2009-12-30
Egyszerűen Bonyolult
Meryl Streep, a csábító
Nancy Meyers arról híres, hogy jó forgatókönyveket ír, és néha a rendezést is magára vállalja, ami szintén jól szokott elsülni. A korai Goldie Hawn-os klasszikusok után (Benjamin Közlegény, Protokoll) folytatta a romantikus vígjátékok sorát, és egyik kellemesebb hangulatú családi filmje (The Parent Trap) követte a másik nőkkel kapcsolatos vígjátékot (Mi Kell a Nőnek, Minden Végzet Nehéz és Holiday), ami a keze alól került ki. Meyers remekül bele tud helyezkedni a mindenféle korú nők lelkébe, és az ott talált bonyodalmakból rendszerint helyes vígjátékokat hoz ki. Most is ez történt, ezúttal Meryl Streep főszereplésével.
Meryl Streep eredendő tehetségéről mindenki tud, szerencsére a Hollywood-i producerek és rendezők is, 
úgyhogy miközben ők biztosra mennek Streep szerepeltetésével, mi pompásan elvagyunk a filmjeivel. (Na jó, kivétel a Julie és Julia, sajnos, az nem tetszett). Az Egyszerűen Bonyolult-ban ismét elengedhette magát (a Mamma Mia nyomában), mivel egy szép és vicces nőt kellett játszania, valahol az 50-es éveiben járva, aki véletlenül nemcsak a volt férjét csábítja el (és lesz onnantól a szeretője), hanem a Steve Martin által játszott laza és humoros építészt is. Streep-nek ez könnyedén megy, tekintve, hogy tényleg remekül néz ki, és ő is sikeresen leküzdötte a középkorúság és a meztelenség filmes ütközését, ahogy ezt tette Diane Keaton a Minden Végzet Nehéz-ben, Jack Nicholson kedvéért.
Főhősnőnk tehát kiélvezi a nőies fénykorát, és ezzel elindítja a film fő cselekményszálát, ami nem más, mint a volt házaspár tagjainak (Streep-nek és a Jimmy Belushi-féle pocakot növesztő Alec Baldwin-nak)
a legújabb titkos kapcsolata, ami azért valljuk be, elég jól kitalált konflikt-helyzet. Kész csoda, hogy eddig még nem írtak ilyen forgatókönyvet, amiben egy volt házaspár ismét összejön, és az azóta létrejött új kapcsolataik miatt egymás szeretőivé válnak.
Nancy Meyers-nek remek érzéke van a nők ilyen-olyan konfliktusaihoz, és ez ebben a filmben is visszatükröződik, nemcsak a történet, hanem a rendezés szintjén is - Streep önmagában képes kitölteni az adott jelenetet, és ehhez még hozzájön Baldwin eddigi legjobb szereplése, a vicces, mackóalkatú és az életét újragondoló fickó karaktereként.
Mellettük még felbukkan Steve Martin, aki bár el tud játszani komoly figurákat is, azért mindig ott bujkál a hülyeség a mimikáiban, és az illik hozzá a legjobban, ha egy eredeti humoros szerepben elengedheti magát. Sajnos itt viszonylag keveset bolondozhatott, mert ő volt a szerelmi háromszüg egyik darabja, de azért ő is elég sokat hozzáadott a film jó hangulatához.
Mivel egy vígjátékról van szó, kellenek jelenet-kitöltő
apró félreértések és geg-helyzetek, itt ebből nincs annyira sok (az egyik az a vonal, amiben a lányuk vőlegénye rájön a kapcsolatukra, és ezt titkolnia kell mindenféle helyzetben), de azért ritkán akad meg a cselekmény lendülete. A legkevésbé jól működő a Streep-barátnői-vonal, ami a borozgatással és egyebekkel kissé mesterkéltnek tűnik.
Alec Baldwin ebben a filmben maga mögött hagyta az eddigi színjátszó stílusát, és egy teljesen új, ellazult és ettől vicces és komoly karaktert hozott össze, aki jóról szól. Ügyes színészválasztás volt őt kitalálni Jake szerepére, ráadásul Streep-pel együtt különösen jól megvoltak a filmvásznon, úgyhogy már pusztán csak a kettősük kedvéért érdemes megnézni a filmet.
Úgy néz ki, hogy Nancy Meyers filmje
nemcsak az 50 körüli nőket célozza be, ez egy teljesen jól megírt és megrendezett romantikus vígjáték, ami mindenkinek ugyanúgy tetszhet.
Remek színészek, laza vígjátéki hangulat (ami mögött azért ott van egy adag drámai szál Jake-ék válásával kapcsolatban), és elegendő romantikus és vicces jelenet, ezek együtt egy igényes Nancy Meyers-filmet hoznak ki, amit hasonlóképpen élvezhetünk, mint mondjuk, ahogy ez történt a Minden Végzet Nehéz-zel annak idején...
úgyhogy miközben ők biztosra mennek Streep szerepeltetésével, mi pompásan elvagyunk a filmjeivel. (Na jó, kivétel a Julie és Julia, sajnos, az nem tetszett). Az Egyszerűen Bonyolult-ban ismét elengedhette magát (a Mamma Mia nyomában), mivel egy szép és vicces nőt kellett játszania, valahol az 50-es éveiben járva, aki véletlenül nemcsak a volt férjét csábítja el (és lesz onnantól a szeretője), hanem a Steve Martin által játszott laza és humoros építészt is. Streep-nek ez könnyedén megy, tekintve, hogy tényleg remekül néz ki, és ő is sikeresen leküzdötte a középkorúság és a meztelenség filmes ütközését, ahogy ezt tette Diane Keaton a Minden Végzet Nehéz-ben, Jack Nicholson kedvéért.
Főhősnőnk tehát kiélvezi a nőies fénykorát, és ezzel elindítja a film fő cselekményszálát, ami nem más, mint a volt házaspár tagjainak (Streep-nek és a Jimmy Belushi-féle pocakot növesztő Alec Baldwin-nak)
a legújabb titkos kapcsolata, ami azért valljuk be, elég jól kitalált konflikt-helyzet. Kész csoda, hogy eddig még nem írtak ilyen forgatókönyvet, amiben egy volt házaspár ismét összejön, és az azóta létrejött új kapcsolataik miatt egymás szeretőivé válnak.
Nancy Meyers-nek remek érzéke van a nők ilyen-olyan konfliktusaihoz, és ez ebben a filmben is visszatükröződik, nemcsak a történet, hanem a rendezés szintjén is - Streep önmagában képes kitölteni az adott jelenetet, és ehhez még hozzájön Baldwin eddigi legjobb szereplése, a vicces, mackóalkatú és az életét újragondoló fickó karaktereként.
Mellettük még felbukkan Steve Martin, aki bár el tud játszani komoly figurákat is, azért mindig ott bujkál a hülyeség a mimikáiban, és az illik hozzá a legjobban, ha egy eredeti humoros szerepben elengedheti magát. Sajnos itt viszonylag keveset bolondozhatott, mert ő volt a szerelmi háromszüg egyik darabja, de azért ő is elég sokat hozzáadott a film jó hangulatához.
Mivel egy vígjátékról van szó, kellenek jelenet-kitöltő
apró félreértések és geg-helyzetek, itt ebből nincs annyira sok (az egyik az a vonal, amiben a lányuk vőlegénye rájön a kapcsolatukra, és ezt titkolnia kell mindenféle helyzetben), de azért ritkán akad meg a cselekmény lendülete. A legkevésbé jól működő a Streep-barátnői-vonal, ami a borozgatással és egyebekkel kissé mesterkéltnek tűnik.
Alec Baldwin ebben a filmben maga mögött hagyta az eddigi színjátszó stílusát, és egy teljesen új, ellazult és ettől vicces és komoly karaktert hozott össze, aki jóról szól. Ügyes színészválasztás volt őt kitalálni Jake szerepére, ráadásul Streep-pel együtt különösen jól megvoltak a filmvásznon, úgyhogy már pusztán csak a kettősük kedvéért érdemes megnézni a filmet.
Úgy néz ki, hogy Nancy Meyers filmje
nemcsak az 50 körüli nőket célozza be, ez egy teljesen jól megírt és megrendezett romantikus vígjáték, ami mindenkinek ugyanúgy tetszhet.
Remek színészek, laza vígjátéki hangulat (ami mögött azért ott van egy adag drámai szál Jake-ék válásával kapcsolatban), és elegendő romantikus és vicces jelenet, ezek együtt egy igényes Nancy Meyers-filmet hoznak ki, amit hasonlóképpen élvezhetünk, mint mondjuk, ahogy ez történt a Minden Végzet Nehéz-zel annak idején...
-olasz-
2009-12-30