microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2009-09-06

Hajsza a Föld Alatt

Bukott bróker bosszúja


Tony Scott új filmje hagyománykövető, a '90-es évek színvonalasabb akciófilmjeinek nyomában. Ma azonban már más időket élünk, a receptek elkoptak, és ami régebben apróbb hibának számított volna, az ma már főben járó bűn. A néző sokkal hamarabb áttekinti a filmet, mint régebben, és amint kap egy másodperc gondolkodási időt, egyből levágja, ha valami nincs egészen rendben. Jó esetben a tantusz csak a film vége után esik le, rosszabb esetben, már menet közben - mint most is...

Az idők során érzékenyek lettünk a klisékre, ez minden. Régi szép idők, amikor a Die Hard 1 és 2 náci csapata karácsony idején bekavart L.A. vagy New York békés lakosságának. Ma már nem lehet ugyanazt megcsinálni. A ma nézői úgy nézik a filmeket, úgy követik a sztorikat, mint a '92-es Játékos top producerei. Uncsi, uncsi, uncsi - mondják, és csak akkor kapják fel a fejüket, ha végre valami olyasmibe botlanak, amire azt mondhatják: ezt még nem láttam. Ráadásul a helyzet éppen fordított, elkezdődik egy film, és addig tudjuk nézni, amíg olyasmibe nem botlunk, amit már láttunk, vagy akár láthattuk is volna. A deja vu nemcsak a Mátrixban okoz gondot :)

A Hajsza a Föld Alatt nem igazán profi alapokon nyugszik, és van benne pár fordulat, amik nem igazán vannak profi kitalálva - és ezek miatt összességében egy meglehetősen gyorsan illanó élményt nyújt csak, és abból sem a legjobbat.

Az egészben James Gandolfini a legjobb. Ő New York főpolgármesterét alakítja - és miatta, illetve e karakter miatt már megéri megnézni a filmet (egy jó kedvezményes napon vagy még inkább: DVD-n). Gandolfini karaktere nagyon jól van kitalálva - kár, hogy mellékszereplő. Lebukott, mert megcsalta a feleségét, és mindenki azzal jön, hogy "mi lesz a következménye, el kell válnia?" - mikrofonokat dugnak az arcába, összesúgnak mögötte, és a többi. Ilyen az, amikor a közvélemény megfeszít valakit. Metrón utazik, a kampány miatt, de nem olyan álomszerűen, Santa Claus-osan atyai és feddhetetlen módon, mint a Függetlenség Napjában az elnök, rendesen panaszkodik, hogy miért kell mindig metrón utaznia. Ettől azonban még nem lesz rossz ember. Amikor arra kerül sor, hogy mit tegyenek a terroristákkal kapcsolatban, egyből jól dönt, egyből azt nézi, mit kell tennie az emberek és a város érdekében - bár a Guliani-ját otthon hagyta, és esze ágában sincs hőssé válni az élete árán is. Amikor megkérdik tőle, hogy megérte-e lefeküdni azzal a nővel - azt szólja a háta mögött pusmogóknak, hogy igen, megérte - de ez nem jelenti azt, hogy rossz ember, vagy hogy nem szereti a feleségét.

Travolta karakteréről ugyanezt már nem lehet elmondani. Az alkotók nagyon sokat pörgethették agyaikban a fogaskerekeket, hogy oda jussanak, egy bukott bróker lesz a fő negatív hősük. Pont, mint Kulcsár Attila tette a K&H bankban tartott közpénzekkel, Travolta is a tőzsdére vitt mindenféle pénzeket- és ő is jól lebukott. A történet innentől kezd izgalmas lenni, mert Travolta karaktere börtönbe kerül, ahol bosszút esküszik a város ellen, amely "ezt tette vele".

A brókerből a börtönben pszichopata, szociopata gyilkos válik, aki az embereket számokként kezeli, akik közül bármikor kivonhat egyet. Mintha egy South Park-ot néznénk: a piti pénzszomjas Kulcsár-karakterből vérszomjas ex-bróker válik, és többé nincs megállás (ha belegondolunk, lehet, hogy Budapest nagyon is jól járt, hogy Kulcsár nem került börtönbe :)).

Denzel Washington jó karaktert kapott, ő egy korrupt metró (ottani BKV) főnök, akit lefokoztak, és ezért diszpécser lett belőle. Karaktere azért jó alap a filmnek, mert ösztönösen nagyon profin tud tárgyalni a pszichopata ex-brókerrel. A lazaság, ahogyan a profi túsztárgyaló karakterét lepipálva dumálgat Travoltával, jól felpörgeti a filmet. Kár, hogy a film nem tudja kifutni magát, mert elkezdenek működésbe lépni a fékek.

Először is valamennyi pénzt oda kell adni a terroristáknak, ezt a pénzt azonban egy autókonvoj hozza keresztül a városon. Maguk a film szereplői hívják fel a néző figyelmét arra, hogy ez micsoda hülye ötlet, csúcsforgalomban - amikor most minden másodperc számít. A film második nagy hibája pontosan itt, ennél a határidőnél jelentkezik. A gond az, hogy ha már egyszer úton van a pénz, és csak percek kérdése, hogy a terroristák megkapják, akkor miért nem helyezik a túsz-tárgyalók arra a hangsúlyt, hogy az idő nem számít, a pénz számít, amit megkapnak, és mindenki örül - csak nem vesznek össze néhány másodpercen, nem igaz? 10 millió dollár, az 10 millió dollár.

A város, amely nem tárgyal terroristákkal, ezúttal fizet, szóval le lehet higgadni - nem igaz? A néző nem érti, miért történik az, ami. De aztán mégis megérti. Ugyanazért, ami miatt a helikopter helyett autókkal vitték a pénzt - időhúzás, időkitöltés, kell valami akció - nehogy már túl simán menjen. Ez a kis rásegítés a film végzetévé válik, mert emiatt, valamint a hasonló húzásai miatt a néző kiábrándul, érdeklődése lelohad, a film végét pedig már úgy nézi, mintha repülőn utazott volna, és csak azért nézte volna, hogy elüsse azt a másfél órát - most pedig örül, mert vége.





Fura belegondolni, miért kaphatott e film zöld utat a stúdiónál, de végül is érthető: a terror-motívum miatt. Ha az emberek megnézik a katasztrófafilmeket, nyilván kíváncsiak lesznek egy jó zaftos terrortámadásra is - New York ellen, amikor a cél a metró. Persze, kíváncsiak lesznek, de nem a végtelenségig. A film fokozatosan épül le - a legvégére pedig gyakorlatilag összeomlik. Nem arról van szó, a másfél óra rendben elszalad, tehát rágóguminak oké, filmélménynek azonban nagyon kevés ...
-jepe-
2009-09-06

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Hajsza a Föld Alatt info-file
:::::::  (The Taking of Pelham 1 2 3 2009.)