microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2010-07-28

Újrakezdők - Szerelmes Szingli Szittert Keres

Csak a szimpátia számít


Azt leszámítva, hogy Catherine Zeta-Jones-t pár éve már nem annyira bírjuk, és hogy a filmnek érthetetlenül hosszú, fura címe van, azért érdeklődéssel vártuk, mi sül ki a 40-es elvált anya és a huszonéves független srác kapcsolatából, nem kifejezetten vígjátéki felosztásban. Nem lett rossz a végeredmény.

Tulajdonképpen apróságokon múlik, hogy egy romantikus film (dráma?) végülis jól sikerül-e, vagy odakerül-e "a jövő héten már nem is emlékszel rá" polcra. Mindig vannak sémák, amiket a gyakran mozibajárók rögtön kiszúrnak, de ez még nem gond, a kisebb finomságok, valódi érzelmek, vagy bármilyen életszerű motívum a pozitív tartományba küldi a filmet. A The Rebound ( a magyar címet inkább hanyagolnánk) jól teljesít ezen a fronton, bár akad egy-két elképesztő jelenet benne (amikor egy randizó fickó szó nélkül otthagyja Zeta-Jones-t az utcán, hogy egy ott álldogáló toi-toiban "végezze a dolgát"), és a legjobb barátnő karakter is túlzóan nagyszájú, de azért végig megmarad a normális, érthető és átélhető határon belül.

Sokat segít ebben az, hogy mindkét főszereplő remek munkát végzett, Justin Bartha első igazi főszerepében laza volt és hihető, Zeta-Jones pedig csak másodpercekre ment át olyan elviselhetetlen díva-stílusba, mint amit a Coen-fivérek Kegyetlen Bánásmód c. filmjében produkált. A történet érdekes, a 25 éves srác (a valóságban 32 Bartha) először bébiszittere lesz egy elvált, 40 év körüli, szép, okos, de összetört anyukának, majd rájönnek, hogy nagyon bírják egymást.

Hinnénk-e, hogy tényleg erről szól az egész film, a korkülönbség ellenére is működő szerelemről, és az aztán mégis felbukkanó konfliktusokról? Pedig de, ez van, ezt a kérdést járjuk körbe az összes jelenettel, de az a helyzet, hogy bár a film nem erőlteti a vicceskedést (azért párszor lehet nevetni rajta, pl. amikor a hangsúlyosan zsidó anyósjelölt kiakad egy téli programterven, és sértődötten visszakérdez: "Karácsonykor??"), a hangulat azért elég jó, és valami miatt kellemesnek tűnik a kissé komoly hangvétel is. Igazából nem sok minden történik a film alatt, de ez a visszafogott cselekmény elég ahhoz, hogy lekössön minket, és átadhassuk magunkat a film nyugodt hangulatának.



A film kifejezetten jól oldja meg a fő konfliktust, tényleg meglepően jól, úgyhogy a végén teljes elégedettséggel hagyhatjuk el a mozit. A tanulság az, hogy nem szabad felfújni közhely-szerű problémákat csak azért, mert a társadalmi környezet más felállást követelne meg egy párkapcsolatban (idősebb férfi, fiatalabb nő, vagy kb. egykorúság), de a különböző korokból és kulturális környezetből fakadóan mindentől függetlenül adódhatnak gondok, amiket viszont a barátság, az intelligencia és a kedvesség mentén lehet kezelni (plusz: humorral).

Bírtuk a The Rebound-ot, próbáljuk meg elfelejteni a magyar címét (és a borzasztó plakátját), és nem ferde szemmel méregetni Zeta-Jones-t jó előre, és akkor működni fog, egy kedves "normál-filmként", amire még hetek múlva is emlékezni fogunk...
-olasz-
2010-07-28

Címkék: zeta-jones, justin bartha, romantikus, normálfilm



:::::::
  LÁSD: Újrakezdők - Szerelmes Szingli Szittert Keres info-file
:::::::  (The Rebound 2009.)