Szinglik Éjszakája

Azért az SOS-re, mert az volt az első olyan Sas Tamás-Köbli Norbert-Kaszás Géza produktum, ami egy rózsaszínű színvilágban utazó, társkereséssel, magányos lánykarakterek felvonultatásával működő filmet fedett, egy elvileg macsó, de aztán mégsem harmincas srác-karakter főszereplésével, amiben a "párom" szörnyű kifejezéshez kötődő kultúra elemei tobzódtak. Az SOS romantikusnak készült, de aztán végül inkább vicces lett, bár nem abban az értelemben, ahogy azt az alkotók szerették volna (a Merci csoki hangsúlyos majszolgatására gondolunk, az amerikai filmekből vett furán lefordított beszólásokra, mint hogy "ez közel volt", stb...). A 9 és Fél Randi sem tért le erről a népszerű, csajokkal, társkereséssel, szex-szel és egyéb eladható dolgokkal kikövezett pályáról, viszont már jobban sikerült, és kevesebb olyan mozzanat került bele, amitől az ember összerezzen.

A harmadik Sas Tamás romantikus kalandfilm a fentiek fényében visszaesést jelent, mert itt hasonló erőltetések adódnak, mint az SOS-ben voltak, miközben nem tudták alkalmazni a 9 és Fél Randi természetesebbnek tűnő stílusát, jobb dramaturgiáját. A Szinglik Éjszakájának már a címe sem stimmel, mivel egy délután eseményeit látjuk, de nem számít, úgy tűnik, hamarabb született meg a "slágergyanús" szám, ami film fő betétdala (és amiben szinglikről és éjszakákról esik szó), mintsem összeált volna a forgatókönyv.

No de ne akadjunk le a címnél, illetve a végig nagyon mesterkélt és zavaró filmzenénél, mert a történet még csak most indul.


Már az első Sas-féle romantikus vígjátéknál látszott, a forgatókönyvírók, a rendező, a dramaturg mind az amerikai, pontosabban a Hollywood-i "romcom"-ok menetét követnék szívük szerint. Miért is ne működne hazai gyártásban egy fiatal csajokkal telepakolt film, amiben egy harmincas csávó egy jó cégnél jó munkát végez, egyedül neveli a gyerekét, és közben érzelmileg viszonyul hozzá, vannak hibái, de végül rájön, hogy nem a felület, hanem az egymásrahangoltság számít? Abszolút működhet, és az előző két Sas-vígjáték anyagi sikere is ezt támasztja alá.

Mindkettő a Valentin-nap hetében jelent meg, a népek szerették, mindenki fogta a "párját" (hálistennek éppen most megy ki végre a divatból, vagyis a mindennapi szóhasználatból ez a kifejezés)), és beültek megnézni Csányi Sándor, Kovács Patrícia és társaik kalandjait a társkeresés mezején. Szóval az amerikai minta sikert hozott, és a Szingliknél is újra működésbe lépett az "olyan, mint" effekt. (Azt már nem is számítjuk ide, hogy a két karakter konkrétan úgy búcsúzik el egy szétválásos akcióban, hogy: "tudod, mint az amerikai filmek végén? I love you so much.."). Nem ennyire direkten, de végig ott van az amerikai filmekben látott elemek beültetésének vágya.

Már az első perceknél életbe lép ez az effekt: látunk négy lányt, pár másodperc erejéig bemutatjuk az életüket, aztán hirtelen beültetjük őket egy autóba, hogy a következő percekben idézzék fel spontán módon közös életük vicces eseményeit, hátha ebből kiderül számunkra, mi közük van egymáshoz, és milyen humoros és csajos akciókban vettek ők részt a múltban. Ennél mesterségesebb karakter-bemutatást még életünkben nem láttunk, és ezt az is alátámasztja, ahogy a négy színésznő láthatóan szenved a folyamatos bájolgásban, kacarászásban és cukiságban, amit le kell nyomniuk. (Bár a 4 színészlány közül csak Hámori Gabriellát láttuk színházban is játszani, de ott annyira meggyőzően jó volt, hogy nehéz volt most ennyire bután gurgulázó szerepben viszontlátnunk. Szávai Viktória még totál temészetesen játszott a Szabadság, Szerelemben, nem tudjuk, mi történt vele azóta, Gallusz Nikolettát eddig csak énekesnőként ismertük, úgyhogy őt nem tudjuk más szerepéhez viszonyítani, ahogy a számunkra ismeretlen Nagy Ilonát sem).



Szóval a film első perceivel beindul a "mintha"-menet, elvileg konfliktus adódik, cselekmény kitöltő fordulatokkal, karakteres mellékszereplőkkel, és elméletileg talpraesett fiatal lányok keverednek vicces helyzetekbe a barátnőjük gyűrűjééért - de végülis nem így van, a filmen nem ezt látjuk.

A filmben ez úgy jelenik meg, mintha minden gesztust és félmondatot szépen kimértek volna, ezt elmondták volna a színészeknek, akik ezt próbálták eljátszani, de közben éppen az, amiről szól egy-egy jelenet (érzelem, aggodalom, humor, izgalom, stb..), az tűnt el az egészből. Olyan, mintha a kötőanyag hiányozna, ami nélkül csak egy üres vázat szemlélnénk. (A film alatt egyetlen nevetést sem hallottunk nézőtársainktól, és ez azért elmond valamit.). Ráadásul a forgatókönyv mesterkéltségére még rátesz a néha zavaró operatőri munka (a végkifejletnél, amikor végre együtt láthatnánk a 4 lányt, a kamera folyton közelikre megy rá, ami eléggé fura hatást kelt), az erőltetett zene, és akkor még a túl rutinszerű vágásról nem is beszéltünk.



Úgy tűnik, nemcsak a színészek tehetnek róla, hogy egyetlen karaktert sem sikerült élettel és hihető személyiséggel megtölteni, és ide tartozik az egyszerű ábrázolást igényló maffiózó karakter (Seress Zoltán) és segédjei is, akik ahelyett, hogy viccesek lennének, csupán unalmasak. Az összes szereplő max. két dimenziósnak tűnik, és mindenki mögött egy béna sztereotípia áll (Gallusz Nikolett valamiféle "művész" - nem derül ki a film eleji másodpercekből, hogy milyen művész - , és ő az elengedett a csapatban, Nagy Ilona valamilyen személyi testőr, ezért végig ő az aktív, Hámori Gabriella a helyes kiscsaj, aki egy lordhoz megy hozzá, miközben ő is arisztokratikus sportot űz, stb...).



Végülis nem sül ki semmi a történetből sem, a főszereplő gyűrűt már a huszadik percnél nagyon unjuk, és nem látjuk a különbséget a végkifejletben attól függően, hogy megkerül-e az eljegyzési gyűrű, vagy sem.



A Szinglik Éjszakája hajlik rá, hogy egy mérsékelt sikerű mozi megjelenés után, pár hónap múlva már "vicces fimként" raktározódjon el a köztudatban, olyan "jellegzetes" Sas Tamás romantikus vígjátékként, amiben egy furcsa mintát követnek az alkotók, és így épp a lényeg vész a filmből, és amiben a reklámozós csoki majszolgatása ismét nagyobb figyelmet kap, minthogy kiderüljön, ki a főszereplő 4 lány, és miért bírják egymást...