2009-09-04
Férj és Féleség
A tűzoltók mindig jó arcok
Uma Thurman-nek van egy kisebb fajta negatív vígjátéki karmája, sajnos nem túl gyakran sikerülnek a főszereplésével készült vidámnak szánt filmek (Bosszúállók, Első a Szerelem, Csak Lazán). Ezúttal egy hasonlóan béna projektbe szállt be, aminek az angol címe még kifejező, viszont a magyar fordítás sokat levesz az élvezeti értékéből.
Lehet, hogy az első jelentős szerepe miatt van (Pulp Fiction), de 
Uma elég gyakran játszik arisztokrata kimértségű, hófehér bőrű szépséget, aki nehezen vegyül másokkal. Fura című filmünkben is hasonló történik vele, ő egy élettől elrugaszkodott, saját világába bezárt lány, aki miközben rádióban ad szerelmi, párkapcsolati tanácsokat, közben egy valódi sótlan, fantáziátlan fickóval készül egybekelni.
Itt jön be a képbe Colin Firth, aki eredetileg a legjobb romantikus hős (lsd. Bridget Jones), viszont mostanság kezd neki nem való szerepeket is elvállalni, amikben gyakran meleg (Az Igazság Fogságában, Mamma Mia). Ez a vonal azt eredményezte, hogy most már ő a leggyakrabban a túl merev, túl semmilyen férfi főhős, aki nem szerelmi társnak, hanem max. barátnak jó. A harmadik főszereplőnk Jeffrey Dean Morgan, dögös tűzoltóként, akit a hasonlóan közepes romantikus vígjátékban, a P.S. I Love You-ban láthattunk, mint megkapó ír fickót. Ezzel össze is állt a kép, egy szerelmi hármas, amiben az igazi szerelem véletlenül (akcidentálisan) érkezik.
A történet nem nagy dobás, és valami miatt emlékeztet minket arra az ódivatú hangulatú, erőltetett filmre, amiben Renée Zellweger
és Ewan McGregor játszott, és Pokolba a Szerelemmel volt a címe. Ott Renée írt romantikus könyveket a szerelemről, majd megismerte a szélhámosból kikupálódott "igazit", és ott sem éreztünk semmiféle vonzalmat a főszereplők között, itt hasonló a leosztás, Uma rádióműsorban osztja az észt a párkapcsolatokról, majd véletlenül, egy, a másik filmhez hasonló kisebb bosszúhadjárat eredményeként ő is belefut az elvileg hozzáillő fickóba. Eközben nincsenek izgalmak, még olyan jelenetek sem nagyon, amikben kiderülnek, hogy Uma és Morgan tényleg azonos hullámhosszon mozognak, igazából nem történik semmi említésreméltó.
Uma furcsa vénlányos blúzokban mozog az elején,
és ide-odadobálja magát, mert a rosszul megírt vígjátokok szabálya szerint semmire sincs ideje, és folyton csúszásban, félreértésekben és kapkodásban van, ami szintén nem segít a zökkenős cselekményen.
Jobb híján egy indiai kolóniát tesznek bele a filmbe az alkotók, akik a New York-beli laza, szabad és boldog életformák egyikét képviselik, illetve még az a funkciójuk, hogy Morgan karaktere ne éljen teljesen egyedül a nagyvárosban.
A fantáziát nélkülöző forgatókönyv mellé még egy nem túl tehetséges rendező is társul, Griffin Dunne olyan filmekkel örvendeztett meg korábban minket, mint a Meglesni és Megszeretni, illetve a nagyon furcsa Átkozott Boszorkák (Sandra Bullock és Nicole Kidman boszorkányok voltak benne), és itt is eléggé látszik, hogy nem tudja kitölteni az akciók közti időt, és nem tudja megszerettetni a főhőseit.
Az a helyzet, hogy
nem sikerült túl jól ez a film, nem lett eléggé romantikus, szívderítő, vidám és ötletes.
A cselekmény a sok kapkodás ellenére zökkenősen haladt előre, a főszereplők pedig egyáltalán nem lopták be magukat a szívünkbe. És ezt a furcsa magyar címet is nehezen tudjuk feledni....
Uma elég gyakran játszik arisztokrata kimértségű, hófehér bőrű szépséget, aki nehezen vegyül másokkal. Fura című filmünkben is hasonló történik vele, ő egy élettől elrugaszkodott, saját világába bezárt lány, aki miközben rádióban ad szerelmi, párkapcsolati tanácsokat, közben egy valódi sótlan, fantáziátlan fickóval készül egybekelni.
Itt jön be a képbe Colin Firth, aki eredetileg a legjobb romantikus hős (lsd. Bridget Jones), viszont mostanság kezd neki nem való szerepeket is elvállalni, amikben gyakran meleg (Az Igazság Fogságában, Mamma Mia). Ez a vonal azt eredményezte, hogy most már ő a leggyakrabban a túl merev, túl semmilyen férfi főhős, aki nem szerelmi társnak, hanem max. barátnak jó. A harmadik főszereplőnk Jeffrey Dean Morgan, dögös tűzoltóként, akit a hasonlóan közepes romantikus vígjátékban, a P.S. I Love You-ban láthattunk, mint megkapó ír fickót. Ezzel össze is állt a kép, egy szerelmi hármas, amiben az igazi szerelem véletlenül (akcidentálisan) érkezik.
A történet nem nagy dobás, és valami miatt emlékeztet minket arra az ódivatú hangulatú, erőltetett filmre, amiben Renée Zellweger
és Ewan McGregor játszott, és Pokolba a Szerelemmel volt a címe. Ott Renée írt romantikus könyveket a szerelemről, majd megismerte a szélhámosból kikupálódott "igazit", és ott sem éreztünk semmiféle vonzalmat a főszereplők között, itt hasonló a leosztás, Uma rádióműsorban osztja az észt a párkapcsolatokról, majd véletlenül, egy, a másik filmhez hasonló kisebb bosszúhadjárat eredményeként ő is belefut az elvileg hozzáillő fickóba. Eközben nincsenek izgalmak, még olyan jelenetek sem nagyon, amikben kiderülnek, hogy Uma és Morgan tényleg azonos hullámhosszon mozognak, igazából nem történik semmi említésreméltó.
Uma furcsa vénlányos blúzokban mozog az elején,
és ide-odadobálja magát, mert a rosszul megírt vígjátokok szabálya szerint semmire sincs ideje, és folyton csúszásban, félreértésekben és kapkodásban van, ami szintén nem segít a zökkenős cselekményen.
Jobb híján egy indiai kolóniát tesznek bele a filmbe az alkotók, akik a New York-beli laza, szabad és boldog életformák egyikét képviselik, illetve még az a funkciójuk, hogy Morgan karaktere ne éljen teljesen egyedül a nagyvárosban.
A fantáziát nélkülöző forgatókönyv mellé még egy nem túl tehetséges rendező is társul, Griffin Dunne olyan filmekkel örvendeztett meg korábban minket, mint a Meglesni és Megszeretni, illetve a nagyon furcsa Átkozott Boszorkák (Sandra Bullock és Nicole Kidman boszorkányok voltak benne), és itt is eléggé látszik, hogy nem tudja kitölteni az akciók közti időt, és nem tudja megszerettetni a főhőseit.
Az a helyzet, hogy
nem sikerült túl jól ez a film, nem lett eléggé romantikus, szívderítő, vidám és ötletes.
A cselekmény a sok kapkodás ellenére zökkenősen haladt előre, a főszereplők pedig egyáltalán nem lopták be magukat a szívünkbe. És ezt a furcsa magyar címet is nehezen tudjuk feledni....
-olasz-
2009-09-04