2009-11-25
Alkonyat - Újhold
az elátkozott középső rész
Az Alkonyat c. film kellemes és kellően romantikus film volt, ami állítólag egészen jól tudta lekövetni az alapjául szolgáló könyv hangulatát, stílusát. Egy emberlány és egy vega vámpírfiú szerelme adta a történet magvát, de ehhez még egy csomó finom hangulati elem társult, és így végül remekül sült el a dolog. Ezt a második rész kapcsán már nem mondhatjuk el.
Az első könyv nagy siker lett, 
a film szintúgy, másodpercig sem volt kérdéses, hogy a folytatás ott van a pakliban. Közben sajnos leváltották a rendezőt, Catherine Hardwicke-t, aki már a Tizenhárom és a Születés c. filmjeiben már bebizonyította az eredeti tehetségét, azt, amit ebben a filmben annyira hiányolhattunk. Ez az Alkonyat-film szinte nem is az első film folytatása, legalábbis nem tűnik annak, hiába ugyanazok a szereplők és hiába folytatódik a cselekmény, nem sok minden emlékeztet minket az első filmre.
Ott a két főszereplő saját külön világa, a szerelmük vitte előre a cselekményt, és abból adódott sok izgalom, hogy Bellának különleges illata volt, ami minden vámpírt megszédített (nem jó értelemben). Most a folytatásban ki kellett találni valamit, ami némileg túlmutat Bella és Edward kapcsolatán, hiszen nem járhatjuk le ugyanazokat a köröket a kettejük szerelmérő
l, mint az első könyvben/filmben. Bár ezúttal sem olvastuk a könyvet a film megnézése előtt, gyanítjuk, hogy leírva sokkal érdekesebb és feszültségtelibb a cselekmény, mint a filmben.
Muszáj annak lennie, mert a film érzelmileg és dramaturgiailag nem nyújt sokat. Bella és Edward még mindig nagyon ragaszkodnak egymáshoz, de aztán egy kis malőr miatt Edward otthagyja, elmegy valahova, nem tudni, hova. Hogy ne maradjon egyedül Bella, előtérbe kerül az első filmben megismert Jake, akit már előzőleg is körbevett valami kis sejtelem, ami itt titokká növi ki magát, és viszonylag fontos elem lesz. A hangsúly áttevődik Edwardról Jake-re, de ő sajnos sokkal kevésbé érdekes karakter, és így jó sokat unatkozhatunk azokon a jeleneteken, amikor éppen Bellával haverkodik.
Szinte semmi sem működik itt, ami az első filmben még igen: Bella komoly pillantásai és visszafogott játéka itt most belassultságnak tűnik, Edward arisztokratikus stílusa helyenként céltalannak, Jake felpumpált izompacsirta működése pedig leginkább viccesnek. Éppen azokat az
érzéseket nem sikerült vászonra vinni, amitől jó volt a könyv és film, a két tizenéves egymásnak való kiválasztottságát, azt az erős kapcsolatot, ami akkor is összeköti őket, amikor földrajzilag nincsenek egy helyen. Ehelyett kapunk rosszul kivitelezett vérfarkas komputer-akciókat (egyáltalán honnan jön ez a vérfarkas dolog, miért nem elég a sima farkas?), és elnyújtott, sehova sem vezető jelenetsorokat, amik utólag mind csak hely-és időkitöltő elemeknek tűnnek.
A film egész konfliktus-góca a filmen látva erőltetettnek tűnik (könyvben biztosan érthetőbb), folyton az az érzésünk, hogy ha nincs probléma, akkor csináljunk egyet, különben lefagy az egész.
Ezúttal kevés figyelem vetül Bella különlegességére, Edward pedig olyan ritkán bukkan fel, hogy szinte már nem is számít főszereplőnek.
Nem sok hatásos kép marad meg bennünk a filmből,
arról pedig ne is beszéljünk, hogy mennyire mesterkélt és semmitmondó a film legvége, ami (hasonlóan a Gyűrűk Ura-trilógia idegesítő második filmjéhez), csak arról szól, hogy egy évre lezárja a cselekményt, és átkösse a 2010 közepére-végére várható harmadik részhez.
Ez így sajnos csalódás, lelassult tengődés a filmvásznon, ahelyett, hogy folytatódott volna a kiválasztott szerelmespár közös története, az első filmben megszeretett esős és időtlen hangulatban elhelyezve, az ilyen-olyan próbatételek utáni folytonos egymásra találásuk, vagy valami hasonló. A lényeg az lenne, hogy legyen benne kellő érzelmi hőfok, és elegendő izgalom. Itt most sajnos egyiket sem kaptuk meg, ezért is vagyunk elégedetlenek a filmmel.
a film szintúgy, másodpercig sem volt kérdéses, hogy a folytatás ott van a pakliban. Közben sajnos leváltották a rendezőt, Catherine Hardwicke-t, aki már a Tizenhárom és a Születés c. filmjeiben már bebizonyította az eredeti tehetségét, azt, amit ebben a filmben annyira hiányolhattunk. Ez az Alkonyat-film szinte nem is az első film folytatása, legalábbis nem tűnik annak, hiába ugyanazok a szereplők és hiába folytatódik a cselekmény, nem sok minden emlékeztet minket az első filmre.
Ott a két főszereplő saját külön világa, a szerelmük vitte előre a cselekményt, és abból adódott sok izgalom, hogy Bellának különleges illata volt, ami minden vámpírt megszédített (nem jó értelemben). Most a folytatásban ki kellett találni valamit, ami némileg túlmutat Bella és Edward kapcsolatán, hiszen nem járhatjuk le ugyanazokat a köröket a kettejük szerelmérő
l, mint az első könyvben/filmben. Bár ezúttal sem olvastuk a könyvet a film megnézése előtt, gyanítjuk, hogy leírva sokkal érdekesebb és feszültségtelibb a cselekmény, mint a filmben.
Muszáj annak lennie, mert a film érzelmileg és dramaturgiailag nem nyújt sokat. Bella és Edward még mindig nagyon ragaszkodnak egymáshoz, de aztán egy kis malőr miatt Edward otthagyja, elmegy valahova, nem tudni, hova. Hogy ne maradjon egyedül Bella, előtérbe kerül az első filmben megismert Jake, akit már előzőleg is körbevett valami kis sejtelem, ami itt titokká növi ki magát, és viszonylag fontos elem lesz. A hangsúly áttevődik Edwardról Jake-re, de ő sajnos sokkal kevésbé érdekes karakter, és így jó sokat unatkozhatunk azokon a jeleneteken, amikor éppen Bellával haverkodik.
Szinte semmi sem működik itt, ami az első filmben még igen: Bella komoly pillantásai és visszafogott játéka itt most belassultságnak tűnik, Edward arisztokratikus stílusa helyenként céltalannak, Jake felpumpált izompacsirta működése pedig leginkább viccesnek. Éppen azokat az
érzéseket nem sikerült vászonra vinni, amitől jó volt a könyv és film, a két tizenéves egymásnak való kiválasztottságát, azt az erős kapcsolatot, ami akkor is összeköti őket, amikor földrajzilag nincsenek egy helyen. Ehelyett kapunk rosszul kivitelezett vérfarkas komputer-akciókat (egyáltalán honnan jön ez a vérfarkas dolog, miért nem elég a sima farkas?), és elnyújtott, sehova sem vezető jelenetsorokat, amik utólag mind csak hely-és időkitöltő elemeknek tűnnek.
A film egész konfliktus-góca a filmen látva erőltetettnek tűnik (könyvben biztosan érthetőbb), folyton az az érzésünk, hogy ha nincs probléma, akkor csináljunk egyet, különben lefagy az egész.
Ezúttal kevés figyelem vetül Bella különlegességére, Edward pedig olyan ritkán bukkan fel, hogy szinte már nem is számít főszereplőnek.
Nem sok hatásos kép marad meg bennünk a filmből,
arról pedig ne is beszéljünk, hogy mennyire mesterkélt és semmitmondó a film legvége, ami (hasonlóan a Gyűrűk Ura-trilógia idegesítő második filmjéhez), csak arról szól, hogy egy évre lezárja a cselekményt, és átkösse a 2010 közepére-végére várható harmadik részhez.
Ez így sajnos csalódás, lelassult tengődés a filmvásznon, ahelyett, hogy folytatódott volna a kiválasztott szerelmespár közös története, az első filmben megszeretett esős és időtlen hangulatban elhelyezve, az ilyen-olyan próbatételek utáni folytonos egymásra találásuk, vagy valami hasonló. A lényeg az lenne, hogy legyen benne kellő érzelmi hőfok, és elegendő izgalom. Itt most sajnos egyiket sem kaptuk meg, ezért is vagyunk elégedetlenek a filmmel.
-olasz-
2009-11-25