2009-10-05
Hasonmás
okos sci-fi bután
A film a nem túl távoli jövőben játszódik, szóval sci-fi. Az emberek távirányítós hasonmásokat használnak maguk helyett, akik odakint, az életben jönnek-mennek, miközben ők maguk otthon hevernek pizsiben, és a gondolataikkal vezérlik a bábukat, de mindent átélnek, ami odakint a bábukkal történik, a hasonmásokkal.
A történet egy népszerű képregényen alapul, és kifejezetten fantáziadús. Egy rendes, 21. századi 
sci-fi, teljesen jól felépített fikcióval, ami ráadásul szól is valamiről. Az első izgalmas, telitalálat-fikció a Mátrix volt ebből a fajtából, ami arról szól, hogy az emberek vegetálnak, és csak képzelik, hogy élnek. Ha belegondolunk, hervasztó, hogy embermilliárdok, akik 50 évvel ezelőtt vacsoráztak, beszélgettek, társalogtak, írtak vagy éppen olvastak volna esténként, ma mind egy-egy képernyő előtt ülnek, tompán bambulva a vibráló kékes fényben. A Mátrix fikciója remekül fogta meg ezt a szitut, a "virtuális vegetációt", a Hasonmás pedig egy újabb verziót dobott a piacra (a képregény nyomán), ami sokkal kevésbé a távoli jövőben játszódik, ezért sokkal izgalmasabb, és praktikusabb is.
A film legjobb része az első pár perc, amikor híradó-bevágásokkal lepergetik előttünk, hogy a hasonmások alkalmazása hogyan terjedt el. Ez sokkal komolyabb rész, mint gondolnánk. Ha valaminek
ennyire átlátszó a koreográfiája, ha valami ennyire előrelátható, ha valami ennyire sablonosan történik, és ezt egy mozifilm leleplezi, az nagyon jó dolog. Először felvetik, hogy van egy ilyen új találmány, aztán vitatkoznak, hogy milyen lenne használni életveszélyes helyzetekben (gondolj bele, ha nem egy tűzoltó megy be az égő házba, hanem csak a gondolat-vezérelt bábu helyette, s ha megégne, otthon felébred, és folytatja az életét - egy új hasonmással). Aztán elfogadják, hogy életveszélyes körülmények közt alkalmazható, de pár további híradó, és máris ott tartunk, hogy mindenki hasonmást használ maga helyett.
A film erőssége tehát a fikció - legjobb része pedig a fikció felvezetése. A történet, amely ezen a fikción belül játszódik, már másodlagos - pedig nem kellene, hogy az legyen. Tulajdonképpen egy egész új Strange Days is kisülhetett volna belőle, sajnos azonban ennyire nem vagyunk szerencsések. Pedig a képregény mindent megadott háttérnek, van egy külön zóna, ahol csak emberek élnek, hasonmások
nélkül.
A zónában van egy próféta (olyan, mint Jerico a Strange Days-ben), illetve szo-szo :) Ráadásul a konfliktusunk sem akármi, hiszen van egy fegyver, ami lehetővé teszi a hasonmások olyan kiiktatását, hogy nemcsak a bábu hal meg, de az eredeti, az ember otthon a szabadidő ruhájában is. Eléggé komoly fordulat abban a világban, amely azon alapul, hogy a bábu, a másolat bármikor megpusztulhat, és az embernek semmi baja sem lesz.
A film azonban nem tud mindent kihozni ebből a fantasztikus alapból, és konkrétan az az érzésünk,hogy elnagyolják, és végső módon leegyszerűsítik. Olyan, mintha a fikciós alap ősgomolyából kétségbeesve, őrült sebességgel akartak volna eljutni egy lineáris történethez, annak pedig egy csattanós megoldásához. Mit mondhatnánk?: sikerült nekik.
Sikerült, és ez számunkra nem egy jó hír.
Az egészet így sikerült összecsapni, hogy meglegyen eleje-közepe-vége (ahogy a filmes konfekcióiparban mondják), aztán mehet is a mozikba. Konkrétumokat nyilván nem mondhatunk, de például a prófétából sem hoztak ki mindent, és amikor egy ponton megjelenik egy ismeretlen alak, aki megöl bizonyos embereket, ahelyett, hogy a film legizgalmasabb szakasza kezdődne el (amelyben nem világos, hogy egyáltalán ki kicsoda - ami eléggé durva szitu egy durva összeesküvés felgöngyölítése közben), gyakorlatilag már egy meredek lejtőn csúszunk lefelé, hogy a a lehető leggyorsabban elérkezzünk a lapos végkifejlethez. Kár, nagy kár.
A film tele van jobbnál jobb jelenetekkel, illetve olyan jelenetekkel, amikben jobbnál jobb részletek hemzsegnek. Egy igazán jól megkomponált, remekül kitalált sci-fi világ ez, és igazán jó alapokkal dolgozik a film történet terén is. Ha nem lenne az a fránya leegyszerűsítésre való törekvés, ha az alkotók nem tucat-filmnéző tucat-emberként gondolnának a nézőre, akinek végül egyszerű tények, egyszerű motivációk, egyszerű megoldások
kellenek, akkor ebből a filmből, mármint ezekből az alapanyagokból egy nagyszerű filmet lehetett volna készíteni.
Így azonban, mint mondhatnánk, egy kifejezetten felejthető, bő közepes sci-fit kaptunk, amely nem tudott felnőni a feladathoz, ahhoz, hogy a gazdag képregény alapján egy rendes, emlékezetes, a képregényhez hasonlóan gazdag és fantáziadús mozifilmként állja meg a helyét. A remek fikciós alapok a filmben sajnos, csak nyomokban bukkannak fel, és nem állnak össze eggyé, egy jó filmmé...
Ennek a hasonmás (surrogate) fikciónak még biztosan lesz folytatása ...
sci-fi, teljesen jól felépített fikcióval, ami ráadásul szól is valamiről. Az első izgalmas, telitalálat-fikció a Mátrix volt ebből a fajtából, ami arról szól, hogy az emberek vegetálnak, és csak képzelik, hogy élnek. Ha belegondolunk, hervasztó, hogy embermilliárdok, akik 50 évvel ezelőtt vacsoráztak, beszélgettek, társalogtak, írtak vagy éppen olvastak volna esténként, ma mind egy-egy képernyő előtt ülnek, tompán bambulva a vibráló kékes fényben. A Mátrix fikciója remekül fogta meg ezt a szitut, a "virtuális vegetációt", a Hasonmás pedig egy újabb verziót dobott a piacra (a képregény nyomán), ami sokkal kevésbé a távoli jövőben játszódik, ezért sokkal izgalmasabb, és praktikusabb is.
A film legjobb része az első pár perc, amikor híradó-bevágásokkal lepergetik előttünk, hogy a hasonmások alkalmazása hogyan terjedt el. Ez sokkal komolyabb rész, mint gondolnánk. Ha valaminek
ennyire átlátszó a koreográfiája, ha valami ennyire előrelátható, ha valami ennyire sablonosan történik, és ezt egy mozifilm leleplezi, az nagyon jó dolog. Először felvetik, hogy van egy ilyen új találmány, aztán vitatkoznak, hogy milyen lenne használni életveszélyes helyzetekben (gondolj bele, ha nem egy tűzoltó megy be az égő házba, hanem csak a gondolat-vezérelt bábu helyette, s ha megégne, otthon felébred, és folytatja az életét - egy új hasonmással). Aztán elfogadják, hogy életveszélyes körülmények közt alkalmazható, de pár további híradó, és máris ott tartunk, hogy mindenki hasonmást használ maga helyett.
A film erőssége tehát a fikció - legjobb része pedig a fikció felvezetése. A történet, amely ezen a fikción belül játszódik, már másodlagos - pedig nem kellene, hogy az legyen. Tulajdonképpen egy egész új Strange Days is kisülhetett volna belőle, sajnos azonban ennyire nem vagyunk szerencsések. Pedig a képregény mindent megadott háttérnek, van egy külön zóna, ahol csak emberek élnek, hasonmások
nélkül.
A zónában van egy próféta (olyan, mint Jerico a Strange Days-ben), illetve szo-szo :) Ráadásul a konfliktusunk sem akármi, hiszen van egy fegyver, ami lehetővé teszi a hasonmások olyan kiiktatását, hogy nemcsak a bábu hal meg, de az eredeti, az ember otthon a szabadidő ruhájában is. Eléggé komoly fordulat abban a világban, amely azon alapul, hogy a bábu, a másolat bármikor megpusztulhat, és az embernek semmi baja sem lesz.
A film azonban nem tud mindent kihozni ebből a fantasztikus alapból, és konkrétan az az érzésünk,hogy elnagyolják, és végső módon leegyszerűsítik. Olyan, mintha a fikciós alap ősgomolyából kétségbeesve, őrült sebességgel akartak volna eljutni egy lineáris történethez, annak pedig egy csattanós megoldásához. Mit mondhatnánk?: sikerült nekik.
Sikerült, és ez számunkra nem egy jó hír.
Az egészet így sikerült összecsapni, hogy meglegyen eleje-közepe-vége (ahogy a filmes konfekcióiparban mondják), aztán mehet is a mozikba. Konkrétumokat nyilván nem mondhatunk, de például a prófétából sem hoztak ki mindent, és amikor egy ponton megjelenik egy ismeretlen alak, aki megöl bizonyos embereket, ahelyett, hogy a film legizgalmasabb szakasza kezdődne el (amelyben nem világos, hogy egyáltalán ki kicsoda - ami eléggé durva szitu egy durva összeesküvés felgöngyölítése közben), gyakorlatilag már egy meredek lejtőn csúszunk lefelé, hogy a a lehető leggyorsabban elérkezzünk a lapos végkifejlethez. Kár, nagy kár.
A film tele van jobbnál jobb jelenetekkel, illetve olyan jelenetekkel, amikben jobbnál jobb részletek hemzsegnek. Egy igazán jól megkomponált, remekül kitalált sci-fi világ ez, és igazán jó alapokkal dolgozik a film történet terén is. Ha nem lenne az a fránya leegyszerűsítésre való törekvés, ha az alkotók nem tucat-filmnéző tucat-emberként gondolnának a nézőre, akinek végül egyszerű tények, egyszerű motivációk, egyszerű megoldások
kellenek, akkor ebből a filmből, mármint ezekből az alapanyagokból egy nagyszerű filmet lehetett volna készíteni.
Így azonban, mint mondhatnánk, egy kifejezetten felejthető, bő közepes sci-fit kaptunk, amely nem tudott felnőni a feladathoz, ahhoz, hogy a gazdag képregény alapján egy rendes, emlékezetes, a képregényhez hasonlóan gazdag és fantáziadús mozifilmként állja meg a helyét. A remek fikciós alapok a filmben sajnos, csak nyomokban bukkannak fel, és nem állnak össze eggyé, egy jó filmmé...
Ennek a hasonmás (surrogate) fikciónak még biztosan lesz folytatása ...
-zé-
2009-10-05