microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2010-07-30

Nagyfiúk

nosztalgia-parti


Adam Sandler-ről legtöbbünknek még mindig vígjátékok jutnak az eszébe, pedig már ő sem a régi. Filmjei az utóbbi időkben inkább csak "tartalmaztak vígjátéki elemeket is". A Nagyfiúk például tipikusan ilyen. Egy film, tele vígjátéki elemekkel, de anélkül, hogy ténylegesen vígjáték lenne, s anélkül, hogy utána azt mondhatnánk, jókat nevettünk ...

A film valójában egy nosztalgia-party. Régi "nagy" mókamesterek találkoznak egy "edzőbá" temetése miatt, kibérelnek egy házat, ahol régen is együtt voltak, és ott weekendeznek - családjaikkal együtt.

Az egész már ott sántít egy kicsit, hogy régi nagy mókamesterekként vannak beállítva - de mi, a nézők ugyebár nem láttuk a fiatalkori filmet, csak azt látjuk, hogy Adam Sandler már felnőtt, és két elhanyagolt gyerekkel meg egy divattervező feleséggel éli a gazdagok életét (Sandlernél mindig ez az alap). Sandler számára talán vicces magát átlag gazdag amerikaiként látni - de a nézők, különösen a gyerekek, akik születési dátumuk miatt lemaradtak a Happy-ről meg a Billy Madison-ról, mindez korántsem megható. Nem látunk mást, csak egy fickót, aki viccesnek gondolja magát, és nagyon jó fejnek.

A film tele van vígjátéki elemekkel, például Maria Bello rendszeresen szoptatja a fiát, aki 4 éves, vagy a Tök Alsó Rob Schneider-je egy 70 körüli nénivel jár, és ennek kapcsán mocskos szexbeszédeket meg hasonlókat adnak elő, amitől Adam Sandler-ék folyton elhányják magukat. A filmben leginkább e két motívumot erőltetik. Ez az a két motívum, amitől ez a film más, mintha egy normál, hétköznapi vígjáték-próbálkozás lenne. Persze további, második vonalbéli "humor"-motívumok is fel vannak vonultatva, mint amilyen az, hogy Rob Schneider-nek van három lánya, és mindegyik 20 éves, és kettő topmodell kinézetű, míg a harmadik kissé bénácska (elnézést, a film hangsúlyozza ezt), vagy hogy Chris Rock anyósa kifejezetten gusztustalanul viselkedik, és egészében a gusztustalanságról szól.



Ezeket az eltereléseket leszámítva azonban nem kapunk mást, csak egy fura módon érzelgős, nem igazán nevettetős vígjáték-kezdeményt, amiben a fő izgulás tárgya az, hogy vajon Adam Sandler elkényeztetett gyerekei képesek lesznek-e élvezni egy hétvégi ház nyújtotta hagyományos gyerekkori élményeket, mint amilyenek a kaviccsal kacsázás vagy a pohár-telefon. Meghatódva tekint a gyerekeire, akik szegények nem olyanok, mint ők voltak egykor. Szinte azt adják elő, hogy ők egyfajta gyerekkor-veteránok, akik még tudtak élni, nem úgy, mint a mai 8-10 évesek :) "Bezzeg mi" - bezzeg a mi időnkben ... stb.





Akárhogyan is, végül a nevetések száma határozza meg, mennyire kellemes végjáték egy vígjáték - és ezen a téren a Nagyfiúk nem igazán teljesít jól ...
-fülöp-
2010-07-30

Címkék: adam sandler, chris rock, vígjáték



:::::::
  LÁSD: Nagyfiúk info-file
:::::::  (Grown Ups 2010.)