2009-09-29
Admirális
Szerelemben és háborúban
Viszonylag ritkán láthatunk moziban orosz filmeket, hacsak nem számítjuk az Örökmozgó programján felbukkanó Patyomkin Páncélost és hasonló kultfilmeket. Az Admirális vadiúj orosz film, egy fiatal rendező munkája, aminek már az első jelenetei is ígéretesek, nemcsak látványban, de drámaiságban is a helyükön vannak, és ez így lesz a film végéig.
Az Admirális a mostani orosz filmgyártás nagyszabású
produkciója, amibe sok időt, pénzt és energiát öltek, és bár nyíltan merít a Titanic keretmegoldásából, azért egy eredeti és jó filmet kaptunk végeredményként.
Valószínűleg nem vagyunk egyedül azzal a hiányos történelemtudással, amivel az 1917-es bolsevik "forradalom", leszámolás, vörösök és fehérek harca témakörben rendelkezünk, ismereteink majdnem a nullával egyenlőek erről az idő-helyszín metszetről. Az Admirális még a cári időszakban kezdődik, pontosabban 1916-ban, amikor még javában zajott az I. világháború, de amikor még egy örökletes uralkodói család volt a hatalom birtokosa. Mivel kevés "cári filmet" láthatunk mostanság, már önmagában ez a hangulat sokat lendít a film érdekességén, és valóban, ez a számunkra nem annyira ismert miliő lenyűgözi az embert, ahogy megjelenik a vásznon.
Az Admirális bevallottan nagy formátumú film, olyan, amire sokat készülnek az alkotók, és amire még évekig lehet utalni, nemzetközi filmfesztiválokra vinni, "nagy filmként" otthon forgalmazni, stb.. Érezhető, hogy nagyon kimérten igyekszik a katonai és a szerelmi
vonalat egyensúlyban tartani, hogy egyikből se legyen több, mint a másikból. A főszereplőnk Kolcsak admirális, akinek a bátorságáról, egyenes gerincéről és problémamegoldó képességéről látványos, izgalmas és kissé véres jelenetekben értesülünk.
Némi romantikus rákészülés után (egy csókban végzőző játék részese lesz Kolcsak és leendő szerelme) első látásra egymásba szeret az admirális és Anna Timireva, bár mindketten házasságban élnek, és mindketten küzdenek az érzéseik ellen. A későbbiekben az izgalmas és drámai jelenetek (amikben a bolsevikok kivégzik a cári katonákat, tiszteket, és véres leszámolások kezdődnek) és a szerelmesekkel foglalkozó érzelemdús jelenetek váltogatják egymást, mígnem egy ponton metszi egymást a kettő, és Kolcsak országmentő akciója mellé Anna is mellészegődik, eleinte inkognitóban, ápolónőként, később már mint Kolcsak társa.
Ahogy visszagondolunk a filmre, élményszerűként gondolunk vissza rá, az erős dramaturgiája, a látványos képei és a komoly színészi játékok mind emlékezetessé tették. Az is fontos, hogy
bár semmit sem tudtunk Oroszországnak erről az időszakáról, a film által simán el tudjuk képzelni az akkori-ottani eseményeket.
Pár kisebb hibát leszámítva (a Titanic-os keret nem volt teljesen érthető, a "nagy beszédnél" túl sok zászló lengett a háttérben, kissé túl patetikus zenére) egy visszafogott és átélhető történelmi drámát készített Kravcsuk fiatal orosz rendező, azt pedig, hogy végülis mi annak a korszaknak, az akkori eseményeknek a "történelmileg helyes" látásmódja, ennek a filmnek a keretei közt nem tudjuk eldönteni, de valószínűleg nem is kell....
produkciója, amibe sok időt, pénzt és energiát öltek, és bár nyíltan merít a Titanic keretmegoldásából, azért egy eredeti és jó filmet kaptunk végeredményként.
Valószínűleg nem vagyunk egyedül azzal a hiányos történelemtudással, amivel az 1917-es bolsevik "forradalom", leszámolás, vörösök és fehérek harca témakörben rendelkezünk, ismereteink majdnem a nullával egyenlőek erről az idő-helyszín metszetről. Az Admirális még a cári időszakban kezdődik, pontosabban 1916-ban, amikor még javában zajott az I. világháború, de amikor még egy örökletes uralkodói család volt a hatalom birtokosa. Mivel kevés "cári filmet" láthatunk mostanság, már önmagában ez a hangulat sokat lendít a film érdekességén, és valóban, ez a számunkra nem annyira ismert miliő lenyűgözi az embert, ahogy megjelenik a vásznon.
Az Admirális bevallottan nagy formátumú film, olyan, amire sokat készülnek az alkotók, és amire még évekig lehet utalni, nemzetközi filmfesztiválokra vinni, "nagy filmként" otthon forgalmazni, stb.. Érezhető, hogy nagyon kimérten igyekszik a katonai és a szerelmi
vonalat egyensúlyban tartani, hogy egyikből se legyen több, mint a másikból. A főszereplőnk Kolcsak admirális, akinek a bátorságáról, egyenes gerincéről és problémamegoldó képességéről látványos, izgalmas és kissé véres jelenetekben értesülünk.
Némi romantikus rákészülés után (egy csókban végzőző játék részese lesz Kolcsak és leendő szerelme) első látásra egymásba szeret az admirális és Anna Timireva, bár mindketten házasságban élnek, és mindketten küzdenek az érzéseik ellen. A későbbiekben az izgalmas és drámai jelenetek (amikben a bolsevikok kivégzik a cári katonákat, tiszteket, és véres leszámolások kezdődnek) és a szerelmesekkel foglalkozó érzelemdús jelenetek váltogatják egymást, mígnem egy ponton metszi egymást a kettő, és Kolcsak országmentő akciója mellé Anna is mellészegődik, eleinte inkognitóban, ápolónőként, később már mint Kolcsak társa.
Ahogy visszagondolunk a filmre, élményszerűként gondolunk vissza rá, az erős dramaturgiája, a látványos képei és a komoly színészi játékok mind emlékezetessé tették. Az is fontos, hogy
bár semmit sem tudtunk Oroszországnak erről az időszakáról, a film által simán el tudjuk képzelni az akkori-ottani eseményeket.
Pár kisebb hibát leszámítva (a Titanic-os keret nem volt teljesen érthető, a "nagy beszédnél" túl sok zászló lengett a háttérben, kissé túl patetikus zenére) egy visszafogott és átélhető történelmi drámát készített Kravcsuk fiatal orosz rendező, azt pedig, hogy végülis mi annak a korszaknak, az akkori eseményeknek a "történelmileg helyes" látásmódja, ennek a filmnek a keretei közt nem tudjuk eldönteni, de valószínűleg nem is kell....
-olasz-
2009-09-29