2010-05-18
Hihetetlen Utazás
A megállíthatatlan kis teknőc
Nick Stringer egy majdnem másfél órás izgalmas és látványos kalandfilmet készített az un. ál-cserepes teknős (angol nevén loggerhead turtle) 10 ezer kilométeres vízi vándorútjáról. Pár éve már több jó természetfilmet láthatunk a mozikban, mint addig összesen, és ebbe a minőségi sorba illik a kis teknőc utazása is.
Azon túl, hogy informatív, kedves világa is van a filmnek, amit szerencsére 
nem visz túlzásba, vagyis nem használja ki, hogy egy szeretnivaló, és az elején elég kicsi állat a főszereplője, és a narráció teljesen visszafogottan magyarázza az utazást. Így is hamar el kezdünk drukkolni a főszereplőnek, aki pár centi nagyságú, páncél nélküli újszülöttként kezdi pályafutását, és amikor elbúcsúzunk tőle a film végén, akkor már elmúlt 21 éves, és éppen az utódaival foglalkozik. Ez az ál-cserepes teknős egy olyan hatalmas utat tesz meg, mondhatni a "fél világon keresztül", amire a narráció szerint a génjeibe táplált évszázados tudás ( az elődjei által kipróbált és bevált menet) készteti őt, és társait. 10 ezerből mindössze egy ilyen teknős éli túl a 10 ezer kilométeres utazást, ami nagyon rossz arány, de a filmben láthatjuk, hogy mennyi veszély leselkedik a genetikai örökségét követi állatra.
Florida homokos partján születik, ő, és ezernyi társa, a film azzal a pillanattal kezdődik, ahogy a fél méter mélyre elásott teknős-tojások kikelnek, és a még csukott szemű "gyerektenyérnél kisebb" lények azon nyomban elkezdenek a tenger felé rohanni. Ez is egy beléjük táplált parancs, hogy első mozdulataikkal igyekezzenek elérni a védelmet nyújtó vizet, amiben otthon érezheti magukat. Ez a pár tízméteres út, ami a partig tart, már rögtön tele van életveszéllyel, a borzasztó nagynak tűnő, és félelmetesen mozgó rákok képében. Látjuk, ahogy a kis főhősünk társainak nagy részét elragadják a rákok, és azt is halljuk, hogy csak minden második megszületett teknős indul majd el az útjára.
Innentől a tengerben folytatódik az utazás, ami többször életveszélyeket rejt. A kis teknős a Golf-áramlatot
akarja megcélozni, és sikerül is neki elérni, de aztán amikor elalszik (csak akkor alszik el életében először, amikor egy időre biztonságban tudhatja magát), egy áramlat letéríti az útjáról, és a Sargasso-tengerben találja magát. A veszélyek sora bukkan elő: olajfoltok, amiket az ott hajózó teherszállító hajó hagy maga után, és amiben a kis teknős nagyon nehezen tud úszni, az emberi szemét, műanyagok, amik nem bomlanak le, és amiket ha megpróbál megenni, belepusztul, a hatalmas viharok, amik a sziklához csaphatják kis testét, és a sziklák összetörhetik a páncélját, cápa, és egyéb lehetséges ellenségek, amik a még kicsi teknőst bántani tudják.
Ja, és persze az ember, ami nemcsak a környezetszennyezéssel (olaj, szemét, stb..), hanem halászattal is veszélyezteti a teknősök életét.
A narráció szerint az ál-cserepes teknős szereti a csillogó dolgokat, ezért a csalira is ráharap, aztán azt látjuk (alulról, a teknős mögül), hogy kérlelhetetlenül húzza fel őt valami a víz felszínére.
A kamera szemszöge néha egyben a teknősé is, vagyis az ő szemével látjuk, ahogy egy fiú húzza fel őt a horgon keresztül. Aztán a fiú szemével látjuk, ahogy a teknős védtelenül lóg a horgon, és 50 %-os esélye van, hogy az adott halász visszaengedi-e, vagy sem. A srác most kiszedte a szájából a horgot, és elengedte, de minden nézőnek összeszorult a szíve, ahogy a teknős magatehetetlenül nézett rá a lehetséges végzetére. Ez a legdrámaibb része a filmnek, amitől megint árérezhetjük az ember (legtöbbször rosszul használt) hatalmát a tengerek élőlényei felett. (A csali két cápát is kifog, amiknek csak az uszonyait vágják le, és hagyják utána elpusztulni az állatot. Bármennyire is tartunk a cápáktól, ne együnk sose cápauszony-levest!).
A kis teknősből közben normál felnőtt lett, 60 cm-es hosszal, erős páncéllal és éles harapószájjal. (Ekkor bosszút állhat azon állaton, ami annak idején, 11 éve a társait megette - a rákon). A genetikai parancs szerint kis teknősünknek utódokat kell létrehoznia, mivel nőstény, ezért visszatér születése helyszínére, Floridába, és ott akarja lerakni a tojásait. Persze ez sem megy könnyen, mert az ember gátat emelt a partoknál, és a teknős leküzdhetetlennek tűnő
akadályt lát maga előtt a homokos tengerpartnál. Aztán egy nagy hullám átsegíti őt a gáton, és végre lerakhatja a tojásait, hogy aztán még 50 évig éljen, és közben 2-3 évente megismételje ezt.
Eddig semmit sem tudtunk főhősünkről, az ál-cserepes teknősről, most már annál többet, és elmondhatjuk, hogy kellemes élmény volt végignézni az ő valóban páratlan utazását. A gyerekek nagyon élvezték a filmet, de mivel minőségi darab, a felnőtteket is eléggé lekötötte. A film hivatalos honlapja az, hogy http://www.saveourseas.com/turtlefilm, vagyis a "mentsük meg a tengereinket" környezetvédő alapítványhoz kötődik. Azon túl, hogy tetszik nekünk a teknős hatalmas kalandja, a film felhívja a figyelmünket az emberi felelősségre is, arra, hogy tennünk kell azért, hogy ne szennyezzük a tengereinket, és vigyázzunk az ilyen ősi utazókra, mint amilyen a teknős barátunk.
nem visz túlzásba, vagyis nem használja ki, hogy egy szeretnivaló, és az elején elég kicsi állat a főszereplője, és a narráció teljesen visszafogottan magyarázza az utazást. Így is hamar el kezdünk drukkolni a főszereplőnek, aki pár centi nagyságú, páncél nélküli újszülöttként kezdi pályafutását, és amikor elbúcsúzunk tőle a film végén, akkor már elmúlt 21 éves, és éppen az utódaival foglalkozik. Ez az ál-cserepes teknős egy olyan hatalmas utat tesz meg, mondhatni a "fél világon keresztül", amire a narráció szerint a génjeibe táplált évszázados tudás ( az elődjei által kipróbált és bevált menet) készteti őt, és társait. 10 ezerből mindössze egy ilyen teknős éli túl a 10 ezer kilométeres utazást, ami nagyon rossz arány, de a filmben láthatjuk, hogy mennyi veszély leselkedik a genetikai örökségét követi állatra.
Florida homokos partján születik, ő, és ezernyi társa, a film azzal a pillanattal kezdődik, ahogy a fél méter mélyre elásott teknős-tojások kikelnek, és a még csukott szemű "gyerektenyérnél kisebb" lények azon nyomban elkezdenek a tenger felé rohanni. Ez is egy beléjük táplált parancs, hogy első mozdulataikkal igyekezzenek elérni a védelmet nyújtó vizet, amiben otthon érezheti magukat. Ez a pár tízméteres út, ami a partig tart, már rögtön tele van életveszéllyel, a borzasztó nagynak tűnő, és félelmetesen mozgó rákok képében. Látjuk, ahogy a kis főhősünk társainak nagy részét elragadják a rákok, és azt is halljuk, hogy csak minden második megszületett teknős indul majd el az útjára.
Innentől a tengerben folytatódik az utazás, ami többször életveszélyeket rejt. A kis teknős a Golf-áramlatot
akarja megcélozni, és sikerül is neki elérni, de aztán amikor elalszik (csak akkor alszik el életében először, amikor egy időre biztonságban tudhatja magát), egy áramlat letéríti az útjáról, és a Sargasso-tengerben találja magát. A veszélyek sora bukkan elő: olajfoltok, amiket az ott hajózó teherszállító hajó hagy maga után, és amiben a kis teknős nagyon nehezen tud úszni, az emberi szemét, műanyagok, amik nem bomlanak le, és amiket ha megpróbál megenni, belepusztul, a hatalmas viharok, amik a sziklához csaphatják kis testét, és a sziklák összetörhetik a páncélját, cápa, és egyéb lehetséges ellenségek, amik a még kicsi teknőst bántani tudják.
Ja, és persze az ember, ami nemcsak a környezetszennyezéssel (olaj, szemét, stb..), hanem halászattal is veszélyezteti a teknősök életét.
A narráció szerint az ál-cserepes teknős szereti a csillogó dolgokat, ezért a csalira is ráharap, aztán azt látjuk (alulról, a teknős mögül), hogy kérlelhetetlenül húzza fel őt valami a víz felszínére.
A kamera szemszöge néha egyben a teknősé is, vagyis az ő szemével látjuk, ahogy egy fiú húzza fel őt a horgon keresztül. Aztán a fiú szemével látjuk, ahogy a teknős védtelenül lóg a horgon, és 50 %-os esélye van, hogy az adott halász visszaengedi-e, vagy sem. A srác most kiszedte a szájából a horgot, és elengedte, de minden nézőnek összeszorult a szíve, ahogy a teknős magatehetetlenül nézett rá a lehetséges végzetére. Ez a legdrámaibb része a filmnek, amitől megint árérezhetjük az ember (legtöbbször rosszul használt) hatalmát a tengerek élőlényei felett. (A csali két cápát is kifog, amiknek csak az uszonyait vágják le, és hagyják utána elpusztulni az állatot. Bármennyire is tartunk a cápáktól, ne együnk sose cápauszony-levest!).
A kis teknősből közben normál felnőtt lett, 60 cm-es hosszal, erős páncéllal és éles harapószájjal. (Ekkor bosszút állhat azon állaton, ami annak idején, 11 éve a társait megette - a rákon). A genetikai parancs szerint kis teknősünknek utódokat kell létrehoznia, mivel nőstény, ezért visszatér születése helyszínére, Floridába, és ott akarja lerakni a tojásait. Persze ez sem megy könnyen, mert az ember gátat emelt a partoknál, és a teknős leküzdhetetlennek tűnő
akadályt lát maga előtt a homokos tengerpartnál. Aztán egy nagy hullám átsegíti őt a gáton, és végre lerakhatja a tojásait, hogy aztán még 50 évig éljen, és közben 2-3 évente megismételje ezt.
Eddig semmit sem tudtunk főhősünkről, az ál-cserepes teknősről, most már annál többet, és elmondhatjuk, hogy kellemes élmény volt végignézni az ő valóban páratlan utazását. A gyerekek nagyon élvezték a filmet, de mivel minőségi darab, a felnőtteket is eléggé lekötötte. A film hivatalos honlapja az, hogy http://www.saveourseas.com/turtlefilm, vagyis a "mentsük meg a tengereinket" környezetvédő alapítványhoz kötődik. Azon túl, hogy tetszik nekünk a teknős hatalmas kalandja, a film felhívja a figyelmünket az emberi felelősségre is, arra, hogy tennünk kell azért, hogy ne szennyezzük a tengereinket, és vigyázzunk az ilyen ősi utazókra, mint amilyen a teknős barátunk.
-olasz-
2010-05-18