Czukor Show

Az értelmiség az élen jár, legalább is elvileg. Az értelmiség valahogy mindig többet tud, mindig előrébb jár, és azaz alapfunkciója, hogy ha egy partin szóba kerül, hogy mi a helyzet, mármint hogy mi történik odakint, hogy miről szól az aktuális valóságunk, akkor erre nézvést választ, sőt, válaszokat legyenek képesek felvonultatni. Az értelmiség képben kell, hogy legyen, és másokat is képes kell legyen képbe hozni. Ami Magyarországot illeti, a politika mint téma az utóbbi években nagyon ki volt lőve, az értelmiség azonban mégis képes volt megtalálni egy konverzációs alappontot: az elmebeteg tévé showk, a balázs meg a mónika show, és ezek kultúra-romboló hatása. Amint ez megvan, máris beindul a csapongó beszélgetés, és minden értelmet nyer a káoszban. Hosszú félórákon át lehet ecsetelni, hogy hogyan vágják tönkre a kultúrát ezek a balázs showk, hogy hogyan örökítenek át beteges kommunikációs és viselkedési mintákat horizontálisan (terjesztik járványszerűen a taplóságot), hogyan mérgezik meg egyszerű emberek életét, akiknek eredetileg semmi bűnük, csak az, hogy rossz időben voltak rossz helyen - a tévé előtt. A balázs show valószínűleg minden idők legsúlyosabb "műsora", a kultúra crack-je, a legrosszabb, legdurvább, legsötétebb, legbutítóbb, leggonoszabb anyag.





"Döme", akit a tévéképernyőről ismerünk (a TV Paprika legjobb adássorozatában volt látható "Kozi"-val) alaposan belenyúlt a közepébe, mert a balázs show-ra kísértetiesen hasonlító magyar tévé-show-ról készített briliáns filmet.

Az elején még szokatlan a stílusa, és pár perc erejéig úgy gondoljuk, nem az igazi, mert nem eléggé csattanósak a poénjai - csak a közepe felé kezd el leesni, hogy Döme abszolút ura volt a helyzetnek, csupáncsak arról van szó, hogy ez a film egyáltalán nem vígjáték, hanem egy drámai komolyságú film.


Kezdetben nevetünk (erre nagyon trükkösen rásegít Imre Béla művi karaktere, aki eléggé vígjátékira van beállítva). Kezdetben csak a felületet látjuk, mint mindenki a hétköznapokban. Az elején például látunk egy taxist, egy eléggé "humoros" jelenetben (totál nem humoros, csak szatirikus) arról beszél, hogy miért vonulnak fel a melegek, hiszen a homoszexualitás egy betegség, és akkor ilyen alapon a rákosok is mind felvonulhatnának. Kezdünk ráérezni a film fanyar stílusára, és azt is bemutatja, hogy Magyarország a hétköznapokban milyen tapló hely tud lenni. Azt, hogy a rendező és tehetséges operatőr társa, Tóth Widamon Máté miért döntöttek úgy, hogy a taxist végig a középső visszapillantóban tükröződve mutatják, szigorú közeliben, csak később értjük meg (a felvételvezető meleg, a kretén taxisofőr pedig része a rossz napjának). A taxisofőr egyébként azért is fontos, mert az ember elgondolkodik, hogy mitől ilyen hülye kretének az emberek - amire válasz, hogy a sok balázs show-tól.

Amit egyébként a film elején látunk, bár egy laza vígjátéki körképnek tűnik, valójában egy szociográfia, egy egészen Bódy Gáboros szociográfia. A producer a Jeep-jében angolul beszél, egy praktikus-magyaros angol ez (Árpa Attila ekkor még nem szimpatikus nekünk e szerepben, egyedül ezért nem tartjuk már itt is nagy alakításnak, amit csinál - pedig az).





Árpa Attila kezdetben azért nem szimpatikus nekünk, mert ekkor még azt hisszük, egy menő producert alakít, és nem örültünk volna, ha egy magyarországi tévéproducernek kellett volna drukkolnunk, hogy sikerüljön a karrierje, happy end legyen, meg minden. Ez az ellenérzés azonban csak addig tart, amíg meg nem látjuk a színpadon balázs show díszleteit, és rá nem döbbenünk, hogy ez nem "egy show", hanem A BALÁZS SHOW. Ekkor mondjuk azt, hogy Dömötör Tamás beletrafált a közepébe. Mellesleg figyelemreméltó, hogy filmjének a célja nem a szórakoztatás, hanem nagy filmrendezőkhöz hasonlóan a valóság megismerése, közvetítése (ami kb. ellentétes a mai filmek általános irányultságával). Le a kalappal !:)



A téma, bizony az utcán hever. A magyar rendezők azonban minden másról akarnak filmet készíteni, csak nem arról, ami tényleg ott van. Mi az, ami foglalkoztat, mi az, amiről, ha csak egyetlen filmet készíthetnél, akkor is filmet akarnál készíteni? A magyar rendezők úgy tűnik, inkább úgy gondolkodnak, mit csináljak idén a keretemből? Dömötör Tamás azonban megtalálta "a témát". Talált, süllyed.

Ami pedig Árpa Attilát illeti, nagyon jó választás. Ő is pont annak a csatornának dolgozott, amelynek később "bálázs", de a lényeg az, hogy Árpa Attila egykor a Való Világot maximálisan igényesre csinálta meg, amivel tv-történelmet írt. Stoll Andrással a főszerepben (nem valami műsorvezetővel, hanem egy színésszel!), igényesen megcsinált terekkel - ügyet sem vetve arra, hogy akkor a Big Brother a container-jeivel már világszerte és hazánkban is lejáratta a műfajt, és mindenki azon versenyzett, hogyan csinálhatná meg még olcsóbban, még igénytelenebbül ugyanazt a trutyit. A Való Világ szembe ment a trenddel, nem nézte le a nézőt, sem a szereplőket. Nagy siker volt, de áldoztak is rá valamennyit.



Árpa Attila ma olyan jó színész, mint Antal Nimród volt régebben, olyasvalaki, aki saját személyét is beleviszi, és ha jól van kitalálva a film, akkor ez nagyon jól sülhet el. Dömötör Tamás a legjobbat választotta producernek (is). Mellesleg Dömötör láthatóan törekedett a hitelességre is, ami egy ilyen filmnél, amely a valóság ostoba poénná transzformálásáról szól, nem kis jelentőségű. Teljesen jó például, hogy a svéd tévé-producerek autentikusak, az pedig, hogy a férfi a végén átvált svédre, külön jó. Ugyanígy jó (nagyszerű), hogy amikor megjelenik a rendőrség, valódi rendőrök jelennek meg (Doszpot Péter?), az ember pedig egyből kimondja magában, hogy "de hát ő valódi rendőr", és pont ez a sokkhatás a lényeg, amit a valóság okoz, amit a valósággal való konfrontáció okoz (kizökkenés a hiperrealitásból). Egyedül Imre Béla vígjátékira vett figurája lóg ki a sorból.

Az egyik "leggenyóbb" szerepet Dömötör saját magának tartogatta, mint vezetőoperatőr (?) szemétkedik és alázza az embereket, a "vágóállat" is az ő szájából hangzik el. Amúgy Árpa Attila karaktere viszi a prímet, az ő karaktere annyira súlyos, hogy egyből megértjük, Dömötör miért ragaszkodik ahhoz, hogy "ez nem is a balázs show-ról szól" - nyilván nem akarja, hogy az igazi balázs és az igazi producer bepereljék.



Ami a balázs karaktert illeti, vele kapcsolatban az elején szkeptikusak vagyunk. Azt gondoljuk, Czukor Balázs nem az igazi (a film főszereplőjének ez a valódi neve, mármint a színésznek, és Czukor Milán néven fut a filmben - a Milán nyilván Füst Milántól jön, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy yilen ügyes módon hozott létre jogilag védhető és mégis kapcsolatot a balázs show-val :)) Czukor Balázs egy intellektuális, kicsit bágyadt, átlagos polgári srác, nincs benne semmi "különös" - ami miatt utálni tudnánk, vagy ami miatt ő lehetne Magyarország legszennyezőbb műsorának főszereplője és társalkotója. Czukor Balázs, mondjuk ki, gyenge imitációnak látszik :) Később azonban rájövünk, hogy ez pontosan így volt jól. Adott egy semmi különös srác, akit akár teljesen normálisnak is lehetne nevezni, aki könyvtárba járhatna, dzsesszt hallgathatna, meg Európa Kiadót. Ez a "semmi különös" srác válik a szemünk láttára azzá a szörnyeteggé, amit a filmtörténelem számára az lehet, ami az irodalom számára Th. Mann Chipolla-ja. Balázs persze nem egyedül balázs, nem egyedül mozgatja belülről a szörnyeteget, hanem a balázs-stábbal együtt. Együtt nyomják ezt a brutális megalázó, legyalázó, szándékosan brutális, szándékosan ellenséges és bántó "tévéshowt" - ami a vendégeken kívül tévénézők millióinak az életét teszi tönkre, vagy legalább is taszítja a tönk irányába.



A semmi különös srácból lesz a balázs, aki egy ország kultúráját teszi tönkre, és aki emberek életét töri zúzza ripityára egy bevált szisztéma alapján - amihez képest az elefánt a porcelánboltban nem megfelelő hasonlat, hiszen az elefánt csak figyelmetlen, a balázs azonban rafináltan gonosz, és stábjával együtt direkt arra megy rá, hogy látványosan terítse ki áldozatait, mint egy gladiátor, vagy mint egy mészáros a "vágóállatokat" (a filmben így beszélnek az emberekről - és tekintve a film hitelességét, valamint visszaemlékezve egy Viva TV-s botrányra, amikor a műsorvezetők hasonló stílusban röhögcséltek a műsorba betelefonálókon, ez (is) konkrétan hihetőnek tűnik).





A filmben mindennek megvan a helye, a gyepépítő munkások, akik romák, és egymással is alig tudnak szót érteni, annyira nincs szókincsük, akik a balázsnak és nőjének az új gyepet építik, miközben a ház ura hatalmas és méregdrága audijával hazatér - nem véletlenül szerepelnek a filmben. A balázs azokból él, akik a gyepet csinálják neki, ennek a rétegnek a szerencsétlenjeiből, akiknek a "boldogtalan" életét eladja a többi boldogtalannak, hogy végül mindenki rosszul járjon - a balázs viszont fetrenghet a pénzben. Ha egy ilyen balázs vagy a producertársa időnként elhányja magát, vagy arra panaszkodik, hogy amit csinálnak, az nem jó dolog, az kb. annyira kevés, mint a szarvas számára a Winny az 1Ügyű-ben az, hogy milyen öltönyt visel a vadász, aki lelövi.

A végeredmény mégiscsak az, ez a "televíziózás" arról szól, hogy szegény, szerencsétlen emberek életét ellopják, elszedik, összerágják, csámcsognak rajta, aztán kiköpik - amitől mindenki csak még szerencsétlenebb lesz, ők meg iszonyat gazdagok. Richard Gere rombol a Pretty Woman-ben? Tim Robbins rombolja a filmművészetet a Player-ben azzal, hogy rózsaszín happy endes-re változtatja a komoly filmeket is? Bármi, amit eddig láttunk, semmi ahhoz képest, amit a balázs művel(t) a képernyőn naponta (időközben a balázs háttérbe szorult, áttették egy másik csatornára, kívülről úgy tűnik, mintha őt is az un. Gyurcsánytalanítás porszívózta volna ki a pozíciójából, de ezt nem lehet tudni).

Bár a film lényege az, hogy a balázs show-ról szól, és a balázs show a valóságban hallatlanul primitív módon viselkedő embereket vonultat fel (akik azért viselkednek primitív módon, mert elvették tőlük a kultúrát), a filmben felvonultatott szereplők mégis mások. Dömötör már azzal meglepett minket, hogy Füst Milán avantgard drámáját választotta "dráma-municiónak". Ez egy kifejezetten Bódy Gáboros megoldás - a drámát mintegy beemelte a filmbe. Ez az elegáns művészi megoldás azonban nem önmagáért való (ezért is juttatja eszünkbe Bódy Gábort). A film, bár a tévés őrületet mutatja "be", nem követi a tévés logikát, hanem szembemegy azzal. A filmen kezdetben rengeteget nevetünk. Aztán egyre kevesebbet. A vége felé pedig dermedten ülünk a székeinkben - ez nem egyedül Füst Milánnak köszönhető.

Dermedten ülünk, mert a színészek olyan drámát adnak elő, hogy eláll a lélegzetünk. Már korában is gyanakodhattunk volna, amikor Vasvári Emese karaktere egy szemlátomást érzékeny és intelligens nő benyomását keltette, az pedig, ahogyan veszekedett, kifejezetten egy szörnyű kelepcébe került intelligens ember kétségbeesett kommunikációs küzdelme volt. Hallatlanul emberi. Röhögésre nem, együttérzésre azonban annál több okot adott. A fiatal lány aztán mindent überel. A 19 éves lány, bár a tévés logika szerint "egy hülye kis prostinak" kellene lennie (a magyarok ma kábé ilyen kategóriákban látják az embereket), egy árva lány, akit egy idősebb férfi talán még meg is rontott. Az egész mocsokban ő egy valóban tiszta lény, hihetetlenül tiszta, valódi áldozat. Csonka Szilvia színész társaival olyat tett ebben a filmben, amivel a színészek világszerte is csak ámítják magukat, mint De Vito a Köpcösben, hogy egy valódi, élő személlyé alakultak át. Csonka Szilvia ezt nem akármilyen hőfokon tette meg.



Röhögcsélve indítunk, de egyre komolyabbá válik a dráma a filmben. A tehetséges rendező alaposan átver minket, mert szembe haladva ezeknek az ember-ledaráló műsoroknak a logikájával, a film visszaadja a szereplők emberi méltóságát. Nem is hiszünk a szemünknek. Azok után, hogy a műsorvezető, a balázs egy édesanya halálhírére úgy reagál, hogy "na, akkor ez is megoldódott", azok után, hogy ez a balázs mindent elkövet, hogy a rábízott szereplők élete nézők szeme láttára omoljon, roppanjon össze, a nézőnek nem kell egy primitív szatirikus (lásd a NEXXT) látásmóddal beérnie, azaz azzal, hogy "amit a rendező mutat az ocsmány, és azért mutatja, mert ocsmány, és hidd el neki látatlanban, hogy ezt nem rosszból, hanem jóból teszi".



A Czukor Show abszolút lehetővé teszi, hogy előjöjjön belőlünk az ember, és a kiszolgáltatott áldozatokat is emberekként tekintsük. Ez a leg-Bódy Gáborosabb e filmben, az egyszerű emberek ártatlanságának bemutatása. Látjuk, ahogyan szünetben próbálnának egymással beszélni, de nem lehet, mert ordít egy idióta zene, és rendesen meg van tervezve, hogy ne tudjanak egymással beszélgetni - egyetlen szót sem. Ez a leggyönyörűbb jelenet egyébként. Látjuk, milyen tehetetlen a balázs, amikor a családtagok egymásnak ugrasztása terén nem jár sikerrel, mindent megpróbál, de nem sikerül neki. Ez a dolga, hogy az embereket kikészítse, mint egy smasszer a börtönben, ebből van a ház meg az audi, és ha ez nem sikerül, az kudarc. Más emberek gyógyítanak, életeket mentenek, tanítanak, hogy emberek megállják a helyüket a társdalomban, hogy jó legyen az életük, a balázs meg embereket kínoz, aláz és tesz tönkre brutálisan a stábjával.

Hálásak vagyunk a tehetséges rendezőnek, hogy nem hagyja, hogy a szerencsétlen embereken röhögjünk, és ehelyett együttérzést ébreszt bennünk - mert ez a méreg, nem a cián: a részvét, szimpátia nélküli röhögés. Egy nagyon átgondolt, remekül megkomponált és elegánsan elkészített filmet kaptunk Dömötör Tamástól, egy filmet, amire büszkék lehetünk, egy filmet, amely alapján elmondhatjuk, van értelmes, minőségi magyar film - mellesleg ha Amerikában lemenne párszor, könnyen lehet, hogy jelölnék Akadémiai Díjra ... Minőségi, metszően Altman-i film, szatíra helyett azonban még több szívvel.