2009-10-14
A Grófnő
tükröm-tükröm: kor-para
Julie Delpy jó csaj, jó színész, örömmel hallottuk, hogy csinál egy filmet. A horrorfilm, bár napjainkban nem a kedvenc műfajunk (egyáltalán nem), egy oké műfaj tud lenni, ha ésszel csinálják, szóval bíztuk Delpy-ben, hogy van rá oka, hogy egy horror-sztorihoz nyúljon - különösen a remek 2 Nap Párizsban után :)
A film, a magyar nézők számára lehangolóan kezdődik: szinkron. Persze, a forgalmazók tudják, hogyan kell kielégíteni a közönséget, 
de egy francia filmet (valójában bármilyen nyelvű filmet) magyar szinkronnal vetíteni.. hát ez valódi kínzás. Amint megbírkóztunk a szinkronnal, a film tulajdonképpen aranyosan indul. Mint az Amelie-ben, bemutatják nekünk a főszereplő gyermekkorát. Ebben szerepel egy kisállat élve eltemetése (amivel kapcsolatban Magyarországon a cicagyilkosság után nem árt hangsúlyozni, hogy állatot, kisállatot, élőlényt filmesek nem gyilkolnak meg). Megtapasztaljuk, hogy a későbbi grófnő gyermekkora a keménységről szól, és a kegyetlenségről. A film idáig teljesen rendben van.
Gondjaink akkor kezdődnek, amikor beindul a konfliktus. A grófnő elkezd betegesen viselkedni, mert a srác, akivel összejött, egy húszassal fiatalabb nála - és ez olyan részletekben is megnyilvánul, mint a bőr szépsége. A grófnő betege lesz a kinézetének (pedig tök jól néz ki - ekkor még) - és véletlenül felfedezik, hogy a vértől szebb lesz az arca (ne próbáld ki otthon, nem lesz szebb, a grófnő csúnyán félreértette a helyzetet - ha gondod van a bőröddel, konzultálj a kozmetikusoddal).
A film innentől arról szól, hogy egyre több fiatal lány gyilkolnak meg, hogy a vérük segítségével a grófnő jobban nézzen ki (akkoriban, sajnos, még nem volt Nivea :(). Eléggé egyszerű történet, nyilvánvalóan nem elég egy filmhez (maximum 1 horrorfilmhez), Julie Delpy azonban hozzátesz valamit, éspedig a hátteret. A
háttér az, hogy ármányt szőnek, a grófnőt és a fiatal srácot ármánnyal választják el egymástól - és ha ezt nem tették volna, nem is lett volna a grófnő hisztérikus.
Látjuk tehát, hogy a grófnő mitől zakkan meg, és ez kezdetben segít is - de aztán ez is unalmassá válik, hiszen ha valaki embereket gyilkol, akármivel menti is magát, kevés. Amúgy abszolút mértékben megértenénk a paráit a bőrével, meg minden - a divat világában ez teljesen "normális", már 15 éves kortól felfelé (nem normális, csak a divat világában). A dráma, ami abból fakad, hogy jól szeretne kinézni a szerelme kedvéért, nem vonja őt pozitív fénybe, de emberi történet. A több hiszti, több vér, több gyilkolás egyszerű képlete azonban meglehetősen fárasztó.
Végül a néző becsapva érzi magát, amikor rájön, hogy Delpy e filmet összesen 2 okból csinálta meg: azért, hogy magát trükkfelvételek segítségével öregnek láttassa, ami elvileg azt mutatja, hogy ő nem
parázik a kora miatt - a film forgatása idején 39:)) - de végül a néző mégis megérzi, hogy igenis parázik, ez pedig gáz. A másik ok az, hogy elmondhassa feminista szólamát, hogy a háttérben ármányt szövő férfi az igazi hibás ... ami stimmel is .. ő az igazi hibás - de nem ő a brutális szorzat-gyilkos. Hogyan érthetnénk megy egy sorozatgyilkost? Ráadásul röpke 3-400 év távolából? Miért akarnánk megérteni egyáltalán? Sajnálni lehet, a sajnálatot megérdemli - de csakis az áldozatai után ... Így ez egy meglehetősen elhibázott film, egyedül akkor mentenénk fel Delpy-t, ha saját pénzből csinálta volna, de ha adófizetői pénzből, az már nem szimpi .. Mert nehogy már az emberek fizessenek az ő kor-parája miatt (mint a szegény áldozatok a Grófnő kor-parájáért) ...
de egy francia filmet (valójában bármilyen nyelvű filmet) magyar szinkronnal vetíteni.. hát ez valódi kínzás. Amint megbírkóztunk a szinkronnal, a film tulajdonképpen aranyosan indul. Mint az Amelie-ben, bemutatják nekünk a főszereplő gyermekkorát. Ebben szerepel egy kisállat élve eltemetése (amivel kapcsolatban Magyarországon a cicagyilkosság után nem árt hangsúlyozni, hogy állatot, kisállatot, élőlényt filmesek nem gyilkolnak meg). Megtapasztaljuk, hogy a későbbi grófnő gyermekkora a keménységről szól, és a kegyetlenségről. A film idáig teljesen rendben van.
Gondjaink akkor kezdődnek, amikor beindul a konfliktus. A grófnő elkezd betegesen viselkedni, mert a srác, akivel összejött, egy húszassal fiatalabb nála - és ez olyan részletekben is megnyilvánul, mint a bőr szépsége. A grófnő betege lesz a kinézetének (pedig tök jól néz ki - ekkor még) - és véletlenül felfedezik, hogy a vértől szebb lesz az arca (ne próbáld ki otthon, nem lesz szebb, a grófnő csúnyán félreértette a helyzetet - ha gondod van a bőröddel, konzultálj a kozmetikusoddal).
A film innentől arról szól, hogy egyre több fiatal lány gyilkolnak meg, hogy a vérük segítségével a grófnő jobban nézzen ki (akkoriban, sajnos, még nem volt Nivea :(). Eléggé egyszerű történet, nyilvánvalóan nem elég egy filmhez (maximum 1 horrorfilmhez), Julie Delpy azonban hozzátesz valamit, éspedig a hátteret. A
háttér az, hogy ármányt szőnek, a grófnőt és a fiatal srácot ármánnyal választják el egymástól - és ha ezt nem tették volna, nem is lett volna a grófnő hisztérikus.
Látjuk tehát, hogy a grófnő mitől zakkan meg, és ez kezdetben segít is - de aztán ez is unalmassá válik, hiszen ha valaki embereket gyilkol, akármivel menti is magát, kevés. Amúgy abszolút mértékben megértenénk a paráit a bőrével, meg minden - a divat világában ez teljesen "normális", már 15 éves kortól felfelé (nem normális, csak a divat világában). A dráma, ami abból fakad, hogy jól szeretne kinézni a szerelme kedvéért, nem vonja őt pozitív fénybe, de emberi történet. A több hiszti, több vér, több gyilkolás egyszerű képlete azonban meglehetősen fárasztó.
Végül a néző becsapva érzi magát, amikor rájön, hogy Delpy e filmet összesen 2 okból csinálta meg: azért, hogy magát trükkfelvételek segítségével öregnek láttassa, ami elvileg azt mutatja, hogy ő nem
parázik a kora miatt - a film forgatása idején 39:)) - de végül a néző mégis megérzi, hogy igenis parázik, ez pedig gáz. A másik ok az, hogy elmondhassa feminista szólamát, hogy a háttérben ármányt szövő férfi az igazi hibás ... ami stimmel is .. ő az igazi hibás - de nem ő a brutális szorzat-gyilkos. Hogyan érthetnénk megy egy sorozatgyilkost? Ráadásul röpke 3-400 év távolából? Miért akarnánk megérteni egyáltalán? Sajnálni lehet, a sajnálatot megérdemli - de csakis az áldozatai után ... Így ez egy meglehetősen elhibázott film, egyedül akkor mentenénk fel Delpy-t, ha saját pénzből csinálta volna, de ha adófizetői pénzből, az már nem szimpi .. Mert nehogy már az emberek fizessenek az ő kor-parája miatt (mint a szegény áldozatok a Grófnő kor-parájáért) ...-fülöp-
2009-10-14