2010-02-07
Kolorádó Kid
Hanyas vagy, '56-os?
Vágvölgyi B. András, az alternatív film barátja, Bódy Gábor filmjeinek barátja, a laza filmesztéta, a rendszerváltó értelmiség (demokratikus ellenzék) oszlopos tagja 20 évvel a rendszerváltás után történelmi filmet készített, amelyben Menyhárt Jenő és Bárdos-Deák Ági is szerepelnek - létezik-e ennél jobb hír egy filmszemlén?
Ne kerteljünk, enyhén szólva meglepődik az ember, amikor kiírják, hogy 1959. 
Mindegy, ez biztosan valami előzmény, és hamarosan jön majd a lényeg, a '80-as évek, Menyhárt Jenő és 1989-90. De nem. Vágvölgyi B. András filmje makacsul az '50-es években játszódik: '56-ban és '59-ben, a forradalomban, forradalom előtt és forradalom után.
Az egész furán és izgalmasan indul. A jó filmek bevonnak minket a hétköznapokba, s a Kolorádó Kid pontosan ezt teszi. Pesti bérház - szuper hangulat!A furcsaság forrását is hamar meg tudjuk fogni: sem az utcához nem nyúltak hozzá, sem a "homokfúvás" felirathoz egy ablakon, a rendőröknek pedig '70-es, '80-as évekbeli egyenruhájuk volt. Ez tulajdonképpen bevezeti a nézőt a történelmi időkkel kapcsolatos oldott lazaságba, mégis azt kell mondanunk, nem eléggé.
A nyitó jelenetek tele vannak élettel, a főszereplőlány, Iskiné pedig tökéletes választás, remek stílus.
A film magával ragadja a nézőt. A legjobb rész, a tetőpont az, amikor elmennek egy bárba a főszereplő sráccal, a bár neonját jó hosszasan csodálhatjuk, a bár előtt évődő pár rövid beszűrődő dialógusa pedig Bódy Gábor stílusát idézi meg. Ekkor még annyira örülünk, hogy nemigen foglalkozunk azzal, hogy a szlengek éppenséggel baromira nem felelnek meg a kornak. Először egy bukkan fel, aztán még egy, mint a koppanó esőcseppek, míg végül elered a zápor. "Rágyógyul", "szúr", olyan sok volt, hogy már nehéz összeszedni őket. A szlengek zavaróak voltak, mert ekkor még nem voltunk rá felkészülve, hogy a film tulajdonképpen a '80-as években játszódik (amit eléggé nehéz lesz megmagyarázni).
Hogyan játszódhat egy '56-os film a '80-as években? Hm, hát a hangulat a ludas, az, ahogyan a dolgok működnek, ahogyan az emberek viselkednek. Láttuk a zseniális Megáll az Idő-t, és egyébiránt is, láttuk a 70-es évek filmjeiben, hogy az emberek hogyan érintkeztek egymással, hogyan beszéltek, hogyan reagáltak dolgokra. Amit ebben a filmben látni, az ég
és föld. Ez tulajdonképpen egy képregény a valósághoz képest. Akárhogyan is, ezek a szereplők már át vannak itatva a 80-as évek enyhülésének, sőt, az enyhülés nyomán megindult nagy fellazulásnak a hangulatával. Amit e filmben látunk, az ráadásul nem is a 80-as évek elejének, hanem a második felének felel meg, amivel kapcsolatban Török Ferenc Moszkva Tér c. filmje abszolút mérvadó. Így amit látunk, az egy nagyon lazára löttyintett történelem-koktél, amiben a részletek körülbelül annyira stimmelnek, mint valami képregényben. Amikor például főhősünk, Kreuzer Béla a Kádár rezsim börtönében rájön, hogy a társai vallanak ellene, a külföldi elsőfilmesek, főiskolások vizsgafilmjeiből ismerős elektromos gitárhang ábrázolja képregényhősünk lelkiállapotát. Ez a film úgy '50-es évek, mint a Hungária együttes és a Hotel Mentol. Azon, hogy mennyire szórakoztató, lehet vitatkozni, illetve kinek-kinek más lehet a tapasztalata, de az, hogy mennyire komoly, nem kérdés.
A sztori egyébként vicces, balhés, Svejk-es, nagy ritkán, jobb pillanataiban pedig majdnem Rejtő Jenős, kár, hogy pont 56-ban játszódik. Miért nem '62-ben? Miért nem '82-ben? Miért nem 1948-ban, vagy 2048-ban? Vagy miért nem utazgatnak össze-vissza az időben, mint egy Monty Python-os filmben? Így, ez az '56-os dolog nagyon hamis volt, egyetlen jelenetsorban sikerült ráhangolódni: amikor Gáspár Tibor felesége meglátogatja őt a börtönben, plusz az ezt követő jelenet. Később a film minden figyelmeztetés nélkül átmegy egy Guy Ritchie-filmbe, bár lehet, hogy Tarantino akar lenni, hiszen a leszámoláshoz a Ponyvaregény hitman dresszébe öltöztetik Kreuzer Bélust.
Ördög tudja, nehéz egy olyan filmről beszélni, amely a Bódy Gábor-i találmányt követve remek művészekkel népesíti be a vásznat, lásd Menyhárt Jenő, aki szuper volt,
nem úgy mint Máriás Béla, akinek nem volt ilyen szerencséje, és nem kapott ilyen normális szerepet. Fura film, nehéz megfogni, mitől az, de nem lehetetlen. Először is az ember simán elviseli a poénos, betépett sztorigörgetést, de az, hogy a börtön folyosóján, ahol konkrétan embereket vittek kivégzésre, akiknek Vajna és forgatókönyvírói (köztük Bereményi!) nagyon komoly emléket állítottak, most balhés fiatalok masírozzanak akárhány évnyi kosárfonogatós büntetésükre, hogy aztán Kreutzer úgy szabaduljon ki, mint egy gengszter (mint a Zuhanórepülésben-ben), aki megy folytatni balhés életét, az nem igazán stimmel. Hülyén jön ki, ez egy másik film, egy sima fikció, egy kazi a tékából, nem az '56-os forradalmárok élete.
Ezt leszámítva azonban a filmben van valami izgalmas, amire nem könnyű rájönni, de a film segít (azzal, hogy valójában a '80-as években játszódik). Az izgalmas az benne, hogy ha egy képzeletbeli szemünkkel nézzük, ha úgy nézzük, mintha a '80-as években látnánk, akkor egész más. Azaz működhetne is, sőt, tuti működne, ha mondjuk 1987-ben készült volna. Ha így lett volna, akkor az egész forradalom
balhés, lesz*rom kezelése sem lett volna zavaró, hiszen akkor még tilos volt forradalomnak nevezni is, szóval akkor nem azon sopánkodtunk volna, hogy nem állít semmiféle emléket 1956-nak, hanem annak örültünk volna, hogy 1956 nyomán egy olyan fantáziafilmet készített Vágvölgyi B. András, amely beindítja a fiatalokat.
Mindegy, hogy ma milyennek látjuk (egyébiránt nem egy jó filmnek), 1987-ben, ha a Kis Valentino és a Kutya Éji Dala vagy az Eszkimó Asszony Fázik, vagy a Megáll az Idő vagy az Álombrigád szent társaságába nem is került volna be, valahol az Uramisten, a Te Rongyos Élet és a Könnyű Testisértés környékén simán megállta volna a helyét. Mindegy, reméljük, Vágvölgyi a következő filmjét végre a '80-as évekről készíti, a forgatókönyv megírásakor pedig legalább elbeszélget Bereményivel :)
Mindegy, ez biztosan valami előzmény, és hamarosan jön majd a lényeg, a '80-as évek, Menyhárt Jenő és 1989-90. De nem. Vágvölgyi B. András filmje makacsul az '50-es években játszódik: '56-ban és '59-ben, a forradalomban, forradalom előtt és forradalom után.
Az egész furán és izgalmasan indul. A jó filmek bevonnak minket a hétköznapokba, s a Kolorádó Kid pontosan ezt teszi. Pesti bérház - szuper hangulat!A furcsaság forrását is hamar meg tudjuk fogni: sem az utcához nem nyúltak hozzá, sem a "homokfúvás" felirathoz egy ablakon, a rendőröknek pedig '70-es, '80-as évekbeli egyenruhájuk volt. Ez tulajdonképpen bevezeti a nézőt a történelmi időkkel kapcsolatos oldott lazaságba, mégis azt kell mondanunk, nem eléggé.
A nyitó jelenetek tele vannak élettel, a főszereplőlány, Iskiné pedig tökéletes választás, remek stílus.
A film magával ragadja a nézőt. A legjobb rész, a tetőpont az, amikor elmennek egy bárba a főszereplő sráccal, a bár neonját jó hosszasan csodálhatjuk, a bár előtt évődő pár rövid beszűrődő dialógusa pedig Bódy Gábor stílusát idézi meg. Ekkor még annyira örülünk, hogy nemigen foglalkozunk azzal, hogy a szlengek éppenséggel baromira nem felelnek meg a kornak. Először egy bukkan fel, aztán még egy, mint a koppanó esőcseppek, míg végül elered a zápor. "Rágyógyul", "szúr", olyan sok volt, hogy már nehéz összeszedni őket. A szlengek zavaróak voltak, mert ekkor még nem voltunk rá felkészülve, hogy a film tulajdonképpen a '80-as években játszódik (amit eléggé nehéz lesz megmagyarázni).
Hogyan játszódhat egy '56-os film a '80-as években? Hm, hát a hangulat a ludas, az, ahogyan a dolgok működnek, ahogyan az emberek viselkednek. Láttuk a zseniális Megáll az Idő-t, és egyébiránt is, láttuk a 70-es évek filmjeiben, hogy az emberek hogyan érintkeztek egymással, hogyan beszéltek, hogyan reagáltak dolgokra. Amit ebben a filmben látni, az ég
és föld. Ez tulajdonképpen egy képregény a valósághoz képest. Akárhogyan is, ezek a szereplők már át vannak itatva a 80-as évek enyhülésének, sőt, az enyhülés nyomán megindult nagy fellazulásnak a hangulatával. Amit e filmben látunk, az ráadásul nem is a 80-as évek elejének, hanem a második felének felel meg, amivel kapcsolatban Török Ferenc Moszkva Tér c. filmje abszolút mérvadó. Így amit látunk, az egy nagyon lazára löttyintett történelem-koktél, amiben a részletek körülbelül annyira stimmelnek, mint valami képregényben. Amikor például főhősünk, Kreuzer Béla a Kádár rezsim börtönében rájön, hogy a társai vallanak ellene, a külföldi elsőfilmesek, főiskolások vizsgafilmjeiből ismerős elektromos gitárhang ábrázolja képregényhősünk lelkiállapotát. Ez a film úgy '50-es évek, mint a Hungária együttes és a Hotel Mentol. Azon, hogy mennyire szórakoztató, lehet vitatkozni, illetve kinek-kinek más lehet a tapasztalata, de az, hogy mennyire komoly, nem kérdés.
A sztori egyébként vicces, balhés, Svejk-es, nagy ritkán, jobb pillanataiban pedig majdnem Rejtő Jenős, kár, hogy pont 56-ban játszódik. Miért nem '62-ben? Miért nem '82-ben? Miért nem 1948-ban, vagy 2048-ban? Vagy miért nem utazgatnak össze-vissza az időben, mint egy Monty Python-os filmben? Így, ez az '56-os dolog nagyon hamis volt, egyetlen jelenetsorban sikerült ráhangolódni: amikor Gáspár Tibor felesége meglátogatja őt a börtönben, plusz az ezt követő jelenet. Később a film minden figyelmeztetés nélkül átmegy egy Guy Ritchie-filmbe, bár lehet, hogy Tarantino akar lenni, hiszen a leszámoláshoz a Ponyvaregény hitman dresszébe öltöztetik Kreuzer Bélust.
Ördög tudja, nehéz egy olyan filmről beszélni, amely a Bódy Gábor-i találmányt követve remek művészekkel népesíti be a vásznat, lásd Menyhárt Jenő, aki szuper volt,
nem úgy mint Máriás Béla, akinek nem volt ilyen szerencséje, és nem kapott ilyen normális szerepet. Fura film, nehéz megfogni, mitől az, de nem lehetetlen. Először is az ember simán elviseli a poénos, betépett sztorigörgetést, de az, hogy a börtön folyosóján, ahol konkrétan embereket vittek kivégzésre, akiknek Vajna és forgatókönyvírói (köztük Bereményi!) nagyon komoly emléket állítottak, most balhés fiatalok masírozzanak akárhány évnyi kosárfonogatós büntetésükre, hogy aztán Kreutzer úgy szabaduljon ki, mint egy gengszter (mint a Zuhanórepülésben-ben), aki megy folytatni balhés életét, az nem igazán stimmel. Hülyén jön ki, ez egy másik film, egy sima fikció, egy kazi a tékából, nem az '56-os forradalmárok élete.
Ezt leszámítva azonban a filmben van valami izgalmas, amire nem könnyű rájönni, de a film segít (azzal, hogy valójában a '80-as években játszódik). Az izgalmas az benne, hogy ha egy képzeletbeli szemünkkel nézzük, ha úgy nézzük, mintha a '80-as években látnánk, akkor egész más. Azaz működhetne is, sőt, tuti működne, ha mondjuk 1987-ben készült volna. Ha így lett volna, akkor az egész forradalom
balhés, lesz*rom kezelése sem lett volna zavaró, hiszen akkor még tilos volt forradalomnak nevezni is, szóval akkor nem azon sopánkodtunk volna, hogy nem állít semmiféle emléket 1956-nak, hanem annak örültünk volna, hogy 1956 nyomán egy olyan fantáziafilmet készített Vágvölgyi B. András, amely beindítja a fiatalokat.
Mindegy, hogy ma milyennek látjuk (egyébiránt nem egy jó filmnek), 1987-ben, ha a Kis Valentino és a Kutya Éji Dala vagy az Eszkimó Asszony Fázik, vagy a Megáll az Idő vagy az Álombrigád szent társaságába nem is került volna be, valahol az Uramisten, a Te Rongyos Élet és a Könnyű Testisértés környékén simán megállta volna a helyét. Mindegy, reméljük, Vágvölgyi a következő filmjét végre a '80-as évekről készíti, a forgatókönyv megírásakor pedig legalább elbeszélget Bereményivel :)
-jepe-
2010-02-07