2009-10-14
Julie & Julia - Két Nő, Egy Recept
Adják vissza az igazi Meryl Streep-et!!
Egy csomó vicces filmben, vagy kevésbé vicces filmben is elő szokott fordulni az a fordulat, amikor az egyik szereplő hirtelen nagyon megváltozik, és az őt ismerők követelik az ufóktól, hogy adják vissza az eredeti személyt, még a kicserélés előtti állapotban, ha lehet. Ezt érezzük mi is, miután jó másfél óráig Meryl Streep borzasztóan idegesítő fejhangos sipítozását hallgattuk (azok után, hogy évszázadok óta az egyik legjobb színésznőként tartottuk számon, akinek bársonyos és kifejező a hangja), úgyhogy most már biztos, hogy vele is műveltek valamit az ufó haverok, vagy ha nem ők, akkor hát Nora Ephron rendezőnő.
Nora Ephron az általa írt és gyakran rendezett romantikus filmjeiről lett híres,
nála általában 30-as nők a főszereplők, akik leginkább New York-ban keresik a boldogságot, rendes karrierrel és általában nehezebben működő szerelmi élettel (a Szerelem Hullámhosszán, a Szerelem Hálójában, Női Vonalak, stb..). A mostani egyik főszereplőnk szintén egy harminc körüli lány (Amy Adams), aki haladva a korral, már nem telefonál (mint Meg Ryan a Szerelem Hullámhosszán-ban), nem maileket küldözget (mint szintén Meg Ryan a Szerelem Hálójában-ban), hanem blogot ír (bár már ez is kezd kimenni a divatból, de Nora Ephron-nál még elmegy). Szóval a valóságban is létező karakter, Julie Powell a történet szerint egy főzős blogot kezd el írni, csak úgy, az pontosan nem derül ki, hogy miért.
Mindenesetre az elhatározása egybe esik azzal, hogy kitalálja, az (Amerikában) nagyon elismert Julia Child régi (60-as évekbeli) szakácskönyvét kezdi el megfőzni, minden napra egy, vagy két recept-elven. Nagyon izgi, mostanában, amikor mindenki vagy utazással, vagy főzéssel próbálja elűzni az unalmát (vagy egyszerre mindkettővel), Nora Ephron bizton számíthatott rá, hogy lesz érdeklődés a filmje iránt (lett is, a 40 millió dolláros költségvetésű film már majdnem elérte a 100 milliós bevételt).
A főzés tehát egy adekvát téma, csak kár, hogy a film ezzel együtt sem lett jó
. Mesterkéltséget és színpadiasságot érzünk ki belőle, és itt nemcsak Meryl Streep eltorzított fura hangjára gondolunk, hanem Amy Adams konfliktusaira is, a kiszámított és percre pontosan érkező kiborulásokra, Julia Child kötelezően szeretni-, vagy inkább tisztelnivaló karakterére, a két támogató és túl jófej férj alakjára, szóval az egészre. Ráadásul a két nő nem is egy korban mozog, Julia Child (M. Streep) a 60-as években főzőcskézik Párizsban, és hangoskodik eltúlzott gesztusokkal, Julie Powell pedig konkrétan 2002-ben kezdi el a bloggolását. Így, mivel nem lehetett őket összehozni, felváltva követjük a kettőjük életét, aminél, mi tagadás, láttunk már édekesebbet is.
Amy Adams túl sokat mozgatja az arcát, hogy elegendően sok érzelmet fejezzen ki így, de azért neki voltak jó pillanatai. Meryl Streep viszont tényleg fura lett, a hangja, mintha egy hordó aljáról érkezne, a mozdulatai, gesztusai pedig túl egyszerűek, olyan, mintha egy nem túl jólnevelt házisasszonyé lennének az 50-es évekből (tehát nem olyan, mint egy politikus feleségé a 60-as években).
A történet megy a maga útján, ahol eljön az ideje
a konfliktusoknak, ott percre pontosan megérkeznek, aztán valahogy minden megoldódik, de ettől még egyik Julia sem lesz számunkra érdekesebb.
Nem hat meg bennünket, hogy mennyi idő volt egy francia szakácskönyvet megírni annak idején ("szolga nélküli amerikai szakácsoknak", a 60-as években, helló!), és az sem, hogy mennyire volt nehéz összekordinálni a társzerzőket. Julie blogjának a sorsa nem világrengető, mi speciel nem rendeznénk egy baráti fogadást a blog beteljesítésének alkalmára.
Persze mindez teljesen másképp néz ki egy amerikai néző szemével, aki Julia Child könyveivel nőhetett fel, mint egy európai szemmel, akinek nem mond sokat ez a név és stílus. Ezt a kettőséget mutatja a film bevételének elosztása is, 92.6 millió dollárt hozott az USA-ban és mindössze 6.7-et külföldön! Ez bizony egy olyan amerikai film, amit leginkább a "helyiek" értékelnek.
Az nem kérdés
, hogy simán végig lehet nézni a filmet, de ahhoz képest, hogy két kedvenc színésznőnk szerepelt benne, mi egy csomószor egyszerűen csak unatkoztunk alatta. Úgy tűnik, most nem sikerült Ephron-nak egy jól működő forgatókönyvet kieszelnie, és azt leforgatni, valószínűleg nagyon ragaszkodott a gyerekkori, vagy fiatalkori emlékeihez, amik a kult-hősnőjéhez, Julia Child-hoz köthették annak idején.
Akárhogyan is, a főzés és a szakácsművészet élvezete nem jön a filmen, de a mostani trendekhez illeszkedik, úgyhogy biztosan sokan megnézik majd nálunk is, akár mond nekik valamit a Julia Child-név, akár nem...
nála általában 30-as nők a főszereplők, akik leginkább New York-ban keresik a boldogságot, rendes karrierrel és általában nehezebben működő szerelmi élettel (a Szerelem Hullámhosszán, a Szerelem Hálójában, Női Vonalak, stb..). A mostani egyik főszereplőnk szintén egy harminc körüli lány (Amy Adams), aki haladva a korral, már nem telefonál (mint Meg Ryan a Szerelem Hullámhosszán-ban), nem maileket küldözget (mint szintén Meg Ryan a Szerelem Hálójában-ban), hanem blogot ír (bár már ez is kezd kimenni a divatból, de Nora Ephron-nál még elmegy). Szóval a valóságban is létező karakter, Julie Powell a történet szerint egy főzős blogot kezd el írni, csak úgy, az pontosan nem derül ki, hogy miért.
Mindenesetre az elhatározása egybe esik azzal, hogy kitalálja, az (Amerikában) nagyon elismert Julia Child régi (60-as évekbeli) szakácskönyvét kezdi el megfőzni, minden napra egy, vagy két recept-elven. Nagyon izgi, mostanában, amikor mindenki vagy utazással, vagy főzéssel próbálja elűzni az unalmát (vagy egyszerre mindkettővel), Nora Ephron bizton számíthatott rá, hogy lesz érdeklődés a filmje iránt (lett is, a 40 millió dolláros költségvetésű film már majdnem elérte a 100 milliós bevételt).
A főzés tehát egy adekvát téma, csak kár, hogy a film ezzel együtt sem lett jó
. Mesterkéltséget és színpadiasságot érzünk ki belőle, és itt nemcsak Meryl Streep eltorzított fura hangjára gondolunk, hanem Amy Adams konfliktusaira is, a kiszámított és percre pontosan érkező kiborulásokra, Julia Child kötelezően szeretni-, vagy inkább tisztelnivaló karakterére, a két támogató és túl jófej férj alakjára, szóval az egészre. Ráadásul a két nő nem is egy korban mozog, Julia Child (M. Streep) a 60-as években főzőcskézik Párizsban, és hangoskodik eltúlzott gesztusokkal, Julie Powell pedig konkrétan 2002-ben kezdi el a bloggolását. Így, mivel nem lehetett őket összehozni, felváltva követjük a kettőjük életét, aminél, mi tagadás, láttunk már édekesebbet is.
Amy Adams túl sokat mozgatja az arcát, hogy elegendően sok érzelmet fejezzen ki így, de azért neki voltak jó pillanatai. Meryl Streep viszont tényleg fura lett, a hangja, mintha egy hordó aljáról érkezne, a mozdulatai, gesztusai pedig túl egyszerűek, olyan, mintha egy nem túl jólnevelt házisasszonyé lennének az 50-es évekből (tehát nem olyan, mint egy politikus feleségé a 60-as években).
A történet megy a maga útján, ahol eljön az ideje
a konfliktusoknak, ott percre pontosan megérkeznek, aztán valahogy minden megoldódik, de ettől még egyik Julia sem lesz számunkra érdekesebb.
Nem hat meg bennünket, hogy mennyi idő volt egy francia szakácskönyvet megírni annak idején ("szolga nélküli amerikai szakácsoknak", a 60-as években, helló!), és az sem, hogy mennyire volt nehéz összekordinálni a társzerzőket. Julie blogjának a sorsa nem világrengető, mi speciel nem rendeznénk egy baráti fogadást a blog beteljesítésének alkalmára.
Persze mindez teljesen másképp néz ki egy amerikai néző szemével, aki Julia Child könyveivel nőhetett fel, mint egy európai szemmel, akinek nem mond sokat ez a név és stílus. Ezt a kettőséget mutatja a film bevételének elosztása is, 92.6 millió dollárt hozott az USA-ban és mindössze 6.7-et külföldön! Ez bizony egy olyan amerikai film, amit leginkább a "helyiek" értékelnek.
Az nem kérdés
, hogy simán végig lehet nézni a filmet, de ahhoz képest, hogy két kedvenc színésznőnk szerepelt benne, mi egy csomószor egyszerűen csak unatkoztunk alatta. Úgy tűnik, most nem sikerült Ephron-nak egy jól működő forgatókönyvet kieszelnie, és azt leforgatni, valószínűleg nagyon ragaszkodott a gyerekkori, vagy fiatalkori emlékeihez, amik a kult-hősnőjéhez, Julia Child-hoz köthették annak idején.
Akárhogyan is, a főzés és a szakácsművészet élvezete nem jön a filmen, de a mostani trendekhez illeszkedik, úgyhogy biztosan sokan megnézik majd nálunk is, akár mond nekik valamit a Julia Child-név, akár nem...
-olasz-
2009-10-14