microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-05-14

Budapest

Budapest - a lá Brazil


Mi tagadás, eléggé különös film ez a Budapest, az ember, ha nincs rá felkészülve, meg is hökkenhet, vagy az is lehet, hogy egy kivételesen béna filmként éli meg, anélkül, hogy képes lenne megérteni, hogyan jött létre és hogy miről akar szólni - mert annyi első pillantásra is nyilvánvaló, hogy a rendezőnek nem sikerült rendesen kifejeznie magát ...



A néző azzal szembesül, hogy egy különös módon széttartó, végtelensgéig nyújtott és bonyolított filmre ült be. Hiába várja, hogy összeálljon a kép, nem áll össze, legalább is filmnézés közben, filmélmény szintjén nem (utólag, visszagodolva már inkább). Tipikus hiba adaptációknál, hogy a rendező, illetve a forgatókönyvírónő nyilván a regényt használta a puzzle alaprajzaként, és remélte, hogy ha jó sok "regény-jelenetet" lefed "film-jelenettel", akkor a történet is majd valahogy összeáll. Neki a regény végig ott volt a fejében, mint tervrajz, és ettől mindaz, amit a vászonra vitt, elnyerte értelmét, és tökéletesen működött. A néző azonban egy filmet néz, a tervrajz nélkül, és ez gond. Egy adaptáció rendezőjének, forgatókönyvírójának a küldetése nem az, hogy egy regény jeleneteit leforgassa, majd ezeket egymás után rakja, hanem az, hogy szabadon választott eszközökkel, módszerekkel létrehozza ugyanazt az élményt, illetve az eredeti élménynek egy új verzióját. Ha e küldetés nem jár sikerrel, akkor jön az, hogy "ahhoz, hogy értsd, el kell olvasnod a regényt", ami egyet jelent azzal, hogy a film nem hozott létre önálló művet, s csupán egy privát illusztráció, valakinek az egyéni reflexiója az eredeti műre, ami számára és barátai számára (sőt, akár az eredeti mű barátai számára is) érdekes lehet, de csakis mint az eredeti egy utózengése.



A Budapest c. film esetében az adaptáció 3 különböző szintjét érdemes megkülönböztetni, Chico Buarke regényét, Rita Buzzar forgatókönyvét és Walter Carvalho filmjét e kettő alapján. E három szint minősége a regény ismerete nélkül is könnyen érzékelhető lépcsőzetességet követ, legalul a Carvahlo filmjével.

A jelenetek nem koncentráltak, nem szuggesztívek, nem fókuszáltak, nem vetítenek bele a nézőbe élményeket - sőt, éppenséggel egy vicces főiskolás vizsgafilm kidolgozatlanságával, hebehurgyaságával szembesülünk. A rendezésnek (vizuális megvalósításnak) a pongyola stílusa óriási teher, amit a történet nem képes megtartani.



A film egyébként annyira összeszedetlen módon megcsinált jelenetekből épül fel, hogy még az évtizedet sem sikerül betájolnunk (hogy az országot és a várost ne is említsük). Látunk például telefonfülkét a '90-es évek elejéről, ami egy nagyon erős vizuális motívum, de az egész mit sem ér, ha ott van mellette egy combino villamos (miközben, ha a rendező akarta volna, simán fel tudta volna venni a körút egykori villamosait, lévén, hogy azok ma is közlekednek). Ezek után az ember nem érti, hányat írunk. Egy Lenin-szobor úszik a Dunán, de nálunk ilyen nem volt, nálunk Márx és Engels volt, nem Lenin. Ugyanígy a Fecske cigarettáról készült kis videóklipben fecskék helyett galambokat látunk, Hámori Gabi pedig, mint magyar lány a "Kriska" névre hallgat :)













Nem szerencsés, hogy utólag kell összeraknunk, mi akart a film kifejezni. Menet közben foszlányokat látunk, melyek hol viccesebbek, hol szétesettebbek az átlagosnál.

A Budapest c. film sajnos csak annyiban köthető Budapesthez, mint a Brazil Rio-hoz, de ennél is nagyobb probléma, hogy szemben a Brazillal, a Budapest nem sikerült igazán jól, sőt, éppenséggel egy meglehetősen kezdetlegesen megvalósított film ...
-jepe-
2010-05-14

Címkék: fecske, Walter Carvalho, Rio, Chico Buarque de Hollanda, Budapest



:::::::
  LÁSD: Budapest info-file
:::::::
 Budapeste 2009.