Komfortos Mennyország

Ettől a filmtől azt várnánk, hogy ha már egyszer bemerészkedik oda, ahova nem igazán ildomos, ha már tinédzser lányok szörnyűséges meggyilkolásának részleteinek átélésébe vonják be a nézőt, akkor nyújtson valamit, hozzon ki valamit ebből az egészből, legyen valami, ami miatt utólag igazolást nyer ez a szörnyű kaland. Sajnos, bár a film első harmada egészen komoly, és a feléig nincs jele annak, hogy utána a színvonal meredeken zuhanni fog, a Komfortos Mennyország végül a lehető legrondább módon intézi el a nézőt. A végén a film úgy tesz, mintha egy sima fantasy filmet láttunk volna, a szokvány Hollywood-i, Új-Zéland-i koreográfia szerint.

A film komolyan indul, mintha fel lett volna készülve arra, hogy a világ legszörnyűbb brutalitását megjelenítse - egy bestiális férfi egy csodálatos gyereket, egy gyönyörű tinilányt fogságba ejt egy veremben, majd eszelős módon meggyilkolja. Az ember nézi, mert azt reméli, hogy valami kijön belőle, hogy ez egy elegendően mély és komoly, vagy szép történet akar lenni - lásd a Ghost is egy brutális gyilkosság áldozatáról szól (bár az áldozat nem tinilány, és nem egy perverz férfi gyilkolta meg, és nem kellett látnunk, amikor egy gyerek rájön, hogy csapdába került).

Peter Jackson nyilván egy Ghost-ot akart készíteni, de a krimi vonal, ami a Ghost-ban még 12 évesek számára is nézhető volt, itt bedurvul, és valójában már senki számára sem ajánlatos. A Komfortos Mennyország (The Lovely Bones) eléggé durván csámcsog a részleteken - amit a fim és Jackson logiája szerint a látványos fantasy hivatott feloldani. A nézőnek ez azonban kevés, és hiányolja az igazságtételt. Amíg például a Ghost-ban a gyilkosságra felbujtó barát, Tony Goldwyn végül csúnyán és roppant emlékezetesen megfizet, addig Jackson komfortos mennyországában a bűnös bűnhődéséről, ha úgy vesszük, szó sincs.

A könyv írónője, Alice Sebold a könyvet egy olyan látásmódban írta, miszerint a terror,a sötét erőszak az élet része, és mindenki meghal valahogy. Ugyanakkor Sebold, akit ugyanúgy, mint e 14 éves lány gyereket, egyetemista korában megerőszakoltak, és egyéb brutális dolgokat műveltek vele - később felismerte a gonosztevőt, és tanúskodott is ellene, amiért az a legsúlyosabb büntetést meg is kapta. Mellesleg, Sebold előtt egy másik lányt ugyanott megerőszakoltak, de nem hagyták, hogy végül négykézláb elmeneküljön, hanem meggyilkolták és feldarabolták. A sorozatgyilkos, a kéjgyilkos börtönbejuttatása egyszerűen a legeslegfontosabb fordulat egy-egy ilyen tragikus történetben. Egy nagyon komoly bűnről, nagyon súlyos, a legsúlyosabb bűncselekményről, a legsúlyosabb tragédiáról van szó - és amíg Alice Sebold megteheti, hogy ehhez úgy áll hozzá, hogy "végül is mindenki meghal valahogy", addig az, aki filmre viszi az ő történetét, már nem veheti ezt ilyen könnyen, már csak azért sem, mert ez nem az ő története, ő nem áldozat, ő nem is nő, ő egy kívülálló, aki nem engedheti meg ugyanazt a hangnemet, ugyanazt a látásmódot (és mg ha meg is enegdhetné magának, akkor sem lenne ugyanaz).


A filmnek a lány tragédiáját kellett volna méltóképpen "megzenésíteni", vászonra vinni - és nem egy fantasy-t készíteni a tragédiája alapján. A filmben vannak fantasy-részek, és vannak a földi jelenetek, és jó lett volna, ha e kettő közt megfelelő a viszony, ha a lány és a családja közti élő kapcsolat (ami jó a filmben!) kiegészült volna azzal, hogy a nyomozás (ami a film másik felét teszi ki), illetve a túlélők élete egyfajta happy-endbe torkol. Egyebek közt azt várta volna az ember, hogy befejezésként kapunk egy temetést, egy temetést, amit ezúttal az a személy is végignéz, aki a főszereplője. Amit ehelyett kaptunk, azt nem köszönjük meg, csak megviseli az embert - feloldás nélkül. (Mellesleg nem is volt logikus, de ezt hagyjuk.)

Lehetett volna nagyon jó film, szép, érzékeny, megható - ehelyett azonban tényleg egy fantasy-klippekkel dúsított sötét, semmibe vesző drámát láthattunk, amit csak az idő old meg, és a felejtés. Amíg az elején örülünk a fantasy részeknek, mert a lány lelkiállapotát ábrázolják, és roppant fantáziadúsak, később, amikor rádöbbenünk, hogy ez inkább csak látványosság, ez a show, ami miatt az egész létrejött, akkor már nem is tetszik az egész ... a Ghost-ban is az volt a jó, hogy volt benne szív - lelketlenül nem nagyon érdemes nekifogni ... mert ez így tényleg csak megviseli a nézőt ...



...........................................

Csak 18 éven felülieknek ajánljuk, és csak azoknak, akik konkrétan kedvet éreznek hozzá ... vagy azoknak, akiket a barátnőjük megkér, hogy kísérje el őket ... Akámyilen jó vagy béna ez a film (egyébiránt közepesen jó - csak ez egy ilyen komoly történetnél kevés), roppant megrázó ... ami abszolút pozitívum ... csak tényleg fontos, hogy valaki, aki "valami fantasy filmet" akar megnézni, ne nézze meg, és csak azok nézzék meg, akik tudják, hogy miről szól, különben sokkot, s akár lelki törést is okoz ...

...........................................

ami a könyvet illeti, abszolút ajánljuk látatlanban is ...

de látogass el a könyvmolyok blogspot oldalára

...........................................

a másik dolog, amit ajánlunk, az a Krav-Maga - lásd Krav-Maga.hu - nem "küzdősport", hanem praktikus, konkrét, éles taktikai rendszer ... lásd: Krav-Maga.hu

kezdőknek bevezető szeminárium: március 20 !:):)

http://krav-maga.hu%2Findex.php%3Fpage%3Dprogramok%26amp%3Bh%3Dszeminarium%2391