2009-11-10
2012
csak egy kis pánik
A hisztéria jó dolog, a 2012 propaganda-stábja nagyon keményen ráhajtott a hisztériára, az emberek már most rettegnek. Az emberek rettegnek, a mozik pedig tárt kapukkal várják a nagyérdeműt, az új világszám, a világvége bemutatójára. Szóval: csúcs!
A Föld pusztulását (nem úgy, mint a környezetvédelmi, klímavédelmi filmekben, mint amilyen a Holnapután is volt) ezúttal rajtunk kívülálló erők idézik elő, a Föld egyszerűen felforr, egy óriási 
vulkánná változik, hogy utána óriási cunami hullámok adják meg a kegyelemdöfést, ahol még a vulkánkitörések is hagytak némi munkát - az emberiség elpusztítása terén.
Klassz. Egy igazán látványos mozi. Csomó pusztulás, csomó menekülés. Csak úgy.
Maga a katasztrófa vicces, ugyanolyan, mint a 2 db Vulcano (a Tommy Lee Jones-os és a Pierce Brosnan-es) vagy bármelyik tucat-katasztrófafilm esetében. Ennek ellenére Emmerich-ék sajnos, ezúttal sem blöfföltek, ebben a filmben is van valami valódi (bár ez nem a katasztrófa). Összesen két dologra, a civilizált nagyvárosi ember két félelmére épül e film. Az egyik, hogy ha lenne valami tömegkatasztrófa, nem szólnának nekünk, mert az csak pánikot keltene (sajnos, egyszerűen mindenki tudja, hogy ez így van). A másik neuralgikus félelmünk az, hogy bolygónk túlnépesedett, és ha valami gebasz beütne, lenne egy VIP szekció, és lennének a mezei népek, és a két kasztnak nem egyformák lennének a túlélési esélyei. Ez a két motívum tényleg kőkemény alapot ad, és így bár a fikció konkrétan vicces, mi több, poénos, a néző mégis szaharul érzi magát.
A 2012 nem jó film, mert először is túl durva helyzetet teremt, amiből tényleg nincs kiút - innentől kezdve pedig egy vicces családi katasztrófafilmet nézünk, amiben az utolsó pillanatig feszül a húr, egyre csak feszül, úgy néz ki, hogy az öt fős családra omlik egy ház, de végül egyetlen paraszthajszállal mégis
megússzák. Uncsi. Ez uncsi. Az azonban nem, hogy közben az emberiség kihal. Családi mozidélután, ami után a 12 évesek azt kérdik a szülőktől, "anyu, 1 év és 2 hónap múlva tényleg meghalunk?" :)
A 2012 egyáltalán nem egy kellemes film, nem is felemelő, és nem is tanulságos. Ugyanakkor tényleg durva, mert valós félelmeinken rugózik, és bár 158 perces és néha kissé vontatott is, innentől akármit is mondunk, a mozinézői kíváncsiság megteszi a magáét. Jól ki van ez találva, hiszen akármilyen is a film, "a világvégéről" senki sem akar lemaradni :)
vulkánná változik, hogy utána óriási cunami hullámok adják meg a kegyelemdöfést, ahol még a vulkánkitörések is hagytak némi munkát - az emberiség elpusztítása terén.
Klassz. Egy igazán látványos mozi. Csomó pusztulás, csomó menekülés. Csak úgy.
Maga a katasztrófa vicces, ugyanolyan, mint a 2 db Vulcano (a Tommy Lee Jones-os és a Pierce Brosnan-es) vagy bármelyik tucat-katasztrófafilm esetében. Ennek ellenére Emmerich-ék sajnos, ezúttal sem blöfföltek, ebben a filmben is van valami valódi (bár ez nem a katasztrófa). Összesen két dologra, a civilizált nagyvárosi ember két félelmére épül e film. Az egyik, hogy ha lenne valami tömegkatasztrófa, nem szólnának nekünk, mert az csak pánikot keltene (sajnos, egyszerűen mindenki tudja, hogy ez így van). A másik neuralgikus félelmünk az, hogy bolygónk túlnépesedett, és ha valami gebasz beütne, lenne egy VIP szekció, és lennének a mezei népek, és a két kasztnak nem egyformák lennének a túlélési esélyei. Ez a két motívum tényleg kőkemény alapot ad, és így bár a fikció konkrétan vicces, mi több, poénos, a néző mégis szaharul érzi magát.
A 2012 nem jó film, mert először is túl durva helyzetet teremt, amiből tényleg nincs kiút - innentől kezdve pedig egy vicces családi katasztrófafilmet nézünk, amiben az utolsó pillanatig feszül a húr, egyre csak feszül, úgy néz ki, hogy az öt fős családra omlik egy ház, de végül egyetlen paraszthajszállal mégis
megússzák. Uncsi. Ez uncsi. Az azonban nem, hogy közben az emberiség kihal. Családi mozidélután, ami után a 12 évesek azt kérdik a szülőktől, "anyu, 1 év és 2 hónap múlva tényleg meghalunk?" :)
A 2012 egyáltalán nem egy kellemes film, nem is felemelő, és nem is tanulságos. Ugyanakkor tényleg durva, mert valós félelmeinken rugózik, és bár 158 perces és néha kissé vontatott is, innentől akármit is mondunk, a mozinézői kíváncsiság megteszi a magáét. Jól ki van ez találva, hiszen akármilyen is a film, "a világvégéről" senki sem akar lemaradni :)
-jepe-
2009-11-10