben jó érzés is, mert feldobja az embert, ha azt látja, hogy nem lehet bármit (amit a marketing-osztályokon kiagyalnak) lenyomni a fogyasztók torkán ...