microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2009-11-04

Pater Sparrow 1

a számok inváziója


A sci-fi valahogy a fejlett ipari országok filmes műfaja, egy jó sci-fihez élvonalbeli technika szükséges - vagy élvonalbeli gondolatok, amiket egy élvonalbeli gondolatokra nyitott közönség értékelni és támogatni is tud, mind a jegypénztáraknál, mind a mozikból kijövet, a filmről szóló beszélgetések során. Magyarországon nincs nagy hagyománya a sci-finek, és az sem várható, hogy ez egyhamar megváltozik, az "1" azonban örvendetes fejlemény, a néző kitüntetve érzi magát, hogy valaki a megcélzott közönséget nem egyszerűként tételezi, sőt, a királyok műfajával, sci-fivel célozza meg ...

Verebes Zoltán (aka Pater Sparrow) filmje számos olyan tulajdonságot vonultat fel, mindjárt az első néhány percben, melyek magyar viszonylatban kivételesek. Először is kellemes meglepetés, hogy egy igazán erős hangulatú, atmoszférájú sci-fibe csöppenünk. Könyvesbolt, záróra után, valahol Angliában. A sci-fi lényege, hogy az ismert hétköznapi világ és a filmben látható (vagy könyvben leírt) világ finoman de konkrétan elváljanak egymástól. Ez a könyvesbolt persze, könyvesbolt - de nem abban a világban, amit ismersz. Nem pontosan abban. A film elején ez a rövid jelenet-sor meglepő magabiztossággal hozza létre a sci-fit a szemünk láttára. A néző a helyett, hogy ellenkezne, bizalmat ad a filmnek (kb. abban a pillanatban, hogy az idős néni könyvet vásárol), és úgy van vele, hogy akármi is jön e film csöveiből, azt mind magába csatolja, mind átengedi magán, mert érezhetően jó anyag.


Ami egyébként a sci-fi hagyományait illeti Magyarországon, annyira nem életveszélyes a helyzet. Először is, amíg NDK állami tévé az Orion űrhajóval volt elfoglalva, nálunk, a sci-fi királyának, Stanislaw Lem-nek a Pirx-kapitányát futtatta sorozatként magyar királyi televízió (akkor cári). Lem nemcsak isteni író, de lengyel is, és így Lem iránti rajongásunk mindig egy kicsit annak is a módja, hogy a Lengyel testvéreink iránti rokonszenvünket kifejezzük. Mindez azért is fontos tény, mert a híres jelenet, amelyben Lem Tarkovszkij-nak azt mondta egy asztalnál a Solaris-szal kapcsolatban vitatkozva, hogy "té durak", nyilvánvalóan a Szovjetuniónak is szólt. Persze, amikor ugyanezt a Solarist, amibe már Tarkovszkij Solaris-a is beépült, egykori fő kedvenc rendezőnk Soderbergh vászonra vitte, Lem apó annak sem örült, azt is szörnyűségesnek tartotta. Mindezt meg lehet érteni, hiszen Lem egy erőteljes művész, aki világokat alkot leütött betűivel, s e világokat olyanra és pontosan olyanra alkotja, amilyenre akarja, amilyenre "szerinte" kell (és lévén, hogy az ő világán belül vagyunk, a "szerinte" simán elhagyható). Mint tudjuk, minden értelmezés, interpretáció egyben félreértés is, hiszen ilyenkor kb. az történik, hogy egy bonyolult térbeli objektum egy síkra vetett árnyképét, vetületét látjuk. Lem nem szerette az adaptációkat, de ez nem szabad, hogy bennünket befolyásoljon - leszámítva azt, hogy az eredeti mű elolvasásáról lemondani egy filmért Lem esetében őrültség.

Visszatérve a magyar sci-fihez, volt nekünk lassú Meteo-nk, sőth, Szárnyas Ügynökünk is, de intellektuális értelemben feLugossy László több filmje is sci-finek minősül, hogy EF Zámbó filmjeit ne is említsük. 2002-ben Cs. Nagy Sándor készített kifejezetten élvezhető low-budget sci-fit, és már 10 percet leforgattak Fiáth András Zöld Láng-jából is (Fiáth András mellesleg további sci-fi filmek készítésén is töri a fejét !!). Simán magyarnak tekinthető sci-fi egyébként a Plug-head is (Circurity Man), amely még a tékákban is megjelent nálunk, de a legnépszerűbb magyar sci-fi a Dealer (leszámítva, hogy e filmről sokan nem tudják, hogy egy drog-sztorinak álcázott valódi sci-fi:)).

Az "1" meglehetősen jól indul, és ez most nemcsak sovány vigasz, hogy "jól indul". Amit a film elején kapunk, azok a pozitívumok végig megmaradnak, még ha a film egészében nem is tartja a kezdeti fantasztikus tempót. Nagyon jó szereposztás (magyar viszonylatban különösen jó!), nagyon jó karakterek jelennek meg a vásznon, akikkel órákat néznénk végig. Még eső is van, (ami a Blade Runner óta sci-fi alapkövetelmény - a Meteo-ban is több eső kellett volna és kevesebb fürdőkád:)).



Az elején vizuálisan is remekül állnak össze a különböző komponensek, televízió-híradók anyagai, a könyvesbolton kívül készített felvételek és a bolt misztikus belsőjében látottak. A diliház-látvány pedig (ami a film második egységében jelenik majd meg) kifejezetten profi: értsd egyedi. Ha egy film sztorija jól indul, de később elromlik, az azt is jelenti, hogy a történet is rossz, hiszen el van rontva. Verebes filmje azonban amennyire jól indul, annyira jó is marad, végig - csupáncsak az a probléma, hogy a film nem nyújt annyit, hogy összességében egy jó film legyen, végig. Szemben a magyar filmek megszokott színvonalával, Verebes filmje egy erőteljes, áttetsző vízió, minden részlete magán viseli a tudatos komponálás jegyeit.

1 kifejezetten jó minőségű film az 1. Az, hogy a filmélmény, amit összességében kap a néző, mégsem egy jó-film élmény, nem következménye a film minőségének. Inkább azt lehet mondani, hogy annak ellenére nem sikerült igazán jól, hogy gyakorlatilag minden része, minden porcikája rendben van, sőt, jó minőségű. Olyan ez, mint egy szép űrhajó, amiben minden a helyén van - ám végül a misszió, amit teljesítenie kell, nem jár sikerrel. Nem azért, mert az űrhajó "rossz" volt, vagy mert "nem jó minőségű" - hanem csak azért, mert összességében és hosszú távon nem működött tökéletesen.

1-helyszínes-e az 1?

Szó sincs arról, hogy pártolnánk a filmes sémákat, alkotás közben azonban nyilván jó ötlet egy-egy lekérdezést lefuttatni a készülő filmmel kapcsolatban. Például nem lesz-e túlságosan 1-helyszínes a film? Jó lett volna, ha idejében kiderül, hogy igen. A könyvesboltot hamar felváltja a diliház-szerű létesítmény, és a helyszínváltás folyamata ezzel abba is marad. Ez nagyon rosszul érinti a nézőt, ez a probléma numero uno. A második fő-probléma is ebből adódik, de ez már az egész koncepciót érinti: nevezetesen az "1" nem annyira sci-fi, mint inkább egy szatirikus művészfilm.

A sci-fi lényege a misztikum, a pszichedelikus atmoszféra, a transzcendencia, a vizuális zeneiség. Ha egy főszereplő 3 percig ül ül, lelassultan egy elhagyatott kocsmában, és kifelé bámul az ablakon, az eső odakint monoton áztatja a néptelen utcákat, és eközben egy melankolikus zene hallható - az jó. Ha valaki egy kihalt sikátorban sétál, ha kitartóan a nem túl kék az eget nézi - az jó. A sci-fihez kellenek a pszichedelikus momentumok, különben száraz lesz az egész. Soderbergh például a Solaris-ban, bár sokkal gyorsabb volt, mint a Tarkovszkij-féle, mégis hatalmas teret adott az elgondolkodtató, kontemplatív sci-fi jeleneteknek. Az "1" ehhez képest sokkal inkább a szárazabb sci-fik köz tartozik, néhány laza sci-fi jelenet külsőben jól jött volna bele ... zenével ... lehetett volna ilyen akár az e filmben különösen fantasztikus Mácsai Pál és az e filmben különösen hibátlan, de hálistennek nem szeplőtlen Kerekes Vica szerelmeskedés-jelenete is - kicsit belassítva, vagy az agresszivitás jelenethez is jól jött volna egy-két plusz utcai jelenet ... a könyvesbolthoz pedig vissza kellett volna térni ... és ha a televízió annyira fontos motívum, jó lett volna egy hosszú jelenet, amelyben valaki kisétál a stúdióból, ki a való világba, a parkolóba ... aztán elkezd autózni .. jó hosszan ... mindenki imádta volna :)

A sci-fi lényege nyers, strukturális szókimondással - egyfajta pszichedelikus húzd meg-ereszd meg. Vannak a szárazabb részek - aztán a hosszú-hosszú idő (hegymenet) után jön egy feloldás - amit a néző katarzisként értékel: lásd a Stalker-ben a végén, amikor a kislánnyal sétál a hóesés-szerűségben, vagy amikor lefekszik a vízbe (az első és második rész határán), vagy a Radírfejben a dal, amit a radiátorban lévő nő ad elő. Az EGY sajnos nem igazán él a feloldás lehetőségével.

Az "1" egyik hibája, hogy maga az "1"-sztori nem igazán tiszta. Az "1" c. könyv (Lem Az emberiség egy perce / One human minute - c. novellája alapján), egy végső könyv, a zéró trip, az emberiség egy percének összes adata számokban, amitől mindenki megkattan. Ez a könyv egyszerre egy fő-motívuma a filmnek, és közben a tárgy is, amit másfél óra alatt igyekszik megvilágítani.

Lem a novellájában pontosan ezt teszi, teljes műsoridőben az "1 perc" c. könyvet írja le - a novella egy fiktív recenzió a Johnson testvérek 1 perc c. könyvéről :) A film ugyanezt már nem engedheti meg magának, legalábbis nem ebben a formában

Lehetett volna úgy, hogy a könyv tartalma végig rejtély marad, mint Travoltáék táskájának tartalma a Ponyvaregényben. Lehetett volna úgy is, hogy a film nyomban rátér az "1" c. könyv tartalmának bemutatására, hogy onnantól azt ismertként kezeljük (mint a Vissza a Jövőbe esetében az időutazást).

A harmadik verzió sem rosszabb az előző kettőnél, ami úgy néz ki, hogy a könyv egy rejtélyként jelenik meg (mint például a Solaris űrbázis rendellenes, rendkívüli jelenségei, vagy a The Thing c. filmben a lezuhant UFO, vagy a Sztalkerben a Zóna, illetve a szoba), a történet pedig e rejtély kutatásáról szól.

A film technikailag e harmadik verzión alapul, valójában azonban a három lehetőség keverékét alkotja. Először is bemutatta a könyvet (2. verzió), de a könyv bemutatása nem történt meg teljesen (ami érthető:)). Elvileg tehát a rejtély-kutatásos verzió (3.) van érvényben - kutatásról azonban mégsem beszélhetünk, hiszen az "1" c. könyvről nem tudunk meg többet a film előrehaladtával, rejtélyes természete, tartalma semmivel sem lesz láthatóbb, érthetőbb a 85. percben, mint amilyen az első pillanatban volt. Sajnos.

Pedig az alaptéma jó, van benne anyag bőven - a mindent látó tekintet, a mindent látó, mindent rögzítő szenvtelen intelligencia, amely számára minden csak számokból áll - egy materialista isten - egy idegen lény, amely másképp tekint az emberre, mint ahogyan az ember tekint önmagára - egy idegen látásmód, egy idegen aspektus, amely az emberi érzékelés szubjektív természetével szemben (ami a filmben a "hagyományos" irodalom) egy objektív és végső érzéketlen érzékelést folytat, és ennek az eredményét, az emberi élet, az emberi világ számokra egyszerűsített, számokban összegzett képét most e könyv formájában megosztja az emberrel, hogy miután ettek a számszerű almából, egy életre kiűzessenek a humánum paradicsomából ....

A film az "1" c. könyv tartalmát, a könyv olvasásának élményét egy leegyszerűsített vizuális koncepció segítségével próbálja érzékeltetni: híradó bejátszásokkal. A híradó-folyam a túlvezérelt emberi elmét, a Földön egy időben folyó felfoghatatlanul sok szálon futó cselekmények, drámák, tragédiák életek összességét remekül jeleníti meg (telitalálat).

Ugyanakkor a számokra egyszerűsített, szenvtelen statisztikus adatfolyam illusztrálására a megrázó híradó-felvételek nem igazán alkalmasak (térfigyelő kamerák nem-emocionális képei lettek volna a megfelelők, illetve ilyen jellegű felvételek, hiszen valójában számokat kellene látnunk, szürke számokat, kimutatásokat, érzéketlen, cinikus statisztikát).

Az "1" c. könyv nemcsak főszereplője a filmnek, de fő problémája is ... Nagyon fontos volna eldönteni, hogy mivel van dolgunk, mit okoz az "1" c. könyv olvasása: tudatunk túlvezérlését, túlfokozott empatikus trippet, vagy csömört, apátiát, közönyt, bénító kultúr-sokkot? A Hallom Amerika dalát jellegű vagy a Ginsberg-i az egész befogadását, felfogását, átérzését célzó ultra-humánus érzékelé,sről van-e szó, vagy egy embertelen, emberen túli, falanszter-típusú bürokratikus gépezet közönyéről, ami az emberi elmét megzakkantja ?

Tényleg, mitől kattannak meg az emberek az "1" c. könyvet olvasva?

A-verzió: attól, hogy felülemelkednek a szürke valóságon, és egyfajta isteni látásmódban szemlélik az életet ?

B-verzió: attól, hogy kihúzzák a lábuk alól az emberi látásmódjukat, és gépként kénytelenek látni a világot, amelyben minden csak 1-1 szám (kvázi por és hamu) ?

Hogy érzékeltessük a problémát, vegyük azt, hogy az "1" c. könyv a könyvritkaságok boltjában bukkan fel, és az összes könyvet (melyek értéket képviselnek, humánumot) kiszorítja, mint egy szaporodó zombi-könyv, amely 1fajta 1en-könyvként árasztja el a polcokat és a világot - ez, idáig abszolút a B-verzió ... (ami körülbelül a tv-nézésnek, a tv penetrációjának felel meg az ismert és elismert valóságban:)).

Ez azonban nem stimmel, mert a megfigyeltek csoportja a könyv miatt egyre megvilágosodottabb lesz, egyre jobban felülemelkedik a szürke valóságon. Sőt, a rejtélyes, misztikus utazó (Sinkó László - a film legsci-fibb karaktere) a könyv terjedését körülbelül úgy segíti, mint valami próféta, és úgy beszél róla, mint az igazságról, aminek el kell jutnia mindenkihez - kvázi "az igéről" ... A megfigyeltek egyre emelkedettebb tudat-állapotba kerülnek (ami a valóság-rendőrségnek egyre jobban nem tetszik). Ebben az olvasatban a könyv "a tudás" - ami szabaddá tesz (ez bizony az A-verzió).

Ez a megvilágosító könyv azonban nem lehet ugyanaz a könyv, ami kiiktatja, meghaladja, rövidre zárja az irodalmat, kiküszöböli a szubjektumot, és sok-sok ember sok-sok ember sok-sok könyve helyett (amiket ágyba bújás előtt írnak), 1 darab szenvtelen és globális nézőpont 1 darab globális képét írja le, 1 könyvben, amelyből 1 is elég, és amely földünk globál-statisztikai zsebenciklopédiája (B-verzió).

Az, hogy az "1" c. könyv megvilágosítja az embereket, és ezáltal kiszabadulnak a szürke valóság börtönéből, nem igazán működik, ha ugyanez a könyv globális katasztrófát idéz elő, ha ugyanez a könyv az irodalom vége, a legalacsonyabb szintű bestseller (mint Lem novellájában is).

Verebes koncepciója ezzel együtt világos: adott egy könyv, egy magasabb rendű üzenet, ami elárasztja a világot, feltartóztathatatlanul terjed, és mindent felülír, a primitív tudósok nem értik, de a szerelmesek (Kierkegaard megcélzott olvasóközönsége) igen. A valóságvédelmi intézet kutatja, kutatja, de nem jut semmire, felőrlődik a kutatásban (mint pl. a Solaris kutatásában Kelvin). Ez figyelemreméltóan jó sci-fi sztori, és vegyük figyelembe, hogy ez nem is Lem, hanem Verebes, szóval le a kalappal!

Mégis, ha az "1" c. könyv felbukkanása a transzcendencia betörése akar lenni a szürke és lekorlátozott valóságba, akkor a könyvesboltnak nem ritkaság-könyvesboltnak kellett volna lennie (nem egy bombázó shop asszisztenssel és egy olyan férfival, aki a Simon Mágus utáni idők legjobb férfikaraktere), hanem egy állami könyvesboltnak, bolti kamerákkal, egyenruhás felügyelőkkel, csomó szürke borítójú könyvvel, amik között az "1" úgy kellett volna, hogy felbukkanjon, mint egy vadhajtás, mint egy ismeretlen, gyönyörű virág, és nem mint egy egyen-könyv egymillió példányban, amely kipusztítja a hagyományos irodalmat.

Pitch, a nyomozó karaktere sem teljesen szerencsés a film áramlása szempontjából. Cigarettázó, öntörvényű, nagyszájú, egyénieskedő alfa-hím, akit kezd fokozatosan kiszorítani a stréber, főnököknek-nyalizó, jól ápolt, csapatjátékos munkatársa - hivatali úton. Ezzel így az a gond, hogy az alfahímnek kellene végül nyernie.

Amit a vásznon látunk, tulajdonképpen úgy is leírható, hogy "a magabiztos szuper-nyomozó kezdi elveszíteni a mojo-ját, a skatulyából kihúzott szabályzat-fejű kollégája meg leelőzi a karrier-versenyben". Ez a leírás csak azért nem stimmel, mert itt van a törtető ármány (a helyettes hovatovább puccsot hajt végre), és így nem a sztárnyomozó leépülését / metamorfózisát látjuk, hanem egy karrier-versenyt, amiben ő méltánytalanul alulmaradt.

A Solaris mintáját követő végső filozofikus szétesés, ami Pitch szétesésén keresztül jelenik meg, nagyon jól van kitalálva, az egész rejtély szőnyeg alá söprésével együtt. A gond csak az, hogy ebben a beállításban az "1" c. könyv mint pusztító újdonság, pusztító tudás, mint egy feltartóztathatatlan változás tünete szerepel, mint a felbugyogó hab Bódy Gábor Psyché-jében, amit a valóság-rendőrség nem tud elfojtani, megállítani. Azaz az elszabaduló káosznak "szép káosznak" kellene lennie - abszolút, a könyvnek pedig megvilágosító hatásúnak (A-verzió). Pitch-nek és a megfigyelteknek egy olyan valóságba kellene kerülniük, ami valóságosabb a szürke, hivatalos valóságnál, innen, ebből a "színes" valóságból kellene látnunk, innen kellene visszatekintenünk a szürke valóságra, hogy milyen szánalmas, ahogyan ezek az ügynökök teszik a dolgukat, ahogyan a hivatalos valóságban a szürke hétköznapok folynak.

Ehelyett azonban azt látjuk, hogy a megfigyeltek a könyvet úgy alkalmazzák, mint az ópiumot, a könyv nyomán szerzett bódulatban egyre jobban elszakadnak a valóságtól. A valóság-rendőrség, a tévések világa a győztes, övék marad a film végéig az uralkodó valóság, a könyv fogyasztói pedig, ha úgy tetszik, lepusztult drogosokként végzik. Emiatt pedig a könyv nem megvilágosító, hanem sokkoló, lepusztulás drog (B-verzió).



Akárhogyan is nézzük, le kellett volna tenni a voksot az "1" c. könyvvel kapcsolatban valamelyik verzió mellett (A-verzió:)), és végig következetesen annak megfelelően alakítani azt, ami a vásznon megjelenik. A Pitch karakterrel kapcsolatban pedig az lett volna a jó, ha nem "egy" Mucsi Zoltán alakítja, hanem inkább "egy" Mácsai Pál, és így Pitch nem egy dörzsölt, láncdohányos alfahím lett volna az elején, hanem inkább egy sportautós csúcs-nyomozó, a hivatal üdvöskéje, aki reggelente fut és úszik. Egy ilyen Pitch később el tudott volna gondolkodni az élet dolgain ... lazíthatott volna az öltözékén, és a munkamorálján is ...

Az "1" c. film kifejezetten jó minőségű, leszámítva talán az infantilis feliratokat a képernyőn a reality-vel kapcsolatban, és a praktikus tényt, hogy Verebes Zoltán stage-neve és a minimál filmcím együtt azt adják ki, hogy "Pater Sparrow 1" - ami olyan, mint valami autó-rendszám :)

Tényleg jó minőségű film, és bár Lem-től keveset használt, a filmben az elhangzó szövegek kifejezetten jó minőségűek, irodalmiak - az ember szó szerint ledöbben ezen, és csak azért nem kap flasht, mert feltételezi, hogy az elhangzó szövegek mind Lem tollából, illetve fejéből származnak, de miután elolvasod a novellát, rájössz, hogy Verebes és írótársai egymaguk kreáltak egy komplex sci-fit, és mindezt szöveg tekintetében színházi minőségben. Néhány jelenet hiányzott csak, némi zene, némi pszichedelikum, és akkor nemcsak annak örülnénk, hogy Nemes Jeles László mellett újabb fiatal-felnőtt bukkant fel érett stílusával a magyar film felségvizein, de annak is, hogy egy fantasztikus magyar sci-fi is keletkezett ...
-jepe-
2009-11-04

Címkék: film, sci-fi, pater sparrow, 1, one minute, Lem, Mácsai Pál, Verebes Zoltán, Kerekes Vica, az emebriség egy perce, mozi, kísérleti, mûvészfilm



:::::::
  LÁSD: 1 info-file
:::::::