2009-11-07
Karácsonyi Ének
Drámai ünnep
Robert Zemeckis eredeti és jó rendező, akinek a Forrest Gump-on kívül pl. a remek Számkivetettet is köszönhetjük (kedvenc színészével, Tom Hanks-szel a főszerepben), de izgalmas és jó volt a Temetetlen Múlt c. thrillere is, amiben Michelle Pfeiffer-t üldözte bizonyos okokból egy lány szelleme.
Ezek a filmek 2000-ig bezárólag készültek el, és úgy tűnik, Zemeckis az új évezredben már csak animációs-digitális, 3D-ben is játszható kasszasiker filmekben gondolkodik (speciális, motion capture-nek nevezett technikával elkészítve), kezdve a 2004-es Polar Expressz-szel, a 2007-es Beowulf-fal, és most a Karácsonyi Ének-kel.
Ez a film egy Charles Dickens-regény
feldolgozása, 3D-s formában (ami IMAX-technikával is vetíthető), egy 1843-ban készült írásé, ami egy zsugori vénember karácsonyi szellemekkel való röpke találkozása utáni jellemváltozásáról szól. Dickens világhírű író, akinek regényeit ezerszer megfilmesítették már (Twist Oliver, Copperfield Dávid), és tény, hogy megindító képekkel tudja ecsetelni a századforduló környéki londoni szegénynegyedek életét, és a nincstelen gyerekek szörnyű sorsát, de azért mi meggondoltuk volna Zemeckis-ék helyében, hogy az ő egyik írását dolgozzuk-e fel, vagy sem. Mert ez a film végül inkább ijesztő és lehangoló, mint szívderítő, és így kevésbé illeszkedik a karácsonyi filmek sorába.
Egy olyan animációs filmet látunk, amiben a karaktereket bizonyos színészekről mintázták, tehát nem
teljesen elröppent figurák mozognak benne, hanem az egyes szereplőkben feltűnik a mintaadó színész arca is (a hangjról nem is beszélve). Jim Carrey játssza a főszereplő zsugori embert, Scrooge-t, plusz még az összes szellemet is, de csak Scrooge arcában fedezzük fel időnként őt. (A magyar verzióban Kerekes József a szinkronhangja, Jim Carrey szokásos, bevált szinkronja, viszont Colin Firth, akiről az unokaöccs karakterét mintázták, már más, fiatalabb hangot kapott.)
A történet a végletekre épít: a nagyon zsugori, nagyon barátságtalan, pénzéhes öregember átmegy egy megvilásodáson, amit mindenféle szellem, köztük konkrétan a halál is közvetít, és a nagyon gonoszból az utolsó percekre nagyon jó ember lesz. Az a baj, hogy ez a megvilágosodás eléggé elhúzódik, és szinte az egész film azzal telik, hogy
Scrooge negatív tevékenykedését követjük, meg a fura szellemek sugallmazásait.
Ami minket illet, sokkal jobban bírjuk a klasszikus karácsonyi történeteket, ijesztő szellemek nélkül, a megbocsátás, szeretet, kibékülés, miegymás mentén, mint egy 19-ik századi nyelvezetű és gondolkodású, kissé ódivatú történet filmes megvalósulását, ami hiába rendelkezik ügyesen kivitelezett külsővel (a film végig IMAX-formátumú, ami ritka, és tagadhatatlanul hatásos), maga a tartalom nem varázsol el minket. Tulajdonképpen elég rémísztő a film ahhoz, hogy mondjuk 13 év alatti gyerekeknek simán ajánlhassuk, azon túl, hogy egy csomó dolgot amúgy nem is értenének belőle.
Zemeckis és társai a
Polar Expressz-szel is jól jártak anyagilag, és azt gondoljuk, ez a film is remek bevételt produkál majd, de ettől függetlenül nekünk nem mint egy karácsonyi film marad meg az emlékeinkben, hanem mint egy ijesztő animációs film, ami bár másfél órás és IMAX-os egyben, és láthatóan sokat dolgoztak a 3D-s kivitelezésén, mégsem kellemesen fogyasztható. És Dickens sem lett a kedvencünk...
Ez a film egy Charles Dickens-regény
feldolgozása, 3D-s formában (ami IMAX-technikával is vetíthető), egy 1843-ban készült írásé, ami egy zsugori vénember karácsonyi szellemekkel való röpke találkozása utáni jellemváltozásáról szól. Dickens világhírű író, akinek regényeit ezerszer megfilmesítették már (Twist Oliver, Copperfield Dávid), és tény, hogy megindító képekkel tudja ecsetelni a századforduló környéki londoni szegénynegyedek életét, és a nincstelen gyerekek szörnyű sorsát, de azért mi meggondoltuk volna Zemeckis-ék helyében, hogy az ő egyik írását dolgozzuk-e fel, vagy sem. Mert ez a film végül inkább ijesztő és lehangoló, mint szívderítő, és így kevésbé illeszkedik a karácsonyi filmek sorába.
Egy olyan animációs filmet látunk, amiben a karaktereket bizonyos színészekről mintázták, tehát nem
teljesen elröppent figurák mozognak benne, hanem az egyes szereplőkben feltűnik a mintaadó színész arca is (a hangjról nem is beszélve). Jim Carrey játssza a főszereplő zsugori embert, Scrooge-t, plusz még az összes szellemet is, de csak Scrooge arcában fedezzük fel időnként őt. (A magyar verzióban Kerekes József a szinkronhangja, Jim Carrey szokásos, bevált szinkronja, viszont Colin Firth, akiről az unokaöccs karakterét mintázták, már más, fiatalabb hangot kapott.)
A történet a végletekre épít: a nagyon zsugori, nagyon barátságtalan, pénzéhes öregember átmegy egy megvilásodáson, amit mindenféle szellem, köztük konkrétan a halál is közvetít, és a nagyon gonoszból az utolsó percekre nagyon jó ember lesz. Az a baj, hogy ez a megvilágosodás eléggé elhúzódik, és szinte az egész film azzal telik, hogy
Scrooge negatív tevékenykedését követjük, meg a fura szellemek sugallmazásait.
Ami minket illet, sokkal jobban bírjuk a klasszikus karácsonyi történeteket, ijesztő szellemek nélkül, a megbocsátás, szeretet, kibékülés, miegymás mentén, mint egy 19-ik századi nyelvezetű és gondolkodású, kissé ódivatú történet filmes megvalósulását, ami hiába rendelkezik ügyesen kivitelezett külsővel (a film végig IMAX-formátumú, ami ritka, és tagadhatatlanul hatásos), maga a tartalom nem varázsol el minket. Tulajdonképpen elég rémísztő a film ahhoz, hogy mondjuk 13 év alatti gyerekeknek simán ajánlhassuk, azon túl, hogy egy csomó dolgot amúgy nem is értenének belőle.
Zemeckis és társai a
Polar Expressz-szel is jól jártak anyagilag, és azt gondoljuk, ez a film is remek bevételt produkál majd, de ettől függetlenül nekünk nem mint egy karácsonyi film marad meg az emlékeinkben, hanem mint egy ijesztő animációs film, ami bár másfél órás és IMAX-os egyben, és láthatóan sokat dolgoztak a 3D-s kivitelezésén, mégsem kellemesen fogyasztható. És Dickens sem lett a kedvencünk...-lido-
2009-11-07