2009-12-14
Poligamy
Egy drámai párkapcsolat
A Poligamy alkotói igyekeztek egybegyűjteni azokat az elemeket, amiktől sikeres lett nálunk már egy-két magyar vígjáték, egészen pontosan a Csak Szex és Más Semmi és a Valami Amerika. Az első film 2005 decemberi eleji sikerének emlékére ez a film is Mikulás környékén jelent meg, plusz Csányi Sándor a főszereplője, ami pedig a Valami Amerikát illeti, nos, annyi elég is, hogy a Herendi Gábor-féle Skyfilm gyártotta és forgalmazza a Poligamy-t. Hiába a két sikeres film-párhuzam, a Poligamy sajnos elég sótlan és üres film lett, ami nem is biztos, hogy valóban vígjáték.
Mi inkább hajlanánk a drámai műfajra, tekintve, hogy egyszer
sem sikerült nevetnünk a film alatt, ezzel szemben eléggé lehangoló képet festett a fiatal értelmiségi párok életéről. (Plusz Csányi Sándor végig olyan fancsali és kifejezéstelen arcot vágott benne, ami még inkább elvette az életkedvünket..)
Az alapszituációt hívhatnánk érdekesnek is (egy fickó minden reggel más nővel az ágyában ébred, akik mind ugyanannak a fix csajának adják ki magukat), de az a helyzet, hogy végül nem lesz az. Egy ilyen misztikus személycserés történetnél érdeklődve várjuk a végkifejletet, amikor a Hatodik Érzék, Vagy a Felejtés módjára lelepleződik, mi áll a megmagyarázhatatlan események mögött, nos, itt (talán nem árulunk el ezzel semmit) várhatjuk ezt a nagy csavart.
Az elsőfilmes író-rendező Orosz Dénes tényleg nem ment túl messzire, amikor a főhősének egy budapesti 30-as, éppenséggel forgatókönyvíró srácot választ (akinek a legjobb barátját játsszó színész, Mészáros Béla egy-az-egyben hasonlít a rendezőre). A főhős tehát forgatókönyveket ír, ami az első olyan elem, ami azt mutatja, a megúszásra törekszik a film, nem képes eredeti dolgokkal előállni, ezért inkább egy olyan bennfentes rétegvilággal hozakodik elő, ami a Valami Amerikában még nem volt idegesítő (Pindroch Csaba reklámfilmes és forgatókönyvíróként éldegélt), de ezúttal az egy-az-egybeni lefedettség miatt már az. (Ráadásul olyan totál közhelyekbe is belefutnak a szereplőink, mint hogy "a fősikolán nem erről álmodtak, de meg kell élni valamiből, és ezért szerencsétlen tv-sorozatokat is el kell vállalniuk"...)).
Adott tehát egy írogató főszereplőnk, András, aki egy kissé agresszív csajjal jár, Lillával. A lány kijelenti, hogy esküvőt-gyereket, stb akar, ekkor és ekkor, miközben egyikőjük mozdulatán vagy szaván sem érződik, hogy szeretnék egymást. Nem, ez nem tűnik szerelemnek, ez egy párkapcsolat
, olyan, amilyet egy béna reklámfilmbe vagy netán tv-sorozatba találhatnak ki, olyan, amiben a felek unatkoznak egymás mellett, de tompák ahhoz, hogy újítsanak, ezért inkább elviselik egymás szerencsétlen beszólásait és játékait. Ennél kevésbé romantikusat nem is tudunk elképzelni, és ekkor már (a film elején) elkezdünk gyanakodni a film milyenségét illetően.
Aztán ez a Lilla karakter eltűnik szerencsére, vagyis csak a színésznő, a Lilla név marad, és más-más lányok ébrednek Lillaként a továbbra is nagyon belassult Csányi Sándor mellett. Az a Csányi Sándor, aki a 2005-ös Csak Szex-ben még vicces és helyes volt, most leginkább egy kiégett, kicsit elhízott, letompult fickót játszott, akinek még mintha a beszéd is nehezére esne. Szóval András karakterünk meglepődik a barátnők gyors cserélődésén, de mivel a film sem akadhat le ezen (elvileg), neki is túl kell rajta jutnia, úgyhogy egy idő után a világ legtermészetesebb módján mozog mindenféle nők mellett, mint azok fix pasija. Sajnos ez a vonal sem vicces, sőt, még érdekesnek sem érdekes, mint ahogy azok a hely-és időkitöltő részletek is fárasztóak, amikben az egyik após-jelöltje újgazdag fél-maffiózó, vagy az Andrásék által írt tv-sorozatban direkt termékelhelyezés bukkan fel (ez a Magyar Vándor marketingkampánya, vagy a 9 és Fél Randi óta nem vicces).
Tulajdonképpen semmi nem történik a film közepetáján, megy az idő, nők jönnek-mennek, de már nem vagyunk annyira kiváncsiak arra sem, mi áll emögött a Lilla-csere mögött. Ahhoz képest, hogy itt majdnem mindenki forgatókönyvíró, a film sztorija és párbeszédei bizony elég rosszul lettek megírva, és egyrészt semmitmondó, másrészt unalmas lett a film. Mészáros Béla, az András karakter barátja tagadja, hogy ő is több Lillát látna, de ez sem számít egy idő után, a jövő-menő csajok között alig akad szimpatikus (fura a szépséges és tehetséges Osvárt Andreát, Parti Nórát, vagy Venczel Verát pár perces szerepekben "ellőni").
András karakterünk is egyre kevésbé érdekfeszítő, és miközben haladunk a vége főcím felé, rájövünk, hogy Tompos Kátyát, aki elvileg a női főszereplő, eddig egy kézen megszámlálható jelenetben
láttuk csupán, pár perc erejéig. Mivel nincs egy rendes, jól felépített sztorink, ezért mellékszereplőknek kell beugraniuk a "szórakoztatásunkra", ilyen a sokat favorizált Péterfy Bori nevű színésznő-énekesnő, aki most kettős szerepet is kapott, bár egyikben sem volt túl jó. A forgatókönyvnél és a rutinos színészi játékoknál talán csak a filmzenék voltak zavaróbbak, az ezzel foglalkozó stábtag csupán összeszedett pár számot, ami vicces lehet, vagy egy adott körön belül kedvelt, de az biztos, hogy hangulatilag egyetlen jelenetet sem dobott fel, vagy erősített meg.
A Poligamy egy elsőfilm, és ilyenkor elnézőbbek vagyunk a végeredménnyel szemben, de ezzel együtt is fárasztónak tartjuk. Túlságosan középszerű a világa, nincs benne szinte semmi eredeti, fiatalos, vagy hasonló, és még csak nem is vicces. Ami pedig a főhősöket illeti, az embernek őket látva elmegy a kedve a párkapcsolatoktól, úgy általában, és alig várja, hogy kikapjon végre egy igazi romantikus filmet, amiben nem a sztenderd, auchan-világú párok kisded játékait nézi végig, hanem valódi érzelmeket, fordulatokat, drámákat, vagyis bármit, ami a szerelemmel együtt szokott járni a filmekben...
sem sikerült nevetnünk a film alatt, ezzel szemben eléggé lehangoló képet festett a fiatal értelmiségi párok életéről. (Plusz Csányi Sándor végig olyan fancsali és kifejezéstelen arcot vágott benne, ami még inkább elvette az életkedvünket..)
Az alapszituációt hívhatnánk érdekesnek is (egy fickó minden reggel más nővel az ágyában ébred, akik mind ugyanannak a fix csajának adják ki magukat), de az a helyzet, hogy végül nem lesz az. Egy ilyen misztikus személycserés történetnél érdeklődve várjuk a végkifejletet, amikor a Hatodik Érzék, Vagy a Felejtés módjára lelepleződik, mi áll a megmagyarázhatatlan események mögött, nos, itt (talán nem árulunk el ezzel semmit) várhatjuk ezt a nagy csavart.
Az elsőfilmes író-rendező Orosz Dénes tényleg nem ment túl messzire, amikor a főhősének egy budapesti 30-as, éppenséggel forgatókönyvíró srácot választ (akinek a legjobb barátját játsszó színész, Mészáros Béla egy-az-egyben hasonlít a rendezőre). A főhős tehát forgatókönyveket ír, ami az első olyan elem, ami azt mutatja, a megúszásra törekszik a film, nem képes eredeti dolgokkal előállni, ezért inkább egy olyan bennfentes rétegvilággal hozakodik elő, ami a Valami Amerikában még nem volt idegesítő (Pindroch Csaba reklámfilmes és forgatókönyvíróként éldegélt), de ezúttal az egy-az-egybeni lefedettség miatt már az. (Ráadásul olyan totál közhelyekbe is belefutnak a szereplőink, mint hogy "a fősikolán nem erről álmodtak, de meg kell élni valamiből, és ezért szerencsétlen tv-sorozatokat is el kell vállalniuk"...)).
Adott tehát egy írogató főszereplőnk, András, aki egy kissé agresszív csajjal jár, Lillával. A lány kijelenti, hogy esküvőt-gyereket, stb akar, ekkor és ekkor, miközben egyikőjük mozdulatán vagy szaván sem érződik, hogy szeretnék egymást. Nem, ez nem tűnik szerelemnek, ez egy párkapcsolat
, olyan, amilyet egy béna reklámfilmbe vagy netán tv-sorozatba találhatnak ki, olyan, amiben a felek unatkoznak egymás mellett, de tompák ahhoz, hogy újítsanak, ezért inkább elviselik egymás szerencsétlen beszólásait és játékait. Ennél kevésbé romantikusat nem is tudunk elképzelni, és ekkor már (a film elején) elkezdünk gyanakodni a film milyenségét illetően.
Aztán ez a Lilla karakter eltűnik szerencsére, vagyis csak a színésznő, a Lilla név marad, és más-más lányok ébrednek Lillaként a továbbra is nagyon belassult Csányi Sándor mellett. Az a Csányi Sándor, aki a 2005-ös Csak Szex-ben még vicces és helyes volt, most leginkább egy kiégett, kicsit elhízott, letompult fickót játszott, akinek még mintha a beszéd is nehezére esne. Szóval András karakterünk meglepődik a barátnők gyors cserélődésén, de mivel a film sem akadhat le ezen (elvileg), neki is túl kell rajta jutnia, úgyhogy egy idő után a világ legtermészetesebb módján mozog mindenféle nők mellett, mint azok fix pasija. Sajnos ez a vonal sem vicces, sőt, még érdekesnek sem érdekes, mint ahogy azok a hely-és időkitöltő részletek is fárasztóak, amikben az egyik após-jelöltje újgazdag fél-maffiózó, vagy az Andrásék által írt tv-sorozatban direkt termékelhelyezés bukkan fel (ez a Magyar Vándor marketingkampánya, vagy a 9 és Fél Randi óta nem vicces).
Tulajdonképpen semmi nem történik a film közepetáján, megy az idő, nők jönnek-mennek, de már nem vagyunk annyira kiváncsiak arra sem, mi áll emögött a Lilla-csere mögött. Ahhoz képest, hogy itt majdnem mindenki forgatókönyvíró, a film sztorija és párbeszédei bizony elég rosszul lettek megírva, és egyrészt semmitmondó, másrészt unalmas lett a film. Mészáros Béla, az András karakter barátja tagadja, hogy ő is több Lillát látna, de ez sem számít egy idő után, a jövő-menő csajok között alig akad szimpatikus (fura a szépséges és tehetséges Osvárt Andreát, Parti Nórát, vagy Venczel Verát pár perces szerepekben "ellőni").
András karakterünk is egyre kevésbé érdekfeszítő, és miközben haladunk a vége főcím felé, rájövünk, hogy Tompos Kátyát, aki elvileg a női főszereplő, eddig egy kézen megszámlálható jelenetben
láttuk csupán, pár perc erejéig. Mivel nincs egy rendes, jól felépített sztorink, ezért mellékszereplőknek kell beugraniuk a "szórakoztatásunkra", ilyen a sokat favorizált Péterfy Bori nevű színésznő-énekesnő, aki most kettős szerepet is kapott, bár egyikben sem volt túl jó. A forgatókönyvnél és a rutinos színészi játékoknál talán csak a filmzenék voltak zavaróbbak, az ezzel foglalkozó stábtag csupán összeszedett pár számot, ami vicces lehet, vagy egy adott körön belül kedvelt, de az biztos, hogy hangulatilag egyetlen jelenetet sem dobott fel, vagy erősített meg.
A Poligamy egy elsőfilm, és ilyenkor elnézőbbek vagyunk a végeredménnyel szemben, de ezzel együtt is fárasztónak tartjuk. Túlságosan középszerű a világa, nincs benne szinte semmi eredeti, fiatalos, vagy hasonló, és még csak nem is vicces. Ami pedig a főhősöket illeti, az embernek őket látva elmegy a kedve a párkapcsolatoktól, úgy általában, és alig várja, hogy kikapjon végre egy igazi romantikus filmet, amiben nem a sztenderd, auchan-világú párok kisded játékait nézi végig, hanem valódi érzelmeket, fordulatokat, drámákat, vagyis bármit, ami a szerelemmel együtt szokott járni a filmekben...
-olasz-
2009-12-14