microcspv    "time is not money"
logo Marilyn



2010-02-14

Gondolatok a Filmszemle környékén

Húsz év után


Az "új világ" magyarban furcsamód ma már nem mindig jelent jót, nem mindig jelent olyasmit, mint megpillantani a Szabadságszobrot - New York-ban. Az "új világ" ma már inkább a régi végét jelenti, amihez képest az új mindig kevésbé jó. A Filmszemlén évtizedek után idén először nem lesz helyszín a Kongresszusi Központ - ki hinné, hogy e tény nem heves ünneplés és tobzódó eufória forrása ...

Minden okunk meglenne az örvendezésre, hiszen idén először nemcsak nincs Kongresszusi Központ, de e remek fejlemény mellé az is becsatlakozik jó hírként, hogy a Kongresszusi Központtal együtt annak elitista aspektusa is eltűnt. Idén például Jancsó Miklós új filmjével már nem az volt, hogy először a kiöltözött elit kummanthatja meg, aztán jöhet csak az istenadta nép. Idén már munkások, művészek, művészeket alakító munkások, valamint munkásokat alakító művészek egyszerre tekinthették meg a mester új művét (az előző poénos mondat pedig az Álombrigádból származik). Az idei szemlenyitó mottója e remek fejlemény ellenére sem az, hogy "a mozi mindenkié", hanem az, hogy "szigorúan mozi". A művészet, a művészi kvalitás melletti kiállást a "szigorúan film", vagy "szigorúan művészet" inkább jelenthette volna, hiszen a "mozi" a popkorn vonzatával a szórakozás, a jegyeladás világát jelöli, és így idei mottónk olyan vicces, mintha valaki azt mondaná, szigorúan CGI, vagy szigorúan 3D.

Bár ez spekuláció, mégis úgy tűnik, a szigor az idei Filmszemlébe nem a művészet melletti radikális elkötelezettség révén érkezett, hanem a megszorítások nyomán. Bár már tavaly is válság volt, és már tavaly is megszorítások voltak, a szemlét ez tavaly még nem érintette (és a Kongresszusi Központra külön is egy vagyont sikerült eltapsolni). Ez a megszorítósdi persze a lényeget, a filmeket még nem érinti, hálistenek, ugyanakkor úgy hallottuk, a következő éra MMKA fejese már kiadta a jelszót, a jövőben kevesebb filmet fognak több pénzzel támogatni - no, ez a cián. Ez már úgy hangzik, mint egy rendes, brutális megszorítás, vesszenek a kisebb filmek, a nagyok kapjanak nagy lóvét, a többi meg a kutyát sem érdekli. Ma még nem tudni, ki hogy van vele, de Kamondy Zoltán milliárdos Dolinájára gondolva ez az újfajta MMKA politika nem hangzik túl jól. A filmeknél, ha már kultúráról van szó, az a cél, hogy annyit költsenek rá, amennyit kell, és hogy minden film jó film legyen. Ennek az ellenkezője az, hogy a néhány kiemelt, VIP produkciót jó kitömik, a többi meg nem is létezik, hiszen így minden rendező maxi pénzt akar majd kisajtolni, ha már egyszer odakerül, hogy filmet készíthet.

Az új MMKA szlogen egyébiránt azt is tartalmazza, hogy megszűnik a megélhetési filmkészítés. Ezt nevezhetnénk akár üdítőnek is, nemde? Talán, nevezhettük volna X évvel ezelőtt. Az azonban, hogy ma, szinte egy megadott jelre mindenütt mindenki elkezdi azt nyilatkozgatni, hogy megélhetési filmkészítés, etc, etc - kicsit ízléstelen. Szinte pont ugyanúgy az, mint ahogy 89-90-ben, amikor az MSZMP lebomlása után hirtelen mindenki elkezdte utálni a Kádár-rendszert. Mindegy, e szlogen legalább hivatalosan elismerte, hogy eddig mi volt a pálya, ez is valami.





Ha már a rendszerváltás így szóba jött (A HVG egyébként kettős rendszerváltásról is beszélt), érdekes tény, hogy a rendszerváltás nyomán létrejött rendszer most ünnepli a 20. szülinapját, ami nemcsak szülinap, de az akkori idők újrajátszása is. Gondolj bele, ma a Soros Alapítvány kiírhat egy olyan pályázatot, hogy "20 év szabadság?", és ez a cím nem valami poén, hanem egy lényegre tapintó gondolat ... Az OSA archívum közben azt a költői kérdést feszegeti, hogy 1989 volt-e egyáltalán ..

Enyhülés van, ismét. Megnyitották az MTI archívumát, és tavaly ilyenkor már a '89-es filmszemléről lehetett olvasni. Tavaly volt 20 éve, hogy megjelent az Álombrigád, Jeles András (egyik) zseniális filmje, amely 1983-tól a rendszerváltás pillanatáig dobozban volt. Tavaly tehát megtapsoltuk, hogy 1989 milyen kitűnő év volt, de mi van az elmúlt 20 évvel? Konkrétan, hol van az Álombrigád? Lemegyek a boltba, és megvehetem DVD-n? Megjelent a '90-ben vagy '92-ben VHS-en? Aztán pedig 2002-ben DVD-n? HA abból indulunk ki, hogy Bódy Gábor 1981-es Psyché-je 2009 februárjában jelent meg DVD-n, akkor az Álombrigád, csakúgy, mint a Kutya Éji Dala 2011-re várhatóak, a Forradalom Után pedig 2018-ban. Eközben például a Tanú 2003 óta megvan DVD-n, és Jancsó Miklós rendszerváltás előtti filmjeiből is néhány, és ezzel az összehasonlítással nem Jancsó vagy Bacsó filmjeit értékeljük le (távol álljon), csupán arra furcsa tényre próbálunk rávilágítani, hogy a rendszerváltás előtti elfogadott nagy rendezők, és az akkori lázadó fiatalok, kult-filmesek nem cseréltek helyet.

Szentjóby híres Kentaur-ja 1975-ből is csak nemrég lett befejezve (2009 november!). 2006 emlékév volt, 1956 évfordulója, de hiába is akartál, vagy akarsz azóta is elugrani a sarki könyvesboltba, hogy megvedd Jeles Szélvihar c. (1 másik) remekművét - mert nem kapható, és nincs, nincs, nincs. Hol van Gazsi Zoltán a Trabant-ról, illetve a Balatonról forgatott korszakos filmje, az "Időt Töltök"? Talán a boltokban? A könyvtárakban? Filmarchívumban. Szinte forradalmi fejleménynek számít, hogy ma már a BBS Archív-ban meg lehet tekinteni (a Műcsarnokban), bár ott is történt némi szelekció az akkori forradalmi doksifilmekkel szemben. Elmondhatjuk, hogy a '80-as évek legizgalmasabb, legmenőbb magyar kult filmjei átaludták a rendszerváltás utáni első 20 évet, anélkül, hogy befolyásolhatták volna a kultúrát. A Kádár rendszer dobozba zárta a nemkívánatos filmeket - mi, az állítólagos szabadság érájában a nem-támogatottság csapdájába zártuk őket, és a végeredmény ugyanaz, mintha dobozba lennének zárva.





Hogy hogy jön a DVD-forgalmazás a Filmszemléhez? Talán onnan, hogy filmkultúránk megbecsüléséről van szó, arról hogy hogyan gondozzuk azt a kincset, ami együtt hajózik velünk az időben. Arról, hogy a rendszerváltás utáni rendszer mennyire becsülte (& becsüli) meg a természetes szövetségeseit, azokat a forradalmi filmeket, amik szembe mentek a rendszerváltás előtti idők világával, s mint ilyenek, segítettek lebontani a falat, sőt, megalapozták azt a kultúrát, amibe később csak úgy belesüppedhettünk, mit egy kényelmes fotelba.



A Filmszemlének nem valami versengésnek és díjkiosztónak, hanem a magyar film ünnepének kellene lennie, egy olyan vidám és felhőtlen hétnek, mint amilyen a Francia Filmnapok, ami nem jöhet létre, csakis akkor, ha az egész filmkultúránkat megbecsüljük, ha hozzáállásunk a filmhez alapjaiban pozitív. Az idei "szigorú szemle" biztos, hogy egy korszak vége, de nem biztos, hogy egy jobb korszak kezdete, ma is, mint 1989-90-ben, lehetne más is a politika, de nem biztos, hogy az lesz.

Lehetne például, hogy egy olyan irányban indulnánk el, amelyben a filmkultúrát támogatjuk, és nem sztárfilmesek kiemelt filmjeire adunk még nagyobb összegeket, sőt, nem is csak az idei filmekre adunk összegeket, hanem egész filmkultúránkra, hogy a jövő generációi előtt ne kelljen szégyenkeznünk. Feladtuk a "jóöreg" Kongresszusi Központot? Hurrá! Ideje volt! Horváth György egyszer már megkísérelte a filmszemlét és a magyar filmet lehozni a ködös Olympos-ról, az emberek közé, a belvárosba (1996), az volt az első határozott lépés, amellyel a szemle elkezdett távolodni a Kongresszusi Központtól.

Ami késik, nem múlik, 14 évvel később lám, újabb lépés ugyanebben az irányban ... elgondolni is elmét próbáló, vajon mi lesz 2034-ben ... Persze ennél fontosabb kérdés, hogy mikor jelenik meg végre az Álombrigád, a Kis Valentino, Megáll az Idő, a Kutya Éji Dala, az Anzix, és jópár forgalomból kivont klasszikus DVD-n végre ... (kérdezzük ezt ma, a Blu-Ray korszak hajnalán).
-jepe-
2010-02-14

Címkék: filmszemle, kis valentino, bódy gábor, álombrigád, jeles andrás, rendszerváltás, mmka