2010-07-07
A Tetovált Lány /svéd/
brutális sorozatgyilkosság nyomában
A svédek jók, az ember nem bír ellenállni, egy svéd filmről csakis valami jó jut az eszébe. A vetítőteremben azonban furcsa élményben lesz része, az van ugyanis, hogy a Tetovált Lány jó film, de a bestseller-séghez, illetve a kellő nézőszámhoz alaposan feltöltötték nagyon durva motívumokkal, igazán durva jelenetekkel, s így végül ott állunk megfürödve, mert egy barátságos film lehetett volna, de az eladások kedvéért szörnyeteget csináltak belőle.
A filmet is és ezt a cikket is szigorúan CSAK 21 éven felülieknek ajánljuk. Nincs benne semmi érdekes, de hosszú távú pszichés zavarokat okozhat.
Nem tud nem eszünkbe jutni Mathieu Kassovitz Bíbor folyók c. filmje. Ott is van egy nagy misztikus
krimi, minden szál a végtelenségig rejtélyes - amíg elő nem rukkolnak a farbával. A Tetovált Lány rejtélyessége már a moziplakátnál kezdődik. Elég megpillantani, és máris meg akarod nézni.
A film egyébiránt roppant jól kezdődik, egy oknyomozó újságíró pert veszít és ezért hamarosan börtönbe kell vonulnia. Ekkor kap egy álom-megbízatást. Egy több évtizede eltűnt lány után kell nyomoznia. A helyszín Agatha Christie-s, hiszen egy szigeten játszódik, és a gyilkos, vagy akit keresnek, biztos, hogy a szigeten van, és biztos, hogy családtag. A rejtélyek ott kezdődnek lelepleződni, amikor a család tagjainak bemutatásakor megtudjuk, van köztük néhány náci. Néhány kőkemény náci.
A probléma azonban nem velük kezdődik, hanem a Tetovált Lánnyal. A lány ugyanis volt már börtönben, és most egy felügyelő tiszt gyámsága alatt éli életét. Ahogy a film elkezdődik, a régi felügyelőtisztet lecserélik, az új pedig nagyon durván zaklatni kezdi a lányt. Az orális szex-szolgáltatás csak a kezdet. Iszonyat brutál megerőszakolás jelenetet is látunk majd. Mindez hogy kerül a filmbe?
Nos, a megerőszakolás itt egyfajta helyi fizetőeszköz, akármi van, megerőszakolásban gondolkodnak. Hamar megtudjuk, hogy szegény tetovált lány a fiatalkorúak börtönébe és diliházba (?) is azért került, mert kiskorában szembeszállt a nők ellen erőszakkal, anyja támadójával (jól elintézte az apját).
Lisbeth, a tetovált lány nem az egyetlen. Az amúgy barátságos
nyomozás-történet, amibe az újságíró mellé bekapcsolódik társnak, ugyancsak megerőszakolásokhoz és brutális gyilkosságokhoz vezet. Nők, lányok elleni bestiális erőszakhoz. Nincs mese, rá kell döbbennünk, hogy ez a film korunk különböző helyszínelő sorozatainak hangfekvésében "szórakoztatja" nézőit. Kisvártatva egy sorozatgyilkosság kellős közepén találjuk magunkat. Az áldozatok mind lányok, és mind különösen bestiális módon lettek meggyilkolva. Van még egy apróság, amit joga van tudni a leendő nézőnek, az áldozatok mind zsidó lányok.
A filmben az a legrosszabb, hogy a megerőszakolásokra koncentrál, hogy minél élethűbb legyen (ezen a téren teljes a siker), maga a történet azonban kicsit el van hanyagolva: összesen két pontja van a filmnek, amikor meglepődhetnénk, de mindkét ponton egyből tudjuk, mi a várható megoldás (e két pont: egy hátizsák gondos elhelyezése egy fotelban, plusz a gyilkos személye).
A második legrosszabb dolog pedig maga Lisbeth, a tetovált lány, aki nem igazán bontakozik ki. Az, hogy gyerekkora
óta nők elleni erőszak sújtja, és hogy emiatt különösen berág egy bestiális sorozatgyilkosra, nem túl nagy dobás, és inkább csak formai kapcsolódás. Lisbeth története valójában arról szól, hogy nők ellen erőszak sújtja, és megismerkedik egy férfival, akiben megbízik. Ez szép és jó történet lenne - de ahelyett, hogy ezt bontanák ki, jön a brutális sorozatgyilkosság és a nyomozás. A nyomozás ugyancsak nem nagy dobás, hiszen Lisbeth hacker, és így a munka abban áll, hogy laptopján olvasgatja az adatokat, amiket a világ összes szerkesztőségének szerveréről gyűjt össze a kis hacker programja :) Egyszóval: túl egyszerű.
Túl egyszerű, és messze-messze túl brutális. Indokolatlanul brutális. Ugyanakkor jó hír, hogy megbízható forrás állítja, jobb, mint a könyv, amiből készült ...
Nem tud nem eszünkbe jutni Mathieu Kassovitz Bíbor folyók c. filmje. Ott is van egy nagy misztikus
krimi, minden szál a végtelenségig rejtélyes - amíg elő nem rukkolnak a farbával. A Tetovált Lány rejtélyessége már a moziplakátnál kezdődik. Elég megpillantani, és máris meg akarod nézni.
A film egyébiránt roppant jól kezdődik, egy oknyomozó újságíró pert veszít és ezért hamarosan börtönbe kell vonulnia. Ekkor kap egy álom-megbízatást. Egy több évtizede eltűnt lány után kell nyomoznia. A helyszín Agatha Christie-s, hiszen egy szigeten játszódik, és a gyilkos, vagy akit keresnek, biztos, hogy a szigeten van, és biztos, hogy családtag. A rejtélyek ott kezdődnek lelepleződni, amikor a család tagjainak bemutatásakor megtudjuk, van köztük néhány náci. Néhány kőkemény náci.
A probléma azonban nem velük kezdődik, hanem a Tetovált Lánnyal. A lány ugyanis volt már börtönben, és most egy felügyelő tiszt gyámsága alatt éli életét. Ahogy a film elkezdődik, a régi felügyelőtisztet lecserélik, az új pedig nagyon durván zaklatni kezdi a lányt. Az orális szex-szolgáltatás csak a kezdet. Iszonyat brutál megerőszakolás jelenetet is látunk majd. Mindez hogy kerül a filmbe?
Nos, a megerőszakolás itt egyfajta helyi fizetőeszköz, akármi van, megerőszakolásban gondolkodnak. Hamar megtudjuk, hogy szegény tetovált lány a fiatalkorúak börtönébe és diliházba (?) is azért került, mert kiskorában szembeszállt a nők ellen erőszakkal, anyja támadójával (jól elintézte az apját).
Lisbeth, a tetovált lány nem az egyetlen. Az amúgy barátságos
nyomozás-történet, amibe az újságíró mellé bekapcsolódik társnak, ugyancsak megerőszakolásokhoz és brutális gyilkosságokhoz vezet. Nők, lányok elleni bestiális erőszakhoz. Nincs mese, rá kell döbbennünk, hogy ez a film korunk különböző helyszínelő sorozatainak hangfekvésében "szórakoztatja" nézőit. Kisvártatva egy sorozatgyilkosság kellős közepén találjuk magunkat. Az áldozatok mind lányok, és mind különösen bestiális módon lettek meggyilkolva. Van még egy apróság, amit joga van tudni a leendő nézőnek, az áldozatok mind zsidó lányok.
A filmben az a legrosszabb, hogy a megerőszakolásokra koncentrál, hogy minél élethűbb legyen (ezen a téren teljes a siker), maga a történet azonban kicsit el van hanyagolva: összesen két pontja van a filmnek, amikor meglepődhetnénk, de mindkét ponton egyből tudjuk, mi a várható megoldás (e két pont: egy hátizsák gondos elhelyezése egy fotelban, plusz a gyilkos személye).
A második legrosszabb dolog pedig maga Lisbeth, a tetovált lány, aki nem igazán bontakozik ki. Az, hogy gyerekkora
óta nők elleni erőszak sújtja, és hogy emiatt különösen berág egy bestiális sorozatgyilkosra, nem túl nagy dobás, és inkább csak formai kapcsolódás. Lisbeth története valójában arról szól, hogy nők ellen erőszak sújtja, és megismerkedik egy férfival, akiben megbízik. Ez szép és jó történet lenne - de ahelyett, hogy ezt bontanák ki, jön a brutális sorozatgyilkosság és a nyomozás. A nyomozás ugyancsak nem nagy dobás, hiszen Lisbeth hacker, és így a munka abban áll, hogy laptopján olvasgatja az adatokat, amiket a világ összes szerkesztőségének szerveréről gyűjt össze a kis hacker programja :) Egyszóval: túl egyszerű.
Túl egyszerű, és messze-messze túl brutális. Indokolatlanul brutális. Ugyanakkor jó hír, hogy megbízható forrás állítja, jobb, mint a könyv, amiből készült ...
-jepe-
2010-07-07