2010-05-05
A Vasember 2
Gépek támadása
Bár nem láttuk az első filmet, a hamar népszerűvé vált Iron Man 1-et, azt tudtuk róla, hogy Robert Downey Jr. ennek a filmnek köszönhette, hogy végleg ismertté és kedveltté vált, azzal együtt, hogy előtte jobbnál jobb alakításokat nyújtott, vasemberré kellett válnia ahhoz, hogy elismert és jól megfizetett Hollywood-i sztárrá váljon. Ezt teszi a Marvel-féle képregény-filmek ereje...
Az USA-ban imádják a tinik, huszonévesek a képregényből készült film feldolgozásokat, nálunk viszont nem alakult ki egy konkrét és megfelelően nagy comics-rajongói közösség. Így előre nem mindig belőhető, melyik képregényes film lesz sikeres, vagy sem: a Batman újabb kiadásai működnek a filmpiacon, a Daredevil nem, a Men In Black-eket és a Pókember-sorozatot bírták a népek, a Superman filmet annál kevésbé, stb...Most a Vasember 1 anyagi és rajongói sikeres után egyértelmű volt, hogy Robert Downey Jr. visszatér Tony Stark bőrében, hogy ...miért is? Így, az első rész kihagyásával a sötétben tapogatózunk..Úgy tűnik, főhősünk valami érdekes szerkezet saját testébe építésével és egyéb okos kütyük létrehozásával felügyeli a világbékét, ami azért nem kis szó. Legalábbis ez derült ki a film elején.
Aztán kissé elszabadulnak az események, csak kapkodjuk a fejünket, mert nem nagyon értjük, mi van. Tony Stark playboy-os attitűddel alázza az ellene vizsgálódó szenátorokat és katonai vezetőket, és nem hajlandó elárulni, mik a harci titkai. Azt, hogy Stark egy gyors agymozgású, élénk szellemi képességekkel rendelkező fickó, a film úgy adja tudomásunkra, hogy Downey Jr. folyamatosan beszél, ide-oda rángatja a fejét, és a tv-sorozatokból ismert módokon vág a másik szavába, vágja le a beszélgetési köröket, és pörgeti magát előre.
A körülötte levő mellékszereplők is érdekesek, kezdve a mostanában leginkább "csontos és hideg szőke" karakterként mozgó Gwyneth Paltrow-val, aki a Szerelmes Shakespeare-ben felejthetetlenül jó volt, most viszont csak ide-oda tipeg a magassarkújában, és megpróbál Stark mondatai közzé beszúrni egy-egy megjegyzést. (Ezek az egymás elleni párbeszédek tök idegesítőek a filmben).
Aztán ott van még a szörnyű magyar szinkronhanggal megküldött James “Rhodey” Rhodes, alias Don Cheadle, aki elvileg barátja Tony Stark-nak, de a film során mégis gyakran harcolnak egymás ellen. Apropó, harcok, a film a Transformers-ből ismert, magukat lépcsőzetesen, kattanó hangokkal aláfestve felépítő harci robotok világáról szól, Tony Stark-nak van egy táskája (egy nagyon fontos táska..), amivel saját testére építheti fel ezt a remek páncél-cuccot, és onnantól sérthetetlen lesz. (Ez bizony a kőkemény Marvel-világ, aki elmúlt már 16 éves, és nem fiú, annak ez kicsit furcsa moziélményt nyújt..).
A filmben felbukkanó további mellékszereplők egyike az alkoholista szamurájnak kinéző Mickey Rourke, aki elcsépelt orosz akcentust kapott a magyar szinkronrendezéstől, és valamiféle lézeres korbáccsal jön-megy, és úgy próbálja lekaszálni Tony Stark-ot. A forgatókönyv, illetve előtte még a képregény-írók nem sokat időztek Mickey Rourke (Ivan Vanko), vagy a másik gonosz karakter (Sam Rockwell) személyiségének felépítésén, az egyik bosszúálló (ez az orosz Ivan), a másik csupán kicsinyes és nyomulós. Scarlett Johansson-ról inkább szót sem szólnánk, a borzasztóan erőltetett mindenhez-értő-bombázó karakter totál semmitmondó, és ezt az sem dobja fel, hogy időnként gumiruhát ölt magára, illetve harc közben látványosan begöndörödik a haja.
Sajnos az egyszerűsített cselekmény (lövöldözés, üldözés, harci robotok egymás elleni küzdelme, néha egy-két viccesnek szánt beszólás) nem teszi lehetővé, hogy komolyan vegyük a filmet, másrészt viszont a mindent megmentő humor sem siet segítségünkre, itt sajnos az egész film alatt nem volt egyetlen rendesen vicces jelenet, vagy megszólalás sem. (Pedig a képregény-filmeknél ez néha össze szokott jönni, lsd. a Transformers-t, ami sokkal jobban teljesített ezen a fronton).
A filmet az a Jon Favreau rendezte, aki színészként is többnyire idegesítő (legutóbb a Páros Mellékhatásban volt szörnyű), és rendezőként eddig csak az elröppent Zathura-t és az előző Vasembert rendezte meg. Ez a film sem lett jó, bár valljuk be, erről azért az is tehet, hogy egy képregény került filmvászonra, plusz (a szintén színész, és annak elég jó Justin Theroux) forgatókönyvíró, aki sokkal több valóságos motívumot kihozhatott volna a történetből.
Az, hogy nekünk mennyire volt érdekes a film, vagy sem, nem akadályozza meg azt, hogy remek kasszasiker váljon belőle, már most 10 millió dollárnál tart, és ez az összeg csak nőni fog. Mindenesetre mi egy jó darabig megint nem szeretnénk comics-filmet látni...
Aztán kissé elszabadulnak az események, csak kapkodjuk a fejünket, mert nem nagyon értjük, mi van. Tony Stark playboy-os attitűddel alázza az ellene vizsgálódó szenátorokat és katonai vezetőket, és nem hajlandó elárulni, mik a harci titkai. Azt, hogy Stark egy gyors agymozgású, élénk szellemi képességekkel rendelkező fickó, a film úgy adja tudomásunkra, hogy Downey Jr. folyamatosan beszél, ide-oda rángatja a fejét, és a tv-sorozatokból ismert módokon vág a másik szavába, vágja le a beszélgetési köröket, és pörgeti magát előre.
A körülötte levő mellékszereplők is érdekesek, kezdve a mostanában leginkább "csontos és hideg szőke" karakterként mozgó Gwyneth Paltrow-val, aki a Szerelmes Shakespeare-ben felejthetetlenül jó volt, most viszont csak ide-oda tipeg a magassarkújában, és megpróbál Stark mondatai közzé beszúrni egy-egy megjegyzést. (Ezek az egymás elleni párbeszédek tök idegesítőek a filmben).
Aztán ott van még a szörnyű magyar szinkronhanggal megküldött James “Rhodey” Rhodes, alias Don Cheadle, aki elvileg barátja Tony Stark-nak, de a film során mégis gyakran harcolnak egymás ellen. Apropó, harcok, a film a Transformers-ből ismert, magukat lépcsőzetesen, kattanó hangokkal aláfestve felépítő harci robotok világáról szól, Tony Stark-nak van egy táskája (egy nagyon fontos táska..), amivel saját testére építheti fel ezt a remek páncél-cuccot, és onnantól sérthetetlen lesz. (Ez bizony a kőkemény Marvel-világ, aki elmúlt már 16 éves, és nem fiú, annak ez kicsit furcsa moziélményt nyújt..).
A filmben felbukkanó további mellékszereplők egyike az alkoholista szamurájnak kinéző Mickey Rourke, aki elcsépelt orosz akcentust kapott a magyar szinkronrendezéstől, és valamiféle lézeres korbáccsal jön-megy, és úgy próbálja lekaszálni Tony Stark-ot. A forgatókönyv, illetve előtte még a képregény-írók nem sokat időztek Mickey Rourke (Ivan Vanko), vagy a másik gonosz karakter (Sam Rockwell) személyiségének felépítésén, az egyik bosszúálló (ez az orosz Ivan), a másik csupán kicsinyes és nyomulós. Scarlett Johansson-ról inkább szót sem szólnánk, a borzasztóan erőltetett mindenhez-értő-bombázó karakter totál semmitmondó, és ezt az sem dobja fel, hogy időnként gumiruhát ölt magára, illetve harc közben látványosan begöndörödik a haja.
Sajnos az egyszerűsített cselekmény (lövöldözés, üldözés, harci robotok egymás elleni küzdelme, néha egy-két viccesnek szánt beszólás) nem teszi lehetővé, hogy komolyan vegyük a filmet, másrészt viszont a mindent megmentő humor sem siet segítségünkre, itt sajnos az egész film alatt nem volt egyetlen rendesen vicces jelenet, vagy megszólalás sem. (Pedig a képregény-filmeknél ez néha össze szokott jönni, lsd. a Transformers-t, ami sokkal jobban teljesített ezen a fronton).
A filmet az a Jon Favreau rendezte, aki színészként is többnyire idegesítő (legutóbb a Páros Mellékhatásban volt szörnyű), és rendezőként eddig csak az elröppent Zathura-t és az előző Vasembert rendezte meg. Ez a film sem lett jó, bár valljuk be, erről azért az is tehet, hogy egy képregény került filmvászonra, plusz (a szintén színész, és annak elég jó Justin Theroux) forgatókönyvíró, aki sokkal több valóságos motívumot kihozhatott volna a történetből.
Az, hogy nekünk mennyire volt érdekes a film, vagy sem, nem akadályozza meg azt, hogy remek kasszasiker váljon belőle, már most 10 millió dollárnál tart, és ez az összeg csak nőni fog. Mindenesetre mi egy jó darabig megint nem szeretnénk comics-filmet látni...
-ming li-
2010-05-05