microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-04-02

Tapsvihar

Kizökkenve


Paprika Steen a dán filmgyártás egyik legismertebb, legfoglalkoztatottabb színésznője, aki pályáját dogmafilmekkel kezdte. Szerepelt az első 3 dogmafilmben, és mindegyik játékával arról győzte meg a nézőit, hogy egy eszköztelen, leginkább a színészek átélésére támaszkodó filmet is el tud vinni a természetesen adódó drámai jelenlétével. A Tapsviharban is végig nagyon erőteljes ez a fajta jelenléte, ami két filmbeli esemény közötti időben is tökéletesen lefoglalja a filmvásznat, és önmagában is érdekfeszítő.

A Tapsvihar remek cím, bár csak érintőlegesen kapcsolódik a cselekményhez. Steen egy sikeres színésznőt (Thea) játszik, aki az egyik koppenhágai színház megbecsült tagja. Mindenféle erőltetés nélkül nagyon izgalmas lesz, ahogy Steen mint színésznő a filmben is színésznőt játszik, és az, ahogy a filmbeli darabban hasonló családi drámai jeleneteket ad elő, mint amik Thea-ként a magánéletében adódnak. Thea a film elején éppen egy rehab intézetből tér vissza az életébe, ahol az alkoholizmusából gyógyították ki. Jól kitalált dramaturgia alapján nem látjuk, ahogy a rehab előtt viselkedett, szétesett alkoholistaként, hogy bánt a férjével és két fiával akkoriban, hogy tudott játszani esténként a színházában, és hogy töltötte a szabad estéit a törzskocsmájában, nem, mi a tisztulással indítunk, és a későbbi visszautalásokból rakjuk össze a képet Thea sötét korszakáról.

A film tulajdonképpen a visszatérésről szól, ami csak egy szappanopera-szerű filmben könnyű, de egy dán művészfilmben, mint amilyen ez, megmutatják a teljesen kézzelfogható gyötrelmeit a gyerekeit elvesztő, művészileg csak a tehetségére támaszkodó ex-szenvedélybeteg nőnek, akinek a nulláról kell felépíteni magát, az érzelmeit, a viszonyulásait, és újra vissza kell szereznie a szerettei bizalmát, és ez igazán nem tűnik egyszerű műveletnek.


Ahogy megy a film, néha szó szerint teljes életszerű jelenetek adódnak benne, olyanok, amik annyira esetlegesek, mintha valóban " az élet írta volna" őket. Ilyen például Thea volt törzshelyére való józan visszatérése, és az ott való megismerkedése egy férfivel - az ezzel kapcsolatos jelenetek annyira átélhetőek és hihetőek, mintha láttunk volna az életben hasonlót.

A dán filmgyártásnak a legerősebb vonulata a művészfilmes vonal, és valóban ritkán csalódhatunk a néha elröppent, néha éppenhogy földközeli, de folyton megragadó és tartalmas műveikben, vegyük például csak a Paprika Steen-es filmeket, az Ádám Almáit, az Oké-t, az Idiótákat, vagy a Mads Mikkelsen-es filmeket, mint az Esküvő Utánt, vagy a Prágai Történetet. A Tapsvihar a drámai, közvetlen (ennyiben kissé dogmás) stílusú filmkészítést gyakorolja, amiben közvetlen közelről nézzük Paprika Steen arcát, az összes rezdüléseit, a kiabálását, és már annyira közel vagyunk hozzá, mintha nem is filmen látnánk, hanem egy színház első sorából kémlelnénk a játékát.



Ezekből már kiderült, hogy Steen több, mint remekül játssza el Thea-t, illetve a Thea által játszott darabot is. A film némileg családi vállalkozás Steen részéről, egyrészt a férje a fő producere a filmnek, másrészt pedig a filmbeli két fia közül a nagyobbik a sajátja.



Egy valódi rendes dráma ez a film, ami nemcsak hozzáad az eddigi élmény háztartásunkhoz, de a szenvedélybetegek "visszatéréséről" is kapunk egy éles képet általa. A művészi eszközeivel (és az erőteljes közvetlenségével) segít nekünk, nézőknek, hogy átéljünk egy olyan "menetet" (tönkrement az életünk, de nem vettük észre menet közben, hogy ez már a süllyedés, csak miután már kilábaltunk a rossz korszakból, akkor látjuk a romokat, amik utánunk maradtak, érzelmileg és minden szempontból), amit szerencsés esetben nem kell az életben átélnünk, viszont ha van egy kicsi rálátásunk - a film által- az életnek erre a szeletére, még otthonosabban és tudatosabban tudunk majd mozogni a világunkban.

A film nem mint szórakoztatás, hanem mint megmerülés a valóságban. Jó film a Tapsvihar, ne hagyjuk ki.
-ming li-
2010-04-02

Címkék: paprika steen, dán film



:::::::
  LÁSD: Tapsvihar info-file
:::::::
 Ensom 2009.