2009-07-10
Excsajok Szelleme
romantika papírforma alapján
A film trailere eléggé izgalmas. Vannak benne szellemek, időutazások, szerelmek, érzések, drámai helyzetek, esküvői torta, s így ránézésre semmi sem állhatja útját egy érzelmes vígjátéknak.
Matthew McConaughey egy gaz csábító, aki habzsolja a nőket, profi fotósként rengeteg nőt megkap, de másnap el is veszíti őket, éspedig direkt, 
mert nem akar fájdalmat - magának. Nem volt ez mindig így, mert egykor, kamaszkorában Matthew McConaughey még szerelmes volt Jennifer Garner-be, és minden vágya az volt, hogy megcsókolhassa a lányt. De aztán a dolgok félresikerültek, mert a lány egy másik fiúval kezdett el smacizni a diszkó közepén - ami a kamasz Matthew McConaughey-nek törést okozott. E törés miatt kvázi bosszút esküdött a nők ellen, elhatározta, hogy semmibe sem veszi őket - ami a legbiztosabb módszer ahhoz, hogy térdig gázoljon az egy-éjszakás kalandokban.
A film jól van felépítve - talán túl jól is, annyira, hogy az már átlátszó. A közepén már úgy érezzük, mindent bedarált egy sablon-gépezet, és egyszerűen nincs menekvés: a jelenetek elveszítik a súlyukat.
Miért kell, hogy szükségszerűen a gyerekkori szerelmével akarjon összejönni? Azért, mert ez így a legegyszerűbb. Így azt lehet mondani, ez egy örök, nagy szerelem, ráadásul a film legelejére be lehet tenni egy jelenetet, amikor a srác kiskorában lefotózza a lányt, ez az első fotója, ezért lesz fotós.
Mindez tulajdonképpen jól hangzik - de mégsem. Miért kell, hogy ugyanaz a lány legyen? Valószínűleg azért, mert így még több fordulatra nyílt lehetőség, lásd, ha ugyanaz a két személy 20 év múlva ugyanabban a hintában ül, és arról a régi fotóról beszélnek, akkor abban máris van valami. Így sokkal egyszerűbb lehetett megírni az egészet - nézni azonban sokkal nehezebb - mert sablonos.
Egy idő után nem vagyunk érdekeltek Garner és McConaughey szerelmében. Nem is értjük, miért törvényszerű, hogy Garner még mindig szerelmes legyen belé, és csak egy csettintésre várjon? Persze, ez is csak a forgatókönyvírók történet-leegyszerűsítése. Mindenesetre így nincs semmi tétje az egésznek.
Ami matt McConaughey úgy dönt, hogy mégiscsak szeretne szirupos szerelmi történetet, az nem az, hogy kívülről végignézve élete bizonyos jeleneteit,
láthatta, hogy hogyan bántotta meg a lányt, amikor hajnalban lekopott tőle az első éjszakájuk után, hanem az, hogy látta maga előtt a saját temetését, amelyen senki sem volt ott, senki sem szerette. Azaz önzésből.
Az Idétlen Időkig elején az időjós egy totál rosszfej, önző és felületes. Később azonban kedves, értelmes, érzelmes - és szerelmes férfi válik belőle. Van jellemfejlődés. Itt McConaughey jelleme csak papíron fejlődik, a játékában, a karakterében változás igaziból nem áll be (az Idétlen időkig egyébként azért is jut az eszünkbe, mert Garner végig úgy mosolyog, mint Andy McDowell).
Olyan film ez, ami repülőn, buszon elmegy, hisz vannak benne fordulatok. le tudja kötni a figyelmet - közelről azonban, egész estés filmnek kevés. Olyan film ez, amelynek stimmelnek a részletei - összességében azonban: mesterkélt és érdektelen ...
mert nem akar fájdalmat - magának. Nem volt ez mindig így, mert egykor, kamaszkorában Matthew McConaughey még szerelmes volt Jennifer Garner-be, és minden vágya az volt, hogy megcsókolhassa a lányt. De aztán a dolgok félresikerültek, mert a lány egy másik fiúval kezdett el smacizni a diszkó közepén - ami a kamasz Matthew McConaughey-nek törést okozott. E törés miatt kvázi bosszút esküdött a nők ellen, elhatározta, hogy semmibe sem veszi őket - ami a legbiztosabb módszer ahhoz, hogy térdig gázoljon az egy-éjszakás kalandokban.
A film jól van felépítve - talán túl jól is, annyira, hogy az már átlátszó. A közepén már úgy érezzük, mindent bedarált egy sablon-gépezet, és egyszerűen nincs menekvés: a jelenetek elveszítik a súlyukat.
Miért kell, hogy szükségszerűen a gyerekkori szerelmével akarjon összejönni? Azért, mert ez így a legegyszerűbb. Így azt lehet mondani, ez egy örök, nagy szerelem, ráadásul a film legelejére be lehet tenni egy jelenetet, amikor a srác kiskorában lefotózza a lányt, ez az első fotója, ezért lesz fotós.
Mindez tulajdonképpen jól hangzik - de mégsem. Miért kell, hogy ugyanaz a lány legyen? Valószínűleg azért, mert így még több fordulatra nyílt lehetőség, lásd, ha ugyanaz a két személy 20 év múlva ugyanabban a hintában ül, és arról a régi fotóról beszélnek, akkor abban máris van valami. Így sokkal egyszerűbb lehetett megírni az egészet - nézni azonban sokkal nehezebb - mert sablonos.
Egy idő után nem vagyunk érdekeltek Garner és McConaughey szerelmében. Nem is értjük, miért törvényszerű, hogy Garner még mindig szerelmes legyen belé, és csak egy csettintésre várjon? Persze, ez is csak a forgatókönyvírók történet-leegyszerűsítése. Mindenesetre így nincs semmi tétje az egésznek.
Ami matt McConaughey úgy dönt, hogy mégiscsak szeretne szirupos szerelmi történetet, az nem az, hogy kívülről végignézve élete bizonyos jeleneteit,
láthatta, hogy hogyan bántotta meg a lányt, amikor hajnalban lekopott tőle az első éjszakájuk után, hanem az, hogy látta maga előtt a saját temetését, amelyen senki sem volt ott, senki sem szerette. Azaz önzésből.
Az Idétlen Időkig elején az időjós egy totál rosszfej, önző és felületes. Később azonban kedves, értelmes, érzelmes - és szerelmes férfi válik belőle. Van jellemfejlődés. Itt McConaughey jelleme csak papíron fejlődik, a játékában, a karakterében változás igaziból nem áll be (az Idétlen időkig egyébként azért is jut az eszünkbe, mert Garner végig úgy mosolyog, mint Andy McDowell).
Olyan film ez, ami repülőn, buszon elmegy, hisz vannak benne fordulatok. le tudja kötni a figyelmet - közelről azonban, egész estés filmnek kevés. Olyan film ez, amelynek stimmelnek a részletei - összességében azonban: mesterkélt és érdektelen ...
-Holop-
2009-07-10