2009-10-28
Vakító Fehérség
A hideg izgalmas
Jeges, hóval és dermesztő hideggel teli filmet nem annyira gyakran készítenek a tengerentúli stúdiók, mint várnánk, pedig a jég és hideg remek filmes elem, mint ahogy ezt például a Hó Hatalma c. dán-svéd krimi, vagy a Die Hard 2 is bebizonyította annak idején.
A Whiteout is csábító jeges környezetben játszódik, nem máshol, mint az Antarktiszon, 
és ez már alapban érdekes hangulatot kölcsönöz neki. Egy kutatóbázis, amit perceken belül mindenki elhagy, (és aki ottragad véletlenül, az minimum fél évre marad), egy olyan hely, ahol az ajtót kinyitva több mázsa havat fúj be a szél, és odakint csak kötelekbe kapaszkodva lehet közlekedni - nos, ez egy izgalmas környezet egy izgalmasnak ígérkező történethez.
Az alapok jók, de aztán kiderül, hogy annyira mélyen nem gondolták át az alkotók ezt a filmet.
Bár a majdnem örök hó és jég világába nagyon sok misztikumot nem lehet beépíteni, de tény, hogy egy fokkal többre lett volna szükségünk, mint hogy gyorsan elmondják nekünk (vagyis az ottani
újoncoknak, akik, mint később kiderül, pár órát töltenek csak el a helyen) a "whiteout" kifejezés jelentését. ( A magyar fordítás is sikeresen megbírkózott vele, de még így sem tökéletesen tiszta, mit jelent ez a kifehéredés..).
Szóval a rejtélyesség és misztikum megmaradt az elzártság és a nagyon nagy hideg szintjén, és nem jutott el olyan szintre, mint a főhősnő, Smilla hó-ismerete és hó-érzékelése a Hó Hatalmában (a film eredeti címe is ez: Smilla's Sense of Snow).
Aztán, mivel visszavettünk a rejtélyes-nehezen kitalálható történetvezetésből, egy idő után kezdett nagyon leegyszerűsödni a film: a stáblista elején található főbb szereplők maradnak a bázison, plusz min. egy fő,
sorozatban gyilkoló, de nem klasszikus sorozatgyilkos, és egyrészt ki kell találni, hogy ki a gyilkos, másrészt rá kell jönni, miről szól ez bázis környéki gyilkolászás.
Ez az Agatha Cristie-s bezártság-motívum (amikor a szereplők egymást méregetik, hátha közülük valaki öli le sorra a többieket, lsd. Tíz Kicsi Indián) nem kap túl nagy hangsúlyt, helyette inkább egy konkrét horrorfilmes rész következik, amikor a nyomozás és rejtélyek helyét a baltás öldöklés veszi át egy időre.
Egyébként a főszereplő Kate Beckinsale-t kellemes nézni nyomozás közben, jól áll neki a munkáját komolyan vevő, és a múltjától szabadulni akaró fiatal nyomozónő karaktere.
A film
forgatókönyvét két testvérpár írta, a 2*2 fivér nem variálta túl a történetet, de ettől függetlenül azért elég izgalmas és eléggé jól nézhető lett a film.
Bár visszagondolva tényleg nem történik benne túl sok rejtélyes dolog, azért a jeges jelenetek, Kate komoly tevékenykedése és a film alaphangulata jó irányba vitte el a filmet, és ha a konkrétan horror-jeleneteket nem számítjuk, egy rendes antarktiszi krimiként könyvelhetjük el a Whiteout-ot...
és ez már alapban érdekes hangulatot kölcsönöz neki. Egy kutatóbázis, amit perceken belül mindenki elhagy, (és aki ottragad véletlenül, az minimum fél évre marad), egy olyan hely, ahol az ajtót kinyitva több mázsa havat fúj be a szél, és odakint csak kötelekbe kapaszkodva lehet közlekedni - nos, ez egy izgalmas környezet egy izgalmasnak ígérkező történethez.
Az alapok jók, de aztán kiderül, hogy annyira mélyen nem gondolták át az alkotók ezt a filmet.
Bár a majdnem örök hó és jég világába nagyon sok misztikumot nem lehet beépíteni, de tény, hogy egy fokkal többre lett volna szükségünk, mint hogy gyorsan elmondják nekünk (vagyis az ottani
újoncoknak, akik, mint később kiderül, pár órát töltenek csak el a helyen) a "whiteout" kifejezés jelentését. ( A magyar fordítás is sikeresen megbírkózott vele, de még így sem tökéletesen tiszta, mit jelent ez a kifehéredés..).
Szóval a rejtélyesség és misztikum megmaradt az elzártság és a nagyon nagy hideg szintjén, és nem jutott el olyan szintre, mint a főhősnő, Smilla hó-ismerete és hó-érzékelése a Hó Hatalmában (a film eredeti címe is ez: Smilla's Sense of Snow).
Aztán, mivel visszavettünk a rejtélyes-nehezen kitalálható történetvezetésből, egy idő után kezdett nagyon leegyszerűsödni a film: a stáblista elején található főbb szereplők maradnak a bázison, plusz min. egy fő,
sorozatban gyilkoló, de nem klasszikus sorozatgyilkos, és egyrészt ki kell találni, hogy ki a gyilkos, másrészt rá kell jönni, miről szól ez bázis környéki gyilkolászás.
Ez az Agatha Cristie-s bezártság-motívum (amikor a szereplők egymást méregetik, hátha közülük valaki öli le sorra a többieket, lsd. Tíz Kicsi Indián) nem kap túl nagy hangsúlyt, helyette inkább egy konkrét horrorfilmes rész következik, amikor a nyomozás és rejtélyek helyét a baltás öldöklés veszi át egy időre.
Egyébként a főszereplő Kate Beckinsale-t kellemes nézni nyomozás közben, jól áll neki a munkáját komolyan vevő, és a múltjától szabadulni akaró fiatal nyomozónő karaktere.
A film
forgatókönyvét két testvérpár írta, a 2*2 fivér nem variálta túl a történetet, de ettől függetlenül azért elég izgalmas és eléggé jól nézhető lett a film.
Bár visszagondolva tényleg nem történik benne túl sok rejtélyes dolog, azért a jeges jelenetek, Kate komoly tevékenykedése és a film alaphangulata jó irányba vitte el a filmet, és ha a konkrétan horror-jeleneteket nem számítjuk, egy rendes antarktiszi krimiként könyvelhetjük el a Whiteout-ot...
-olasz-
2009-10-28