Columbo: Ölj Meg, Ölelj Meg

A krimik általában "null-szaldósak", és nem a gyártási költségeikre gondolunk, hanem a dramaturgiai kiegyensúlyozottságra. Valakit megölnek, jön egy nyomozás, és végül "a gyilkost" elvezetik. Bűn és bűnhődés egyensúlyt alkot, az elején keletkezik egy deficit, ami aztán a végkifejletben begyógyul. A Columbo-filmek eleve mások, hiszen az elején mindig látjuk magát a gyilkosságot, és így bepillantást nyerünk a gyilkos és az áldozat viszonyába, sőt, gyakorlatilag ez maga az egyes számú történet. Ugyancsak általánosságban igaz a Columbo-filmekre, hogy a gyilkos számára Columbo hadnagy valódi kavics a szandálban, és homokszem a gépezetben. A társadalmi elithez tartozó gyilkos minden bizonnyal megúszná, ha Columbo nem csöppenne be a képbe. A felső tízezerben éldegélő gyilkos számára Columbo felbukkanásai folyamatos zaklatásként jelentkeznek (A Játékos-ban Whoopy Goldberg karaktere is egy remek Columbo rip-off volt). Columbo zaklat, a néző pedig örül (a tévé előtt), hogy lám, az igazság, a tisztességes kisemberek képesek Dávidként bármikor legyőzni egy dúsgazdag Góliátot, az igazságszolgáltatás az elit számára is végzetes hatalom. A Make Me a Perfect Murder azonban teljesen más ...





Már a címe is más, Make Me a Perfect Murder - ez arra a bibliai sorra alludál, hogy "Lord, make me a means of your peace", és kb. azt jelenti, Istenem, hadd legyek eszköz a kezedben, amely békét hoz. Mármost így, hogy a béke eszköze helyett "egy tökéletes gyilkosság" szerepel, a bosszú nyilvánvaló, mégpedig az Istenhez fohászkodó bosszú, azaz meglehetősen magas hőfokú, görög tragédiákba illő indulat. Fantasztikus módon benne van az is, hogy tökéletes. Azaz nem csak "Lord, make me a murder" (legyek a kezedben a béke eszköze helyett - gyilkosság), hanem "perfect murder" (!). Azaz ugyanitt, már a zseniális címben is benne van, ugyancsak fohász szintjén az, hogy bárcsak megúszná a gyilkosságot a producerlány, csakúgy, mint az is, hogy a férfi bárcsak megkapná, amit megérdemel.

A Columbo epizód-címek precedens nélkül, más filmekben azóta sem tapasztalt módon költői, szójátékokon alapuló 1 soros műalkotások, melyekben különleges, hogy milyen pontosan írják le az adott epizódot, mintegy összefoglalásként, szavakba tömörített ikonként - amik természetszerűen hasonlítanak egy-egy tökéletes újságcikk-címre, headline-ra is. (A magyar televízió egyébként annak idején nem tudott mit kezdeni a címmel, és úgy fordították: "Ölj meg, ölelj meg" - gyakorlatilag passzoltak).







A Make Me a Perfect Murder különleges Columbo-film, mert a gyilkos rokonszenves, az áldozat pedig meglehetősen súlyos bűnt követett el. A görög istenek olyannyira a gyilkos oldalán állnak, hogy a film teljes hossza alatt azt kívánjuk, bárcsak ez a szörnyű tortúra (Columbo nyomozása) az áldozatot sújtaná, mert ő megérdemelte volna, bárcsak ő ölt volna meg valakit, és nem ez a szegény lány ...

Adott egy profi tévé-producer lány (Kay), persze mondhatjuk nőnek is, csak akkor nem érezzük a helyzetében a kiszolgáltatottságot. Nem is önálló producer egyébként, hanem asszisztens, főnöke és szerelme asszisztense.



A híres konfliktus-jelenetsor csúcspontja egy kaliforniai nyaraló. Borongós idő, vasárnap délelőtt. A lány technikailag meztelen, a férfi ingében van, és épp most veszi fel a bugyiját. A férfi már egy napja tudja, hogy kinevezték, és hogy New York-ba megy - és azt is, hogy a lányt nem viszi magával, sőt, a férfi eddigi munkakörét sem veheti át - mert "nem tud döntéseket hozni" (mondja ezt azután, hogy a nézők már látták, hogy a nő hoz döntést a férfi helyett). Kay kiborul, öltözni kezd, felfogta, hogy ennyi volt. A férfi azonban előkap egy kocsikulcsot, egy ezüst Mercedes-ét - a lány ajándéka, vigasztalásként, "mindig is erre vágytál" -, a lány ekkor megöleli, de az arcuk nem ér össze, tekintete pedig a pisztolyra fókuszál, a férfi elköszön tőle: Good-bye.

Tökéletes dráma. Ennél jobban elárulni egy munkatársat, egy barátot - egy szerelmet alig lehet. Tetejébe mindenek, ad neki egy autót, amivel a nőt visszamenőleg is prostituálja - nem szex, hanem munka terén, nem a teste, hanem az agya révén, Kay ugyanis odaadta a férfinak az agyát, és nem pénzért, hanem szerelemből, ez a végkielégítés azonban porig sújtja.



A lány a gyilkosságot, mint mindent az életében, keményen küzdve hajtja végre, idegeskedve, de a feszültségen mégis felülkerekedve, hidegvérrel, a modern technikát kihasználva - fülhallgatóval végig az előre felvett visszaszámlálását hallgatta, diktafonról. Az egész alatt végig a film fő zenei témája, gyönyörű zene - Bach nyomán, alt-fuvolára, zongorára és zenekarra. E zenei témát a vetítőben vetített film, a Nagymester filmzenéje keretezi, illetve vezeti fel. Alt-fuvolával (+ fagott?) indul, a semmiből beszűrődő fúgaként, fuvallatként telepedik rá az ütemes, végsőkig drámai, leszámolás jellegű basszusra, hogy aztán újra és újra lendületet vegyen, s az egész zenekar bekapcsolódjon. A zene dinamikusan lüktet, hullámokban erősödik, attól függően, hogy Kay a küldetés melyik fázisában van, hogy épp a feszült várakozás (pl. egy őrre, aki egy asztalnál megáll szexmagazint magazint nézegetni), a futás, vagy a bosszú hidegvérű pillanatában. A messzemenőkig emocionális zenét és az eseményeket Kay saját, hidegvérű hangja ellenpontozza, ahogyan a felvételen a visszaszámlálást végzi. A pisztoly elsütésének pillanata előtt aztán hirtelen drámai űr keletkezik: végeztél? kérdi a férfi. Igen, végeztem, válaszolja Kay.



(a lejátszás vmi miatt elakad a "241"-nél, de tovább lehet lendíteni)



Különlegessége a filmnek, egyfajta érzelmi azonosulás a szegény lánnyal (akit a macho szakma félresöpört, mint egy kis nőcskét), hogy a gyilkosság pillanata után a jelenetnek egyáltalán nincs vége. Kay-nek még meg kell tennie az utat vissza a vetítőbe. A gyilkosság még csak a küldetés fele ("murder"), a fegyver eltüntetése, az alibi megteremtése ("perfect murder") ugyanolyan hangsúlyos rész, és ugyanolyan magas hőfokú és időben is ugyanolyan hosszú, mint maga a gyilkosság elkövetése. A lény két dolgot szeretne, bosszút állni, és megúszni. Murder-t - és azt, hogy a murder perfect legyen.

Minden más krimiben az lett volna, hogy a pisztoly elsütése után vágás. Itt azonban nem, mert Kay nem "a gyilkos", hanem a főszereplő. Ő a mi Antigonénk. Izgulunk, éspedig az ő oldalán, izgulunk, hogy sikerüljön neki - keresztülhatolnia a férfiak birodalmán, keresztülvinnie a tervét, izgulunk, hogy a murder perfect legyen. Persze, ez tragédia, és a lánynak nincs ekkora szerencséje: minden ellene fordul.

A gyilkosság másnapján Columbo hadnagy megjelenése egyből a nő számára szinte vérfagyasztó. Ott fekszik az irodai kanapén, az áldozat szemüvege alól felpillantva. Különös történet veszi itt kezdetét: az összeomlás története, a totális összeomlásé. Amíg Tim Robbins a Játékosban (The Player) megússza, addig Trish Van Devere (Kay Freestone) 1978-ban nem menekülhet.

Columbo ezúttal nem mint makacs üldöző jelenik meg, hanem mint egy révész, aki a lányt átkíséri, sőt, kis túlzással, mint maga a halál, aki érte jön. Nincsenek indulatok, ezúttal különleges rejtélyeket sem kell megoldania (hogy hogy csinálta az agyafúrt gyilkos), pusztán csak ott van, jelen van, mint Poe hollója, aki többé nem fog elmenni, nem tágít soha már. Amíg máskor Columbo nyomozása kifejezetten személyes, most szinte teljesen semleges, nem a lány ellen irányul, Columbo csak végzi a dolgát, még a végén is, amikor a lányt gyakorlatilag az őrületbe kergeti, akkor is csak egy tárgyilagos kísérletet végez, előtte-utána alapon (ott van a pisztoly / nincs ott a pisztoly).

A lányt egy sötét örvény ragadja magával. Columbo felbukkanása a vég kezdete. Az összeomlás, ami kezdetét veszi, dominó-szerű omlás, a lány kudarcainak láncolata. Itt azonban fontos megjegyezni, hogy nem arról van szó, hogy a lány tényleg nem volt felkészült arra, hogy előléptessék, hogy önállóan töltse be a munkakört, amit addig szerelmével együtt töltött be. Ne feledjük, a lány profi volt, és azt se feledjük, hogy sikeres, szerelme New York-i kinevezése is e sikereknek volt köszönhető. Ez azonban még nem minden.

A film nem bízza ezt a véletlenre - vajon miről szól Columbo hadnagy emlékezetes balesete, amikor a nyaka is megrándul? Columbo a peches ember. Nyakvédője a pechet szimbolizálja (bad luck). A "pech" (bad luck) szót konkrétan el is hangzik, azt mondja, az orvosom szerint ez nem csigolyák miatt van, hanem egyszerű pech. A gyilkosság előtt is szóba jön, a gépész sok szerencsét kíván neki a vetítéshez, Kay pedig azt mondja, arra most szükségem lesz. A film kellős közepén pedig, a lepusztult és elhagyatott házban, a nő gyermekkori otthonában, konkrétan megtalálja Columbo nyakvédőjét, Columbo ekkor lép be, immár nyakvédő nélkül, a pech-sorozata után, a nő pedig kezében a staféta-bottal, a nyakvédővel. Persze, ez nem ilyen merev szimbolika, de tény, hogy fontosnak tartották a nyakvédőt, és a pechet/szerencsét is. A lényeg egyébként a pech-motívum tanulsága, hogy ti. nem egy ügyetlen nő összeomlásáról van szó, hanem egy tehetséges nő veszít el mindent, de mindent, amit jog szerint meg kellett volna kapnia.

Kay gyermekkori házában, a bedeszkázott kis viskóban különleges jelenet zajlik le egyébként Columbo és közte. Low-key világítás, mintha tényleg nem tévé lenne, hanem mozi-film. Egy gyertya pislákoló fénye, a nő pedig a múltra gondol, hogy innen kellett feltörnie oda, ahova most a férfi halála után az ideiglenes kinevezéssel eljutott (a nő egyébként igyekszik nem felfedni ezt az érzelmi motívumot, Columbo leplezi le). A jelenetben a filmzene eléri a low-key stílus csúcspontját: semmit sem hallunk, csak az alt-fuvola egyetlen hangját, és azt is csak 20-30 másodpercenként (mintha a Stalkert néznék, és távoli hajó- vagy vonatkürtöt hallanánk).



Columbo összes vádja és kutakodása aköré az egyetlen gondolat köré épült, hogy Kay a férfi halála nélkül vajon megkapta volna-e ezt az előléptetést vagy sem - végig azt szajkózza tehát (Poe-i hollóként, görög kórusként), hogy a nő ezt óriási előrelépést a karrierjében nem tisztán szerezte, hanem sötét úton-módon. Végül megkapta, ami járt volna neki - de már csak bűn elkövetése révén. A bűn pedig egyfajta átokként telepedett rá, és mindaz, ami vágyálma volt, a kezében rémálommá változott. Megkapta az áldozat pozícióját, de a tehetséges lány, aki eddig a csatorna üdvöskéje volt, és sorra halmozta a sikereket, innentől elindul e lejtőn lefelé, és semmi sem fog összejönni neki.

Macska-egér harcot látunk. Columbo csak jön, és jön. Nem támad, a nő sem támadja őt. Columbo csak jön, mint a végzet angyala, nem tágít, csak közelít, hogy végül azt mondja: velem kell jönnie. A nőnek esélye sincs, de nem azért, mert nem okos, nem azért, mert nem tehetséges, mert nem egy "go getter", aki mindent keresztül tud vinni, és nem azért, mert nem sikerült tökéletesen a bűntény. Azért nincs esélye, mert egyszerűen minden ellene fordult.

Kay a végsőkig küzd, de az élő adása kudarcba fullad, mert Valerie Kirk, aki régi barátnője, a döntő pillanatban csúfosan beég. Ráadásul, a híres énekesnő és Kay között a viszony enyhén szólva is csak akkor értelmezhető, ha feltételezzük, hogy leszbikusak (egy sztárnak, akit élőben ad a tévé, nyilván nem azért van szüksége Kay kulcsaira, hogy tudjon hol pecózni - hanem azért, mert érzelmi ügy, ráadásul ők ketten valószínűleg ugyanonnan jöttek). A nagy élő adás, amiért Kay már producerként egyedül felel, kudarcba fullad, Kay megbukik, ráadásul a Nagymester (The Professional) c. filmet, aminek a sugárzási jogát 2 alkalomra nemrég vette meg a csatorna, Kay előzetes beharangozás nélkül adja adásba, amivel újabb kárt okoz a a csatornának, a karrierjének pedig ezennel lőttek is.

Magára marad, teljesen egyedül, utolsó támasza, Valerie a padlón négykézláb tápászkodva, elmosódott rúzzsal bámul rá bedrogozott állapotban. Columbo ezalatt, a televíziózás legalsó szintjén kutyáját a hóna alá csapva a tv-szerelőhöz kopog be éjnek évadján, hogy hazacipelje a megjavított tévét. Amíg Kay, a nagymenő tévéproducer élete mélypontján van, Columbo és kutyája jól szórakoznak a tv-szervízben, ahol Columboék szétszerelt tévéjén nézik a Nagymestert, ami a kutyusnak nagyon tetszik, de túl ezen, a film nyomán Columbo egycsapásra meg is oldja az ügyet.

Kay e mélyponton még úgy beszél a barátnőjéhez, hogy "ugyan már, ez csak egy ócska kis show, ezer ilyet rendezhetek még". Kay azonban téved. Másnap bemegy a munkahelyére, és szembesül a súlyos nézettségi indexekkel. Ekkor is optimista, azt mondja, "nem baj, ezt is csak kiheverjük". Kay ismét téved, s közben tovább sodródik lefelé a lejtőn. Ekkor már Columbo is a nyomában van, és a csatorna tulajdonosa is. A kockák mind el vannak vetve, a hullámok már felkorbácsolódtak, hogy összecsapjanak a feje felett.

Ez az este az utolsó Kay számára. Forgatás a vidámparkban. Kay minden idegszálával erre a forgatásra koncentrál, a sok kudarc után ezen a fronton majd jól teljesít végre. Mielőtt a forgatás helyszínére indulna, Columbo megjelenik nála. Elmondja neki a kitisztíttatott blézert - innentől szegény lány már csak menekül. A blézer egyébiránt ismét a nő kiszolgáltatottságát hangsúlyozza: csacska lány annyira optimista volt a kapcsolatukat illetően, hogy a férfi címét adta meg a tisztítóban, csacska lány, hova gondolt.

Kay gyakorlatilag menekül a forgatásra. A liftben azonban megpillantja a pisztolyt, a gyilkos bizonyítékot. Pech-sorozatának a csúcspontja, hogy még a pisztolyt is épp most kell eltüntetnie. Columbo-t lerázza, hogy ezt elintézhesse.

A jelenet a liftben, drámai csúcspont. A bűnös agóniája. Minden erejét, minden akaratát bedobva görcsösen küzd azért, hogy megkaparintsa azt a fránya pisztolyt, ami sötét árnyékként ott figyel a lift mennyezetén keresztül. Hosszú pechsorozat után Kay most a legszerencsétlenebb. Összpontosításával persze meg tudja oldani a problémát - azonban pont ez a baj, ez az első sikere a gyilkosság óta, de pont ez a siker az, ami a kegyelemdöfés is a számára. Tökéletes dráma. A végzetes csapdában vergődő lány.

Kay végül azt hiszi, győzött, mert eltüntette a pisztolyt, valójában azonban megpecsételte a sorsát. A parkolóban az ezüst Mercedes "Kay 1" rendszámmal úgy fogadja, mint egy kísértet. Kay tovább menekül - a végső zsákutca, illetve az őrület felé ...



A forgatás helyszínére érkezve Kay találkozik a csatorna tulajdonosával, aki beülteti maga mellé a limuzinba. Kay azt hiszi, olyan pozícióból tárgyalhat, amilyenből szokott, amikor együtt volt a szerelmével - de téved. A tulaj kegyetlen hűvösséggel rúgja ki a nőt - amely aktus közben természetesen szivarozik. A fehér nyaksálat viselő, öltönyös szivarozó csúcsvezető, miután végzett a lánnyal, odaszól a sofőrnek, hogy "menjünk a partyra". Kay úgy reagál, hogy valahogy ezt is túléli majd ...



Szegény lány - a forgatáson, ahova érkezett, már semmi keresnivalója. El is tűnne, ha tehetné, de meglátja Columbo-t, aki elől már az őrület határán menekül. Semmit sem szeretne, csak egy kis magányt, hogy végre egyedül lehessen, hogy egy pillanatnyi lélegzethez jusson. De nincs ekkora szerencséje. Bemenekül a közvetítőkocsiba. A narancssárga mappát, amiben a forgatókönyv van (kvázi a karrierje) az asztalra dobja, hiszen már nincs semmi tétje. Próbálna elosonni, de az ajtóban ott van Columbo, a végzet embere. Így ismét felveszi a forgatókönyvet - pedig már semmi tétje. Kay, aki megszerezte magának a pozíciót, ami az istenek szerint is járt volna neki, most mindent elveszített, sőt, még többet is, és itt ül, a forgatókönyvet már csak színlelésből böngészve várja, hogy lesújtson rá a végzet. Nincs menekvés - sakk és matt. Vége.

A Make Me a Perfect Murder egy csodálatos dráma, sőt, tragédia. Részletei nemcsak kiállták az idők próbáját, de briliáns, hovatovább klasszikus műalkotássá avatták e filmet. Nem egy precíz mű, amelyben minden részlet a helyén van (bár ezt is elomdhatjuk róla), hanem sokkal inkább egyfajta Sturm Und Drang költemény - ahol a szenvedély, az emóció sodrása uralja a drámai teret.

Egy romantikus tragédia ez a szegény lányról, akit a férfiak egy eldobhatós nőcskeként félresöpörtek, és akit kálváriáján Columbo kísér végig - egészen végig. Kay az utolsó pillanatban is azt mondja, hogy nem omlik össze, majd küzd és küzd, és talán még győz is - szegény lány ...